Szövevényes, több szálon futó cselekményt dolgozna fel, aki Ruth Blau hollywoodi filmbe illő történetét szeretné feleleveníteni. A hősnő Calais-i katolikus család egyetlen gyermeke volt, 1920-ban született Lucette Madeleine Ferraille néven, és 2000-ben Jeruzsálemben hunyt el. Hosszú és mozgalmas életében a háború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, kémkedett Marokkóban és börtönben ült adócsalás miatt, kétszer tért be a zsidó vallásba, kulcsszerepet játszott egy izraeli fiú elrablásában, férjhez ment a Neturei Karta nevű ultraortodox szervezet alapítójához, találkozott Homeinivel és több arab vezetővel. A felsorolás nem teljes.
Hároméves volt, amikor a család Párizsba költözött. A szülők nem éltek jól egymással, az apa szeretőt tartott, és amikor a háborúban Párizs bombázása elől délre menekültek, már nem élt velük. Lucette 19 évesen férjhez ment és megszülte egyetlen gyermekét. Férje katonaként fogságba esett, és mikor egy évre rá hazatérhetett, az asszonyt már nem érdekelte. 1942-ben váltak el – a francia törvények abban az időben nem is tették lehetővé a három évnél korábbi válást. 1944-ben Lucette csatlakozott a földalatti mozgalomhoz, amelynek egyik fő célja volt, hogy információkat juttasson el a brit katonai vezetéshez. Toulouse-ban romantikus, majd ennek révén hivatalos kapcsolatot épített ki egy Gestapo tiszttel, így kettős ügynökké vált. A háború után kitüntették és beszervezték a francia titkosszolgálatba. Marokkóba küldték egy olasz fasiszta felkutatására, de kudarcot vallott, mert amikor közelférkőzött a férfihez, a helyi titkosszolgálat, azt gondolva, hogy valóban hozzá tartozik, letartóztatta. Beletelt egy időbe, amíg sikerült tisztáznia magát. A küldetés alatt Franciaországban szívességből vigyáztak a fiára, és miután Lucette nem hallatott magáról, már éppen örökbe akarták adni, mikor végre hazatért. Akkor megértette, hogy egyedülálló anyaként nem folytathatja ezt a munkát.
1946-ban beiratkozott a Sorbonne-ra, ahol vallástörténetet tanult. Az egyetemen 1951-ben megismert egy izraeli férfit, aki meghívta hazájába. Visszatérve Franciaországba betért a zsidó vallásba egy reformrabbinál, felvette a Ruth Ben-David nevet, de a tervezett házasságból ennek ellenére nem lett semmi. Ezután a modern ortodox irányzathoz csatlakozott. Egymásba szerettek egy anticionista rabbival, aki a Szovjetunióból emigrált, és akinek a kedvéért újabb betérésre volt szükség. Miközben erre készült, adócsalásért letartóztatták és két hónap elzárásra ítélték. A büntetés letöltése után a pár úgy döntött, hogy kivándorol Izraelbe. Meg is történt, aztán ez az esküvő is meghiúsult, mert a vőlegény visszalépett.
Ruth visszament Franciaországba és csatlakozott egy Belgiumban élő haszid közösséghez. Közben a fia felnőtt, betért, nevét Claude-ról Urielre változtatta és úgy döntött, Izraelben akar élni. 1960-ban Ruth a fia után ment, a jeruzsálemi Mea Searim ortodox kerületben telepedett le.
Itt egy másik szál megismerése szükséges a folytatáshoz, amelynek egy jeruzsálemi lengyel zsidó család három nemzedéke a főszereplője. Dióhéjban: egy haszid nagyapa elrabolta az unokáját annak szüleitől, mivel azok állami vallásos iskolába akarták beíratni, ami nem volt olyan szigorú, mint az ortodox nevelés. A rendőrség a hétéves fiú nyomára jutott, de akkorra a nagyapa átadta Ruthnak, aki két éven át bújtatta Svájcban, Franciaországban és Amerikában. Az ügy Izrael egész lakosságát foglalkoztatta, és nemzetközi visszhangot is kiváltott. Végül, két és fél évvel később a Moszád emberei elfogták Ruth-ot, aki az ügy vádolható szereplőinek büntetlenségéért cserébe felfedte a fiú rejtekhelyét. Ez volt a Yossele Schumacher-ügy.
1965-ben Ruth megismerte Amram Blau rabbit, az anticionista ultraortodox Neturei Karta nála húsz évvel idősebb, megözvegyült vezetőjét. Mindössze három hónap telt el a felesége halála óta, amikor a férfi titokban eljegyezte Ruth-ot. Gyerekei kérésére a rabbinikus bíróság megtiltotta a házasságot, részben a nagy korkülönbségre, részben arra hivatkozva, hogy egy tekintélyes rabbi nem vehet el betért nőt. A tilalom ellenére két évvel az eljegyzés után összeházasodtak. A rabbi kegyvesztett lett hívei körében, ezért Bné Brakba költöztek.
A férj 1974-ben bekövetkezett halála után Ruth arab országokba utazott, hogy bajba jutott zsidó közösségeken segítsen. Legjelentősebb kapcsolata Iránhoz fűzi: 1979-ben a helyi zsidók várható sorsáról tájékozódott – személyesen Homeinitől. Azt persze az ajatollah nem tudhatta, hogy a vallásos zsidó asszony a Moszád küldetésében jár el…
1998-ban agyvérzést kapott, megbénult. Unokája gondoskodott róla 2000. január 10-én bekövetkezett haláláig. Jeruzsálemben nyugszik, férje sírjának közelében.
Történetét Motti Inbari írta meg Ruth Blau: A Life of Paradox and Purpose című, 2023-ban megjelent könyvében.
