Kedves rabbi, ön mit gondol arról, hogy a budapesti gettó felszabadításának a napja most örömnap vagy éppen ellenkezőleg, szomorú, én nem tudom eldönteni. Köszönöm a válaszát.
A rabbi válaszol:
A budapesti gettó felszabadításának napja nem sorolható be egyetlen érzelem alá sem, és talán éppen ez adja ennek a napnak a mélységét.
Ha úgy nézzük, akkor öröm – mert sokan életben maradtak zsidó szeretteink és testvéreink közül, és lett „másnap”. A zsidó hagyományban az élet önmagában érték.De nem lehet teljes örömünnep sem, mert a felszabadulás nem törölte el azt, ami történt. A túlélők nem „felszabadultan” léptek ki a gettóból, hanem kiéhezve, gyászolva, család és rokonok nélkül. És a falakon kívül nem várt rájuk senki és semmi.

A Talmud azt mondja:
„Amikor az egyiptomiak a tengerbe fulladtak, az angyalok énekelni akartak – és Isten megtiltotta nekik.”
A megmenekülés pillanatában sem feledkezhetünk meg az emberi szenvedésről.
Ezért ez a nap olyan, amelyen megengedett a megkönnyebbülés könnye, de kötelesség a csend is. Olyan nap ez, amikor emlékezünk és felelősséget vállalunk.
A budapesti gettó felszabadításának napja egy tört öröm, soha el nem múló fájdalom napja.
Talán nem az a dolgunk, hogy eldöntsük, minek „kell” éreznünk ezt a napot– hanem hogy jelen legyünk abban, és ne engedjük, hogy még egyszer ilyen felfoghatatlan borzalom megtörténjen.
A rabbi
