Avraham Bornstein lengyel rabbi (1838-1910) purim közeledtével rendszeresen elmesélte az alábbi történetet.
Egy krakkói részeges zsidó férfi (van ilyen? a történet szerint volt) már két héttel purim előtt elkezdett keményen inni, és két héttel utána még mindig vedelt. Azért, hogy mások előtt alaposan megindokolja tettét, többször feltette a következő kérdést: ha Hámán valóban meg akarta ölni az összes zsidót, miért csak egy napot jelölt ki magának erre a célra? Eszter könyve ugyanis ezt írja (3. 7.):
„Achasvéros király 12. évében, az első – azaz niszán – hónapban ’purt’, vagyis sorsot vetettek Hámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik – azaz adár – hónapra esett.”
Eszerint a sorsvetés eredménye a teljes adár hónapra vonatkozott és nem annak egy bizonyos napjára. De hát miként is lehetne mindenkit megölni egyetlen nap alatt? Hiszen a zsidók éppen akkor akár el is bújhattak volna.
És mindjárt válaszolt is a részeges az önmaga által feltett kérdésre: Hámán tudta, hogy talán nem sikerül neki megölni a zsidókat, akik aztán az öldöklés kijelölt idejét az öröm és lakoma idejévé változtatják. Irántunk érzett gonoszságában hát azt akarta, hogy csak egyetlen örömnapunk legyen. Márpedig én nem vagyok hajlandó hagyni, hogy a gonosz diadalmaskodjon – jelentette ki elszántan –, ezért adár hó elejétől a végéig iszom, ahogy annak lennie kell a sorsvetés értelmében.
1953 telén a szovjethatalom igencsak rosszul bánt a zsidókkal. A grúziai Kulashi város volt az egyik fontos központjuk, 1865-től éltek ott zsidók. Az 1917-es októberi forradalom előtt hét zsinagóga volt a városban, amelyből a történet idején már csak négy működött. A hatóság ezt a négyet is bezáratta és fegyveres őröket állított az ajtajukba, hogy megakadályozzák a hitélet gyakorlását.
Az akkor 19 éves Rafael Alashvili rabbi úgy döntött, nem hagyja annyiban a dolgot. Titokban egyenként felkereste a közösség tagjait és különböző helyeken megszervezte a tóratanulást, ezzel nem kis veszélynek téve ki magát. Így jött el purim, amikor világossá vált, hogy nem lesz lehetőség a megila felolvasására egyszerre a teljes közösség előtt. A rabbi ezért úgy döntött, hogy tucatnyi felolvasást szervez városszerte, más és más helyszíneken, így mindenki eleget tehet a hagyománynak.
Ahogy sejthető volt, az eset a helyi politikai vezetők fülébe jutott, és Alashvili rabbit berendelték kihallgatásra a KGB-hez. A nyomozók értésére adták, hogy jobb, ha beismerő vallomást tesz, mivel úgyis mindent tudnak a tiltott összejövetelekről. Nyilván azt várták, hogy a rabbi megpróbálja letagadni a történteket, de meglepetésükre erről szó sem volt. Az előállított habozás nélkül beismerte az ellene felhozott vádakat, csakhogy rögtön hozzá is tette: önök a hibásak! A nyomozók megdöbbenve kérdezték, hogyan érti ezt. A Tórát a tűzhöz hasonlítják – felelte a rabbi. – Ha megengedték volna, egyetlen közös szertartás lett volna a központi zsinagógában, mint amikor az emberek egy tábortüzet vesznek körül. Azzal azonban, hogy megvonták tőlünk a közös imádkozás lehetőségét, megpróbálták eltörölni a zsidóságunkat. Ezzel bizony nagyot hibáztak. Ha a padlóra dobjuk a parazsat azért, hogy eloltsuk, eleven szikrák röppennek belőle minden irányba, és új tüzeket gyújtanak ki. Az idén tíz helyen gyűlünk össze, és ha így folytatják, csak egyre több lesz évről évre.
A nyomozók hallgattak, a bátor rabbi pedig ezzel az intelemmel fejezte be beszédét: ne játsszanak a tűzzel!
