Soron következő hetiszakaszunk a Smot, melynek kapcsán nyugodtan kijelenthetjük, hogy Mózes, mint sikeres férfi mögött nem egy, hanem több „sikeres”, határozott és erős nő állt. Velük most külön-külön is megismerkedhetünk! A szidrában olvashatunk még Mózes születéséről és felnevelkedéséről, küldetéséről és annak körülményeiről, tanulhatunk a csipkebokorról, amely égett, de nem hamvadt el, és melynek képében megszólította az Ö-rökkévaló Mózest!

Sifra és Pua  

A Mózes második könyvét nyitó hetiszakaszban írja le a Tóra a két szülésznő történetét. A Fáraó parancsa szerint minden zsidó fiú újszülöttet meg kellett volna ölniük. A parancsadással egyidőben a Fáraó megtanította a bábákat a szülés apró titkaira, jelekre, fortélyokra, amelyekből Sifra és Pua már azelőtt tudták, hogy milyen nemű gyermek születik, mielőtt teljesen kibújt volna! Ugyanis a fiúgyermek arccal lefelé születik és a földet nézi, amelyből teremtették, a lánygyermek viszont arccal felfelé születik, mert azt a bordát nézi, amelyből formálódott!

A Tóra elmondja, hogy a bábák nem figyeltek a Fáraóra és nem úgy cselekedtek, ahogy Egyiptom királya mondta nekik, mert félték az I-stent, és élni hagyták a fiú újszülötteket. Azt mondták, hogy nem tehetnek semmit, mert a zsidó asszonyok olyan ügyesek, hogy segítség nélkül szülnek, és mire ők odaérnek, már nem marad tennivalójuk.

Bölcseink tanítása szerint nemcsak nem ölték meg a fiúkat, hanem segítették is őket étellel és vízzel. Ha a bábák szegény nőket láttak, ennivalót és vizet hoztak a gazdag asszonyok házából, amit a szegényeknek adtak, így lehetővé tették számukra, hogy megfelelően el tudják látni és táplálni gyermekeiket. Azzal, hogy a bábák élni hagyták a fiúgyer­me­ke­ket, nem csupán pár családnak segítettek, hanem majd a később Egyiptomból kivonuló egész nemzedéknek, melyből Izrael későbbi nemzedékei származnak. Bátor tetteikkel Mózes megszületését és életben maradását tették lehetővé.

 

Jochebed

Jochebed Levi lánya, Amram felesége, aki igaz és i-stenfélő volt. Sokan Sifraként azonosítják. A házasságukról viszont nem sokat tudunk. A hagyomány szerint Amram nemzedékének meghatározó tudósa volt. Amikor a Fáraó elrendelte a fiú csecsemők Nílusba ölését, így szólt: „Hát azért szülessenek meg fiaink, hogy megöljék őket?” Inkább elvált a feleségétől, és példáját nagyon sokan követték a zsidó nép férfiai közül. Ekkor Mirjám apja elé állt és szemére vetette, hogy az ő döntése keményebb, mint a Fáraóé. Mert a Fáraó „csak” a fiúk életéről döntött, de Amram valamennyi gyermek meg nem születéséről. Ne legyen gonoszabb, mint a Fáraó! Apjára ez akkora hatással volt, hogy újra feleségül vette Jochebedet, és ugyanígy cselekedtek azok is, akik szintén elváltak feleségüktől, újra elvették őket.

Amikor Amram újra elvette feleségét, Jochebed százharminc éves volt, de megjelentek rajta a fiatalság jelei! Bőre feszesebb lett, ráncai kisimultak és korábbi szépségében ragyogott. Ebből az „új” házasságból született Mózes két testvére, Áron és Mirjám mellé.

Amikor Mózes megszületett, Jochebed látta, hogy milyen jó gyermek. Nem sírt hangosan, szinte csak evett és aludt. A rabbik azt kérdezték, hogy Jochebed mit látott olyan különlegesnek a fiában, ami miatt meg akarta menteni őt. Az egyik vélemény szerint rájött arra, hogy próféta lesz. Egy másik szerint látta, hogy már körülmetélve született. A harmadik magyarázat szerint születésekor az egész ház ragyogott a fénytől! Mindhárom magyarázat szerint Jochebed azonnal megértette, hogy fiát nagy feladatok elvégzésére szánta az Ö-rökkévaló.

Jochebednek három hónapig sikerült titkolnia Mózest létét, addig tudta rejtegetni őt. Három hónap múlva azonban kénytelen lett volna engedelmeskedni a fáraó rendeletének.

A midrás részletesen leírja, hogyan készítette elő a kis ládát Mózes számára. Gyékényből és nádból fonta, bitumennel és szurokkal kente be, hogy lebegjen a vízen. Puha takarókkal kibélelte, majd gyermekét beletéve a ládát a nád közé helyezte. Olyan védett helyre tette, ahol bokrok nőttek és sűrű volt a nádas.

