Az Izraelben készített sikeres nemzetközi filmeket és sorozatokat két kezünkön meg tudjuk számolni. Jellemző, hogy még ha ott is volt a forgatás, a helyszínt általában más közel-keleti ország részeként mutatták be. Ezúttal egy olyan filmről lesz szó, amelyben az iráni világ rövid időre Izraelbe költözött, és amelyben neves izraeli színészek alakították iráni és török emberek statisztaszerepeit.
1990-ben az izraeli sajtó szenzációként jelezte egy ismert amerikai színésznő látogatását film készítése céljából. A kétszeres Oscar-díjas[1] Sally Field valóban meg is érkezett, rajongói és a fotóriporterek nagy örömére. Nem ez volt az első külföldi film, amelyet Izraelben forgattak, ezzel együtt több szempontból különlegesnek bizonyult. A készítők jobbnak látták hírverés nélkül végezni munkájukat, így az első sajtótájékoztatóra csak hónapokkal a felvételek megkezdése után került sor.
A filmnek, ahogy ez gyakran megesik, irodalmi előzménye van. 1987-ben Not Without My Daughter (Lányom nélkül soha[2]) címmel jelent meg Betty Mahmoody (magyaros átírással Mahmudy) és William Hofer könyve. Igaz történetet mesél el, amelynek egyik főszereplője a szerzőpáros női tagja. Békésen kezdődik: 1984. augusztus 3-án egy amerikai család száll fel a British Airways Teheránba tartó járatára; kéthetesre tervezett rokonlátogatásra indulnak a férj szülőföldjére. Egészen hétköznapinak tűnnek: egy apa, egy anya és egy kislány; név szerint Dr. Seyed Bozorg Mahmudy (becenevén Mudy) iráni származású amerikai állampolgár, amerikai felesége, Betty és négyéves lányuk, Mahtob (a perzsa név jelentése: holdfény).
Teheránba érkezve a családtagok örömujjongása közepette már az elején kiderül, hogy nők számára kötelező a csador viselése, méghozzá külföldiek számára is. Olyan formában, hogy a fejkendő alól nem bukkanhat elő egyetlen hajtincs sem, mert „minden egyes hajszál, ami kilátszik, olyan, mint egy tőr, amelyet mártírjaink szívébe szúrnak.” A házfalakról Ruhollah Khomeini ajatollah hatalmas portréi tekintenek le a járókelőkre, a kültéri hangszórókból harsognak az imák.
A férj családja által is betartott szigorú vallási törvények miatt másfél hét után a házaspár között már feszült a hangulat. Ekkor „árulja el” a férj, hogy indulásuk előtt két nappal kirúgták a kórházból. A feleség azonnal indulna haza, hogy visszavonassák a felmondást, de akkor kiderül, hogy a férj Iránban akar maradni, ez volt a „kirándulás” eredeti célja. Kemény megpróbáltatások árán, néhány jólelkű ember segítségével a végén mégis sikerül az anyának és lányának visszatérni Amerikába, hátrahagyva a férjet és a nyomasztó iráni valóságot.
Az egyén szabadságának fontosságát hangsúlyozó, rövid idő alatt nagy sikert aratott könyv felkeltette a Metro-Goldwyn-Mayer producereinek érdeklődését. Egyetlen probléma merült fel: Teheránban nyilván nem lehetett volna leforgatni a filmet, az Egyesült Államokban viszont nehéz volt olyan helyszíneket találni, amelyek hitelesnek tűntek volna. Szükség volt hát egy közel-keleti országra, amely megfelel a forgatásra, amellett jól felszerelt filmstúdiót biztosít. Ez utóbbi feltételnek maradéktalanul eleget tett az Izraelben, Neve Ilanban található G.G. Stúdió. A forgatási helyszínekre is sikerült megoldást találni: a jaffai piac lett Teherán fő piaca, Ramat Ganban a Bialik utcát és a tel-avivi központi buszpályaudvart Khomeini képeivel és az iszlám forradalom szimbólumaival aggatták tele, az akkói Khan al-Umdan török karavánszerájból ideiglenesen muszlim iskola lett, az Eilat-hegység pedig Kurdisztán Iránnal határos hegyeivé változott.
Betty Mahmudy, akinek a neve világszerte eladott könyveinek borítóján szerepelt, sokáig az Egyesült Államokban élt álnéven, mivel tartott volt férje családjának bosszújától. A könyv és a film az elismerés mellett elmarasztaló kritikákat is kapott az iszlám életforma kedvezőtlen ábrázolása miatt. A szerző azzal érvelt, hogy célja a történet tárgyilagos elmesélése volt és külön ügyelt arra, hogy ne a vallást ítélje el, hanem csak azokat a negatív figurákat, akikkel kapcsolatba került. Az igazi hősök – hangsúlyozta – a könyvben álneveken szereplő muszlimok, akik néha még az életüket is kockáztatták azért, hogy kimenekítsék őket Iránból.
Betty Mahmudy lánya My Name is Mahtob címmel 2015-ben kiadta visszaemlékezéseit tartalmazó könyvét, amely tíz évvel ezelőtt, 2016-ban jelent meg magyarul Nélkülem soha címmel.
Íme az 1991-ben bemutatott teljes film:
Jegyzetek
[1] Norma Rae, 1979 és Hely a szívemben, 1984.
[2] A film magyar címéhez hozzátettek egy névelőt: A lányom nélkül soha.
