Jákob stratégiája az öccsével, Ézsauval való találkozásra az volt, hogy családját két részre osztotta:

Ha Ézsau az egyik táborra támad és azt elpusztítja, akkor még a másik tábor megmenekül.[1]

Jákob előrelátása arra irányult, hogy Ézsau támadása esetén legalább a családja egy részét megmentse. Így Jákob lefektette az egyik alapelvet, amely biztosította a zsidók túlélését a viharos, fájdalmas száműzetés évei alatt. Történelmünk során végig láthatjuk a naplemente és a napkelte rendszerét; az alábbiakban legyen itt két példa említve, amelyeken elgondolkodhatunk:

Amikor Jeruzsálemben elpusztult az Első Templom, megalakult a nagy babiloni zsidó közösség (ahol a Talmudot összeállították). Sok évszázaddal később, amikor az európai zsidóság hanyatlani kezdett, Amerikában és Izraelben felemelkedett. Ősatyánk, Jákob, jól megalapozta a jövőt, mert bármit is próbáltak ellenségeink, terveik kudarcba fulladtak. (עם ישראל חי) Am Jiszráel Chaj! – A zsidó nemzet él! Ahogy írva van:

אַל תִּירָא מִפַּחַד פִּתְאֹם וּמִשֹּׁאַת רְשָׁעִים כִּי תָבֹא

Nem kell félned hirtelen rettegéstől
s a gonoszoknak zivatarától, midőn megjő.[2]

 

Valamint:

עֻצוּ עֵצָה וְתֻפָר דַּבְּרוּ דָבָר וְלֹא יָקוּם כִּי עִמָּנוּ קֵל

Hozzatok határozatot – hogy meghiúsíttassék;
szóljatok szót, hogy meg ne álljon, mert I-ten velünk van.[3]

Üzenet a mai napra a mi ősatyánktól, Jákobtól

A Tóra minden eseménye, minden szava ma is üzenet számunkra. Írva van: (מעשה אבות סימן לבנים) „Maaszé Avot sziman l’banim.” – Az ősatyák tettei, jelek az utókor számára. A Tóra valóban a jövő tervrajza, így, ha meg akarjuk érteni mai világunkat, és tudni szeretnénk, hogyan reagáljunk a számtalan kihívásra, amellyel szembesülünk, csak el kell mélyülnünk a parasában.

Jákob az a pátriárka, aki előrevetíti a száműzetést. Az évezredeken át elszenvedett fájdalmat és rendkívüli szenvedést, amelyet szétszóródásunk során minden földön átéltünk, ő is átélte. Jákob megtanította nekünk, hogyan reagáljunk az éjszaka borzalmaira, amikor elárasztanak minket a magány és a félelem érzései. Nem véletlen, hogy Jákob a Maariv (esti ima) szerzője. Megmutatta nekünk, hogyan világíthatjuk meg a sötétséget szívünkből fakadó szavakkal. Megtanította nekünk, hogy még a legnehezebb pillanatokban is, amikor minden elveszettnek tűnik, soha nem szabad feladnunk, hanem szívből jövő imádsággal kell fordulnunk I-tenhez.

Jákob pátriárka nemcsak magáért imádkozott, hanem azokért is, akik sok generációval később követték őt. Amikor Jákob felnézett és meglátta Ézsaut közeledni, egyúttal meglátta az inkvizíciókat, a pogromokat, a holokausztot is és kegyelemért könyörgött. I-ten meghallgatta imáit és megígérte, hogy mi, a zsidó nép, örökké fennmaradunk. Ahogy Dávid király írta:

 

יַעַנְךָ ה’ בְּיוֹם צָרָה יְשַׂגֶּבְךָ שֵׁם אֱלֹקֵי יַעֲקֹב

Hallgasson meg téged az Ö-való a szorultság napján,
oltalmazzon téged Jákob I-tenének Neve[4]

Túlélésre vonatkozó tanulság – a csapda felismerése

Amikor Jákob szembekerült Ézsauval, így kiáltott:

„Ments meg, kérlek, testvérem kezéből, Ézsau kezéből…”[5]

Rabbijaink megvitatják a kétszer szereplő „kéz” szó-, valamint a „testvérem… Ézsau” kifejezés jelentését. Hiszen Jákobnak nem volt más testvére és tudjuk, hogy a Tórában semmi sem felesleges, akkor miért használta Jákob ezeket a látszólag ismétlődő kifejezéseket? Bölcseink úgy magyarázzák, hogy a pátriárka egy túlélési leckét tanít nekünk. Ézsau két különböző formában száll szembe velünk: vannak olyan idők, amikor barátságos, testvéri kezet nyújt nekünk és ezzel megpróbál asszimilációval elpusztítani minket; és vannak olyan idők, amikor Ézsau kegyetlen, elnyomó kézzel támad ránk.

Ézsau csókkal üdvözli Jákobot, de a „csók” szó pontokkal van jelölve; a bölcsek tanítása szerint a csók valójában harapás volt.[6] Ami Ézsau részéről barátságos gesztusnak tűnt, valójában Jákob életét fenyegette. A Midrás szerint I-ten végtelen irgalmában Jákob nyakát márványoszloppá változtatta, megakadályozva ezzel, hogy Ézsau megsebesítse testvérét. Bár Ézsau mindkét kezétől óvakodnunk kell, Jákob jobban félt a barátságos kezétől és először testvére kezétől kért megmenekülést. Ézsau kezétől származó veszély egyértelmű: megpróbálja elpusztítani az életünket, de a testvér keze, a barátság-keze még veszélyesebb, mert amikor kinyújtja azt, meglepetésként érhet minket és I-ten ments, elveszíthetjük identitásunkat, örökségünket, zsidóságunkat. A barátság keze miatt nagyon könnyű elfelejteni, hogy a Szinájnál álltunk és örök szövetség kapcsol minket I-tenhez. Tehát becsüljük meg túlélésünk nagyszerűségét és őrizzük meg identitásunkat, Tóránkat, zsidóságunkat éberséggel és szeretettel.

Minden olvasónak békés, szép Szombatot!

[1] 1M32/9

[2] Példabeszédek 3/25

[3] Jesája 8/10

[4] Zsoltárok 20/2

[5] 1M32/12

[6] 1M33/4