Egy másik midrásban Jochebed egy kis baldachint épített Mózesnek a láda fölé, mert így szólt magában: Talán nem fogom látni őt az esküvői sátor alatt.  Ez a midrás hangsúlyozza azt, hogy milyen gondos volt Jochebed, minden részletre külön gondot fordított. Nehéz szívvel búcsúzott gyermekétől, és minden erejével megpróbálta védeni és biztosítani azt, hogy életben maradjon. Jutalma egy rendkívül hosszú élet volt, sőt egyike volt azoknak, akik Kánaán földjére beléphettek.

 

A Fáraó lánya

A Fáraó leányát nem nevezi nevén a Tóra. A Szentírásban egyetlenegy helyen találjuk meg a nevét, a Krónikák első könyvének, negyedik fejezetének tizennyolcadik versében (I.Krónikák4,18). A versből megtudjuk, hogy a Fáraó leányát Bátjá-nak hívják, a név jelentése: I.sten lánya.

Saknini Jehosua rabbi ezt mondta Lévi rabbi nevében: az Ö-rökkévaló azt mondta Bátjának, a fáraó leányának: „Mózes nem a te fiad volt, mégis a fiadnak nevezted; nem vagy a lányom, de a lányomnak foglak hívni.” Tehát Bölcseink szerint az Ö-rökkévaló örökbe fogadta a fáraó lányát, amiért a lány gyermekévé fogadta Mózest.

Történt ugyanis, hogy egy nap a Fáraó lánya fürdeni ment a folyóhoz. A Nílus partján fürdőző hercegnő meglátta a kosarat, majd egy szolgálóját küldte a vízbe érte. Mikor belenézett, egy gyönyörű fiúgyermeket talált benne. Természetesen egy midrás mesél nekünk arról, hogy a gyermek panaszosan sírdogált, mert nagy valószínűséggel éhes volt, mikor kihúzták őt a folyóból. Bátjá elhozatta az összes egyiptomi asszonyt, hogy közülük szoptatós dajkát találjon neki.

De a gyermek egyikük mellét sem volt hajlandó elfogadni és tőlük tejet szopni. Hiszen az a száj, amely majd az Ö-rökkévalóval beszél, nem érintkezhet valami tisztátalannal. Ekkor Mirjám előlépett és felajánlotta a fáraó lányának anyját, Jochebedet, mint szoptatós dajkát, aki „héber” volt. A palotába hívatták, és a fáraó lánya megparancsolta Jochebednek, hogy vegye ezt a gyermeket, és szoptassa meg neki. Jochebed huszonnégy hónapig szoptatta gyermekét.

Bátjá megsajnálta, megmentette, védelmébe vette és később örökbe fogadta a kisfiút. Feltételezhetjük, hogy bizony komoly nehézségekbe ütközött rávenni a Fáraót és a család többi tagját, hogy törvényes, örökbefogadott fiaként elfogadják és úgy is tekintsenek rá. Elnevezte őt Mózesnek, mert a vízből húzta ki őt. De hogy hívták Mózest a szülei? Hiszen az első három hónapban szülei nevelték, anyja gondozta és táplálta, rejtegette őt a katonák elől. Természetesen a midrások vannak segítségünkre eme kérdésben! Az egyik midrás szerint az anyja Melchiélnek szólította, jelentése I.sten az én uralkodóm. A másik midrás szerint az apja Chavernek szólította, mert Jochebeddel újra kötött házasságából született, és a haver szó barátot, tagot jelent.

A mózes szó egyiptomi nyelven két jelentéssel is bír, az egyik szerint azt jelenti, hogy fiú, míg a másik jelentése az, hogy született. Nagyon gyakori elem az egyiptomi teoforikus nevekben (teoforikus névnek nevezzük azokat a neveket, melyek egy isten nevéből származnak, főleg az egyiptomi kultúrkörben, vagy pedig I.sten nevét tartalmazzák, főleg a zsidó hagyományban), mint például a Thutmose, aminek jelentése, Thoth fia vagy Thoth megszületett, Ramszesz, azaz Ra fia, Ahmose, vagyis Ah fia. A zsidó nevekre is néhány példa: Dániel jelentése I.sten a bírám, vagy Rafael, ami azt jelenti, hogy meggyógyította az I.sten. Mózes esetében ez egyszerűen azt jelenti, hogy fiú, vagy született. Nevéből hiányzik az apanév (patroním név), ami jelen esetben teljesen érthető, hiszen talált gyermek, senki fia. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Bátjá nem ismeri a gyermek apját, sem az anyját. Mózest biológiai anyja, Jochebed táplálja, megadja neki, hogy tejével együtt fia a zsidó identitást is magába szívja, míg fogadott anyja szeretettel, tudással és anyagi javakkal látja el.

 

Mirjám

Életét a zsidó női ideálnak megfelelően a családjának, illetve bábaasszonyként más zsidó nők segítésének szentelte. Amíg Bölcseink többsége Sifrát Jochebeddel, addig Mirjámot Puával azonosítják, aki szintén zsidó nő volt. De akkor miért hívták Puá-nak – merül fel bennünk a kérdés. A válasz végtelenül egyszerű! Mert jó cselekedetekkel jelent meg Izraelért. Például az anyjával ment a szülő asszonyokhoz segíteni nekik a szülésnél. Más magyarázat szerint bikaként bömbölt a vajúdó nőknek, ami ingerül hatott rájuk, és ez segítette a szülést. Mirjámot több helyen említi a Tóra.

