Tisztelt Rabbi! Purimkor álarcot viselünk, és ez mindig elgondolkodtat. Vajon a hétköznapokban is hordunk „lelki álarcokat”? Mit tanít a zsidó hagyomány arról, mikor kell rejtőzködnünk, és mikor kell felfednünk valódi önmagunkat? Nagyon köszönöm a válaszát.

A Rabbi válaszol:

 

Kedves Kérdező! Nagyon szép és mély kérdést tett fel. Valóban, Purim ünnepe az elrejtettségről szól. Eszter könyve különlegessége, hogy a Mindenható neve egyszer sem szerepel benne – mégis végig érezzük a gondviselés jelenlétét. Ez a „rejtett jelenlét” a purimi álarc egyik legmélyebb üzenete.

Az ember életében is vannak helyzetek, amikor bölcs dolog visszafogottnak lenni. A Talmud tanítja, hogy nem minden igazságot kell minden pillanatban kimondani, ha azzal fájdalmat okozunk. A békesség, az emberi méltóság megőrzése elsődleges érték.

Ugyanakkor a zsidó hagyomány arra is tanít, hogy az embernek vállalnia kell önmagát. Amikor Eszter királyné felfedte zsidó identitását, ezzel mentette meg népét. Vannak pillanatok, amikor a hallgatás már nem erény, hanem gyávaság.

A kérdés tehát nem az, hogy viselünk-e álarcot, hanem az, hogy tudjuk-e, mikor kell levenni. A bölcsesség abban áll, hogy felismerjük: az alázat és az őszinteség nem ellentétei egymásnak.

Kívánom, hogy mindig legyen ereje ahhoz, hogy a megfelelő pillanatban önmaga lehessen.

 

A Rabbi