Kedves rabbi, Hanukakor miért eszünk olajban sült fánkot? Van ennek mélyebb szimbolikája, vagy csak egy népszokás? Köszönöm szépen.

A rabbi válaszol:

 

Nagyon köszönöm a kérdést. A hanukai olaj csodája nem egy egyszerű történet, hanem egyben erős teológiai üzenet is.

A Talmud (Sábát 21b) elbeszéli: a Makkabeusok egyetlen, sértetlen olajkorsót találtak, amelyen ott volt a főpap pecsétje — ez a pecsét volt a megtalált korsón a tisztaság jelképe, ugyanis az olaj nem csupán egy anyag volt, hanem a zsidóság lelki szimbóluma. A Midrás szerint, az olaj a zsidó lélek metaforája:

 

„Ahogy az olaj nem keveredik más folyadékkal, a zsidó lélek sem keveredik el a népek között.”

 

Az olaj mindig a felszínre jön — ahogy a lélek fényessége is. A Hászid tanítás hozzáteszi: az olaj a bölcsesség esszenciája (chochma). Hanuka arról szól, hogy a görögök nem a testet, hanem a lelket akarták leigázni — a Tórát „beszennyezni”, azaz megfosztani szentségétől. A csoda az volt, hogy maradt egyetlen csepp tiszta olaj, amelyet nem érintett idegen kéz. Ezért eszünk olajban sült ételt. Nem azért, mert olajos, hanem mert emlékeztet bennünket.

A fánk azt tanítja, még ha körülvesz is bennünket a világ zajos, kaotikus, „forró olaja”, a lélek cseppje akkor is megőrzi tisztaságát. A hanukai étkezés így válik spirituális meditációvá: a csoda nem eltávolodott tőlünk, hanem velünk él tovább.

 

 

Nagyon szép ünnepet kívánok.

 

A rabbi