Például mikor Mózest kosárban a Nílusba helyezik, nővére, anyjuk kérésére, messzebbről figyeli és vigyáz rá. Majd mikor kihúzzák a vízből, ő ajánlja föl, hogy Jochebed személyében szoptatós dajkát hoz neki. Az egyiptomi kivonulás bibliai elbeszélésében Mirjám prófétanőként szerepel. Amikor Mózes vezetésével sikeresen átkelnek a Vörös-tengeren, utána Mirjám vezetésével a nők dobbal, énekkel, tánccal hálaéneket zengenek az Ö-rökkévalónak.

Amikor a zsidó nép Hatzerotban táborozik, miután elhagyták a Sínai-hegyet, Mirjám és Áron Mózes ellen beszélnek. Mintegy feltüzelik a népet Mózes ellen, mert egy névtelen „etióp” vagy „kusita” nőt vett feleségül. Az Ö-rökkévaló egy felhőoszlop képében leszáll és megdorgálja őket. Távozása után Mirjám fehérnek tűnik, büntetésül poklossággal sújtja az Ö-rökkévaló. Áron bocsánatot kér és Mirjám gyógyulását kéri, Mózes pedig közvetíti a kérést az Ö-rökkévalóhoz, aki azt parancsolja, hogy hét napra ki kell zárni a táborból, ami meg is történik.

Mirjám halálával kapcsolatban a Tóra kijelenti:

“Izrael fiainak egész gyülekezete megérkezett Tzin sivatagába az első hónapban, és a nép Kádesben telepedett le. Mirjám meghalt és ott temették el.” 

A Midrás szerint ahogy Mózes kivezette a férfiakat Egyiptomból és tanította őket a Tórára, úgy Mirjám is vezette a nőket és tanította őket a Tórára.

 

 

Cipórá

Cipórá a midjáni főpap, Jitró lánya. Mózes felesége, betért a zsidóságba és két fiút szült, Gersomot és Eliézert. A Cipórá név azt jelenti, hogy madár. Nevének magyarázatát természetesen a midrásokban találjuk. Az egyik szerint mint ahogyan a madár vére megtisztítja a leprával fertőzött házat, ugyanúgy tisztította meg Cipórá az apja házát a bálványoktól. Ez annyira jól sikerült neki, hogy Jitró végül Mózes tanácsadója lett. A másik midrás szerint úgy csodálták Cipórát a szépségéért, mint ahogyan csodálják a madarakat is szépségükért. Mózes elmeséli Jitrónak, aki korábban a Fáraó tanácsadója volt, menekülésének történetét, mire Jitró megijed, hogy Mózes még bajt hozhat rá, ezért egy gödörbe vetteti, hogy ott éhen és szomjan haljon. Cipórá azonban megkönyörül rajta, kenyeret és vizet hoz neki tíz éven keresztül!

A tizedik év végén ráveszi az apját, hogy küldessen Mózesért. Jitró kételkedik abban, hogy tíz év után még egyáltalán életben lenne, de lánya azt válaszolja, hogy a zsidók I-stene nagy és hatalmas I-sten. Biztos benne, hogy életben van még Mózes! Bizony, hogy életben volt! Olyannyira, hogy az Ö-rökkévalóhoz imádkozva találták őt. Kiemelték a gödörből, megmosdott és a családi asztalhoz vitték. Ezután Mózes feleségül kérte Cipórát, aki életben tartotta és gondoskodott róla éveken át.

Egy másik midrás szerint Cipórá fülig szerelmes lett a Jitró házába érkező Mózesbe, és ő maga kérte meg apját, engedje meg, hogy összeházasodjanak. Útban Egyiptom felé Cipórá ismét megmentette férje életét. Amikor megszálltak, I-sten angyala lecsapni készült Mózesre, Cipórá fogott egy követ, és azonnal körülmetélte vele újszülött fiúkat. Gyors észjárásával ugyanis rájött, hogy az Ö-rökkévaló azért haragudott meg Mózesre, mert az egyiptomi utazás miatt halogatta fia körülmetélését. Cipórá és két gyermeke azonban végül nem ment le Egyiptomba, hanem visszatért Jitróhoz Midjánba, és csak később, a kivonulás és a Vörös-tenger szétválasztása után, tehát legalább egy évvel később találkozott újra a férjével. Ekkor azonban Mózes már az egész zsidó nép vezetője volt.

Ha megkérdezzük egy nőtől, vágyik-e arra, hogy az első helyen álljon az általa szeretett férfi életében, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy azt fogja válaszolni: igen! Cipórának hatalmas áldozatot kellett hoznia, mivel férje, hogy állandóan készen álljon az Ö-rökkévalóval való kommunikációra, teljesen külön élt tőle. Cipórá pedig meghozta ezt az áldozatot a zsidó népért.