„…menj el Fáraóhoz, mivel megkeményítettem az ő szívét, hogy véghezvigyem ezeket a jeleimet közöttük…!”

(2Móz 10,1–2)

Több mint kétszáz év után: „…Izrael fiai felsóhajtottak a rabszolgamunkából, feljajdultak, és fohászuk felszállt Istenhez…” (2Móz 2,23). Azután Isten mondta Mózesnek, hogy megkeményítette Fáraó szívét. A vallásfilozófiai–etikai szemszögből nehéz megérteni, hogyan lehet összeegyeztetni a szabad akarat és választás fogalmát azzal, hogy Isten eleve lehetetlenné tette, hogy jó döntést hozzon Egyiptom fáraója. Kérdésessé válik, vajon van az embernek szabad akarata, vagy minden cselekedete determinált.

A próféta szerint a kérdés eldönthetetlen, hiszen az áll:

„Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim… mert miként magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és gondolataim ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55,8–9)

Rabba Tanchuma bar Aba tanítja: „Ez áll: »Ha szorgalmasan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.«” (2Móz 15,26) Mit jelent: „Ha szorgalmasan”? Aki „időben hallgat Isten szavára.” Az „időben” azt jelenti, hogy lesz, amikor Isten jelt ad, hogy mi fog bekövetkezni. Az is olvasható: „…és lesz, ha elfelejtitek…” (5Móz 8,19). Hogy van ez? Ha az ember csak azt akarja hallani, ami előnyére válik, el fogja felejteni azt, mi nem válik előnyére. (Midrás Tanchuma, Beshalach 19:3)

Rabbi Akiva szerint:

„Isten mindent előre lát, de ez nem hiúsítja meg a szabad elhatározást.” (Avot 3:15)

Maimonidész, a zsidó filozófus (Córdoba 1138–Fustat 1204) Moreh Nevuchim című munkájában kifejti, előfordulhat, hogy aki kivételesen súlyos vagy túlságosan sok vétket követ el, elveszíti a bűntudat, a helyzetfelismerés és az önmérséklet képességét.

„Rabbi Hanina mondja: Minden Isten kezében van, kivéve az Istenfélelmet. Az embernek szabad akarata van, hogy szolgálja‑e Istent vagy sem, és hogyan szolgálja. Amint meg van írva: »És most, Izrael, mit kér tőled az Úr, a te Istened, ha nem azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, járj minden útján és szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden valóddal!« (5Móz 10,12) Az Úr arra kéri az embert, hogy végezze el ezeket a dolgokat, de végső soron a választás az ő kezében van.” (Brachot 33b)

A Talmud kiegészítve tanítja, hogy az ember bármit elérhet tehetséggel, igyekezettel és kitartással. Kettő azonban Isten kezében van: az ember egészsége és szerencséje. Ezek azok, amelyek nélkül a tehetség, az igyekezet és a kitartás is kevés ahhoz, hogy életterve megvalósuljon. Van, aki úgy érzi, mindent elért, amire vágyott… és — Isten őrizz — beleszól a sors, a rossz végzet, és minden semmivé válik. Ezért a zsidó újév, Rós ha‑Sáná napján felhangzik a megoldás:

„Az önvizsgálat, az ima és a jótékonyság elháríthatják a rossz végzést.”

Hogy van‑e szabad akarat, vagy minden, amit az ember tesz, eleve determinált? Íme egy példázat! Döntse el a kedves olvasó!

„Az orvos gyógyszert rendel, a gyógyszerész elkészíti, és a beteg meggyógyul. De azokat a füveket, miből a gyógyszer készül, Isten növeszti a mezőkön; mit tennétek nélkülük az orvos és a gyógyszerész?” (Jalkut Shimoni 33:12)