„És előlépett!” (I. Móz. 44,18)

József küldetése végéhez közeledik. Egykor előlépett a semmiből, az emberi sors homályából, és végül igen magasra jutott. Kérdéses volt, mit kezd majd hatalmával. Megbosszulja-e, amit testvérei egykor tettek vele, vagy felülkerekedik sérelmein, és megbékél velük?

A történelem nagy pillanata ez: testvérei, Jákob fiai ott állnak József, Egyiptom második leghatalmasabb embere előtt. Benjámin, a közös anyától született testvére is jelen van. Jákob, az édesapjuk, korábban ragaszkodott hozzá, hogy Benjámin vele maradjon, nehogy őt is elveszítse, hiszen úgy tudja, József meghalt.

József próbára teszi testvéreit: zsákjaikba, amelyekben élelmet vittek Kánaánba, pénzt rejtett. Kíváncsi volt, bevallják-e, hogy ismeretlen eredetű pénzt találtak, vagy elhallgatják azt. A testvérek kiállják a próbát. Ezután József még egy megpróbáltatás elé állítja őket. Ezúttal serlegét, amellyel jósolni szokott, Benjámin zsákjába rejti.

József szájából felhangzik a végzetes kérdés:
„Mi legyen azzal, akinél megtalálom a serlegemet?”

A válasz drámai:
„Haljon meg, mi pedig legyünk rabszolgáid házadban!”

Ezután a testvérek ott állnak rettegve, József döntésére várva.

„Ekkor eléje lépett Jehuda” – oroszlántermészetével –, és így szólt:
„Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram fülébe, és ne lobbanjon fel haragod szolgád ellen, mert olyan vagy, mint a fáraó!” (I. Móz. 44,18)

 

A Talmud egyik bölcse, Rabbi Elázár, a drámai helyzet illusztrálására Jehuda szavait prófétai idézettel helyettesíti:

„Te vagy az atyánk, mert Ábrahám nem tudhat rólunk, Izrael nem ismer minket; te vagy a mi atyánk, Örökkévaló, megváltónk: öröktől fogva ez a neved.” (Ézsaiás 63,16)

 

Különös, többértelmű szavak ezek. Az ember teremtésekor előlépett a Tóra, és ezt mondta a Teremtőnek:

„Az ember, akit teremteni készülsz, bosszantani fog Téged. Ha nem vagy türelmes, jobb, ha meg sem teremted őt.”

Ekkor Isten így válaszolt:

„Vajon ok nélkül nevezel engem türelmesnek?” (II. Móz. 34,6)

 

Majd így folytatta:

„Minden a Tóra által teremtetett, és a Tóra által lett teljessé.” (Zohár 205b)

József egykor lenézte testvéreit, árulkodott róluk, felsőbbrendűnek képzelte magát. Mindezek után, amikor a történelem porondjára lépett, személyisége nagy fordulatot vett. Kivételes módon hordozta Isten egyik legfenségesebb tulajdonságát: a türelmet, a „lassú haragot”.

Az ember imájának – a Talmud Bráchot traktátusa szerint – olyannak kell lennie, mint az „Isten elé lépés”: az elején tele félelemmel és bizonytalansággal, a végén pedig reménnyel és hittel. Ez a traktátus több jeles rabbi megható imáját idézi. A Midrás Rabba szerint a bölcsek ezeket Józseftől tanulták álombeli látomásukban. Mindegyik imából kiolvasható József története, annak minden kétségével és bűntudatával – mindazzal, amitől személyisége oly valóságos és emberi.

 

Rabba rabbi imája:
„Istenem! Mielőtt lettem volna, nem voltam méltó arra, hogy legyek. Most, hogy vagyok, mintha nem is lennék. Por vagyok életemben, és por leszek halálom után is. Íme, itt állok előtted: egy korsó, tele szégyennel és gyalázattal. Legyen akaratod, Örökkévaló, Istenem, hogy többé ne vétkezzem, és amit elkövettem előtted, semmisítsd meg nagy irgalmadban – de ne csapások és nehéz betegség által.”

 

Rabbi Eleázár imája:
„Vajha kedvet találnék előtted, Örökkévaló, őseim Istene! Add, hogy ne keltsek gyűlöletet senki szívében, és bennem se ébredjen gyűlölet senki iránt. Ne támadjon irigység senki szívében ellenem, és bennem se támadjon irigység másokkal szemben. Add, hogy szívemben türelem, alázat és szerénység lakozzék. Legyen Tanod életem irányítója, és hallgasd meg imámat.”