1948. április 10-én éjjel hatalmas robbanás hangja rázta meg a dél-olaszországi Bari kikötőjét. A Lino nevű teherhajó nyolcezer puskával és a hozzájuk való hatmillió tölténnyel a tengerbe süllyedt. A rakomány címzettje a szíriai hadsereg volt, valójában azonban a zsidó jisuv elleni harc segítése volt a célja. Az akció irányítója egy Ada Sereni nevű hölgy, a Moszád olaszországi csoportjának vezetője, végrehajtója pedig a Palyam[1] nevű osztag három tagja volt.
Ada Ascarelli néven született Rómában, egy zsidó nemesi család leszármazottjaként. Ősei, akik között volt Dvora Ascarelli költőnő[2], Spanyolországból érkeztek Olaszországba a zsidók kiűzése után. Nem kapott cionista nevelést, először a gimnáziumban találkozott az eszmével egy osztálytársa – későbbi férje –, Enzo Sereni révén. Otthon nem örültek ennek a kapcsolatnak, később pedig kifejezetten rosszallták, hogy házasságkötés után, 1927-ben az ifjú pár csecsemő lányukkal Palesztinába költözött. Rövid városi életet követően az éppen alakulóban lévő Givát Brenner kibuc idealistáihoz csatlakoztak. A gondtalan élethez szokott Adának – akkor már két gyerekkel, a harmadik 1931-ben született – nehéz volt megszokni a mostoha körülményeket éppúgy, mint a kelet-európai bevándorlók mentalitását. Mégis zokszó nélkül vett részt a kibuc mindennapi életében.
1944-ben Enzo azzal a csoporttal indult Európába, amelynek Hanna Szenes és Chaviva Reich is tagja volt. Enzot Olaszországban dobták le ejtőernyővel. Miután nem érkezett hír róla – később derült csak ki, hogy elfogták, majd a dachaui koncentrációs táborban kivégezték –, Ada úgy döntött, hogy megkeresi. Ekkor a Moszád felajánlotta neki, hogy legyen az Olaszországból induló illegális bevándorlás felelőse.
Az olaszoknak tett ajánlat ésszerű volt: a háborúban kárt szenvedett helyi ipar helyreállításához nekik dollárra volt szükségük, a zsidóknak viszont éppen olasz líra kellett, hogy hajókat vásároljanak és fizessék az alkalmi, nem minden esetben fedhetetlen múltú legénységet. Teherhajókról volt szó, amelyeket kellőképpen át kellett alakítani, hogy megfeleljenek nagyszámú tömeg szállítására, fel kellett szerelni őket ivóvíztartályokkal és minden szükséges eszközzel. Ezek után kihajózásra alkalmas partot kellett találni, amely részben nincs nagyon szem előtt, ugyanakkor nem teljesen elhagyott, hogy ha például viharos időjárás miatt késlekedik a behajózás, védett helyen el tudják helyezni a menekülteket. Mindezt persze titokban, feltűnés nélkül.
Ada Sereni az egyetlen asszony volt, aki ilyen magas beosztásban dolgozott a Moszádnál az illegális bevándorlás ügyén 1945 és ’48 között[3]. 33 hajó összesen 24 ezer bevándorlóval a fedélzetén indult útnak az ő felügyelete alatt. Azért is vállalta a küldetést, mert bízott benne, hogy a nevével jó benyomást tesz olasz körökben. Valóban így történt, sorra nyíltak meg előtte az ajtók, magasrangú tisztségviselők készségesen álltak szolgálatára. Egyenes beszéde mindig hatott tárgyalópartnereire. Önök meg akarnak szabadulni a menekültektől – mondta –, mi pedig el akarjuk vinni őket. Ez talán még a dollároknál is erősebb érv volt, ráadásul az olaszoknak az is tetszett, hogy passzív hozzáállásukkal borsot törhetnek a britek orra alá. Megvesztegetésre nem is volt szükség, mint ahogy női praktikák bevetésére sem. Ada a küldetés alatt végig feketében járt, aminek egyszerű volt az oka: találkozni a külügyminiszterrel és onnan a kikötőbe sietni a menekültekhez ez a legpraktikusabb viselet – vallotta.
Izrael Állam megalakulása után részt vett néhány fegyvervásárlási ügyletben, később a Szovjetunióban élő zsidók bevándorlásán munkálkodott. Önéletrajzi regénye olaszul és héberül jelent meg, 2007-ben ennek alapján készült el az Exodus: Ada álma című olasz film. Tevékenységéről többek között Lilach Rosenberg-Friedman, a tel-avivi Bar Ilan Egyetem professzora írt tanulmányt Nemzeti küldetés, női identitás és női vezetés egy legendás férfias szervezetben: Ada Sereni, a Moszád le’aliya olaszországi vezetőjének története az 1940-es években címmel[4].
- november 24-én hunyt el Jeruzsálemben.
Forrás:
Jegyzetek:
[1] A Palmach nevű katonai szervezet tengeri osztaga.
[2] L’abitacolo Degli Oranti című könyve 1601-ben jelent meg Velencében.
[3] 1947 áprilisáig Yehuda Arazi (Alon) irányításával.
[4] National Mission, Feminine Identity and Female Leadership in a Mythical Masculine Organization: The Story of Ada Sereni, Head of the Mossad Le’Aliyah in Italy during the 1940s. 2014.
