Éppen csak véget ért Hanuka ünnepe. A gyertyalángok vidám táncát figyelve emlékeztünk a Szentélyben történtekre. Boldogságra derített bennünket gyermekeink, unokáink öröme. Szívesen ültünk le velük játszani és pörgettük a trenderlit, nagyokat nevettünk a semmin is!

Nész gádol hájá pó/sám! Nagy csoda történt itt/ott.

Meg- és átéltük az ünnepet, hirdettük a csodát! Talán azokat az apró hétköznapi csodákat is jobban észrevettük, amelyek mellett a dolgos hétköznapokon átléptünk, elmentünk mellettük. Vajon az ünnep tette, teszi ezt? Biztosan, hiszen a ráhangolódás, a készülődés már az ünnep része!

Lehet együtt készülni, sőt kell is! De ne feledjük, az ünnep nem attól lesz tökéletes, hogy minden óramű pontossággal történik, hanem attól, hogy együtt vagyunk! Az ünnepeket nem a boltban vesszük, azok mélyen belül bennünk vannak.

Mindenkit elvarázsolnak, magukkal ragadnak a fények, az illatok, a csillogás, az ajándékvásárlás vagy esetenként annak készítése. Minden évben ugyanazokat a dalokat énekeljük, ugyanazokat az ételeket készítjük és fogyasztjuk el, követjük a hagyományokat, amiket talán már régről, a szülői házból hoztunk magunkkal. Ezek végtelenül fontosak, hiszen gyermekeink ezeket a hagyományokat és szokásokat viszik majd magukkal. Ezektől érezzük úgy, hogy tartozunk valahová, hogy összetartozunk tőlük.

Millió kis apró szállal kötjük magunkat a biztonságot adó emlékekhez, ízekhez, hangulathoz. Ezzel végső soron a biztonságot nyújtó otthont keressük és akarjuk továbbadni gyermekeinknek!

Csodák, csoda mindenkivel történik, de csak azok veszik észre, akik hisznek bennük! Szívből és szívvel szeretni, szívből kacagni, szívből ünnepelni! Ha az ünnep hiányzik a szívünkből, akkor a gyertyáink lángja sem fog jelenteni semmit számunkra. Lehet az ünnepre rutinszerűen előkészülni, elkészíteni az ételeket, ajándékot venni, tényként kezelni magát az ünnepet. De valami igazán fontos mindig is hiányozni fog belőle, ez pedig maga a szeretet!

A szeretet az, ami közel hoz bennünket egymáshoz, toleránsabbá, nyitottabbá tesz. Megtanít bennünket tisztelni és elfogadni embertársainkat. Tisztelni mások szokásait, ünnepeit.

Örülni lehet a másik örömének. Mindannyian átérezhetjük a másik örömét, amit a hite szerinti ünnep jelent számára. Vannak azonban olyan embertársaink, akik akkor sem ismerik fel a csodát, ha az a szemük előtt megy végbe vagy pont velük történik meg. Vegyük észre a mindennapok csodáit és éljük meg az ünnepeink minden pillanatát! Velem, velünk a napokban történt a következő eset.

Férjemet a munkahelyén kereste meg egy számára ismeretlen személy. Hogy azzal a tárggyal, amit hozott, nem tud mit kezdeni. Úgy gondolta, hogy hátha a férjem igen. Nem tévedett.

Számomra ez a hanukai csoda.