Mint arról már tanultunk, Pészách ünnepnapjainak igen sok előírása, szabálya van, ezért szokás már az ünnep előtt harminc nappal, de legkésőbb Niszán hónap elejétől megkezdeni az előkészületeket, áttanulmányozni az előírásokat, szabályokat. Egyetlen más ünnep sem bővelkedik annyi szimbólummal és gyakorlati teendővel, mint Pészách! A takarítás bizonyára mindannyiunknál alapos, de ilyenkor még körültekintőbbnek kell lennünk! A lényeg, hogy otthonunkat teljesen megtisztítsuk minden kenyérmorzsától és egyéb kovászos ételtől, azaz cháméctól. Ki kell takarítani, fel kell kutatni és meg kell semmisíteni mindent, ami Pészáchkor nem kóser, azaz olyasmi, ami chámécot tartalmazhat.

Akinek nincs külön pészáchi edénye, annak ki kell káserolnia a rendes edényeket. A főzéshez és tálaláshoz használt edényeket vízben kell kiforralni, azokat pedig, amelyekben, sütni vagy pirítani szoktunk, tűzben izzítani. A káserolás folyamatához sok előírás kapcsolódik, ezért ezt csak rabbi segítségével ajánlott végezni.

A tűzhely sütőjét és égőit is a pészáchi használatra káserolni kell, miután ezzel megvagyunk, utána külön erre a célra kialakított alufóliából készült tűzhelyvédőt is használhatunk.

A mosogatógépeknél is el kell végeznünk a „nagytakarítást”. Szedjük szét, és a szűrőket nagyon alaposan takarítsuk meg, töltsük fel sóval, és üresen, a lehető legmagasabb hőfokon, ez általában 90-100 Celsius fokot jelent, és a leghosszabb programon, ez gépenként változhat, de általában 3 órás programon indítsuk el a gépünket.

A káserolást Pészách előtt bármikor el lehet végezni, de legkésőbb az ünnep beállta előtti reggelen meg kell csinálni.

Pakoljuk át a konyhaszekrényeket, természetesen alapos takarítás mellett! Az edényeket, fűszereket és minden egyéb chámécosnak számító élelmiszert el kell távolítani a konyhából vagy gondosan el kell zárni, hogy a nyolc nap alatt ne legyenek hozzáférhetőek!

Szükséges, hogy megfelelő mennyiségű „Pészáchra alkalmas” kóser ételt és élelmiszert készítsünk elő, hogy legyen mit ennünk az ünnep nyolc napján.

Ezek közül a legfontosabb a mácá, macesz vagy pászka, mert ez helyettesíti a kenyeret. De készítenek belőle darát és lisztet is, amiket használhatunk az ünnep alatt! Ezeket az élelmiszereket viszont már a gondosan kitakarított és előkészített helyekre rakjuk be!

Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni mindentől, ami kovászos, tudnunk kell, hogy egyáltalán mi a kovász, mit nevezünk kovászosnak, azaz chámécnek vagy chámécosnak! Kovászosnak számít minden, ami gabonalisztből és vízből, élesztő hozzáadásával készül, és hagyták a tésztáját megkelni. Az élesztő elhagyásával is készíthetünk kovászt, ugyanis a liszt és a víz összekeverése után különböző erjedési folyamatok indulnak be, amik beindítják a tésztánk érését. Ezt jegyezzük meg, mert fontos lesz a későbbiekben! Tehát a kenyér, zabpehely, torta, sütemények, pizza, a különféle tészták vagy a sör a legjobb példái a kovász tartalmú ételeknek. De bármit, amiben valamiféle gabona valamilyen formában előfordul vagy előfordulhat, azt kovászosnak kell tekinteni!

Gyakorlatilag, ami nincs a kásrut által jóváhagyva, azaz amire nincs ráírva, hogy “Pészáchra kóser, azaz Kóser l’Pészách”, azt nem fogyaszthatjuk az ünnep alatt, mert fennáll a lehetősége, hogy kovász van benne. Tehát, amiben nem vagyunk biztosak, azt inkább ne, mert így nem tévedhetünk!

 

Kitnijot

Pészáchkor tórai tilalom alapján tilos fogyasztani ötfajta gabonát.

Ezek a búza, a rozs, az árpa, a zab és a tönköly.

Már a 12. században az askenázi zsidók között elterjedt az a tilalom, hogy nem csak a már fentebb említett gabonaféléket nem ették Pészáchkor – kivéve az ezekből készült maceszt –, hanem úgynevezett kitnijotot sem, ami alapvetően a hüvelyeseket jelenti, mint például a rizs, kukorica, szója, bab, borsó, csicseriborsó és a mák. Ezek a növények ugyan nem lehetnek kovászosak, de elterjedt az a szokás, hogy tilos a fogyasztásuk, mert valamiben, például kinézetükben, illetve felhasználásuk és fogyasztásuk módjában hasonlítanak a gabonákra. Lisztjükből még kenyeret is lehet készíteni. Könnyen össze tudja zavarni az embert, ha azt mondják, kukoricakenyeret ehet, hiszen akkor lehet, hogy azt fogja hinni, hogy ha kukoricakenyeret lehet, akkor rozskenyeret vagy búzakenyeret is. Ez a tiltás vonatkozik a rizsre, babra, kukoricára. Mindenesetre a hüvelyesekre nem vonatkozik az a kitétel, hogy meg kell szabadulni tőle, csak fogyasztásuk tilos Pészách alatt azokban a közösségekben, ahol él ez a hagyomány.

 

A szédereste előkészítése

„És beszéld el gyermekeidnek azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Ö-rökkévaló velem cselekedett, midőn kivonultam Egyiptomból!” (2Mózes13,8)

A napi imáinkkal eleget teszünk azon kötelezettségünknek, hogy az egyiptomi kivonulásról életünk minden napján beszélnünk kell. Magának az egyiptomi kivonulásnak a történetét Pészách beköszöntekor, azaz a széder estén mondjuk el. A széder lényege, hogy az elbeszélést és a hagyományt továbbadjuk az utánunk következő nemzedék számára. Tudatosítanunk kell gyermekeinkben, unokáinkban, hogy „minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból” olvashatjuk a Hágádában. Mindannyiunknak meg kell élni a szabadság, a megszabadulás élményét, mint ahogy ezt őseink meg- és átélték, mikor a szolgaság házából szabadultak. Elmondjuk, hogyan lettek a zsidók egy néppé, egy nemzetté. Mit is kell tennünk? Mi az, amire feltétlenül szükségünk lesz az este folyamán? Készítsük elő a széderhez szükséges eszközöket!

 

szédertál

bor vagy kóser szőlőlé (legalább 3,5 dl/fő)

mindenkinek egy pohár

Élijáhu próféta serlege

sós víz egy kis tálkában

3 darab macesz

ünnepi gyertyák (minimum kettő)

minden résztvevőnek egy Hágádá, ha nem jut mindenkinek, akkor készítsünk oda annyit, amennyi van.

A széder levezetőjének kicseréljük a székét és egy karosszéket, valamint egy párnát készítünk elő a számára. Ez szimbolizálja, hogy ezen az estén urak módjára fogyasztjuk el a vacsorát, támaszkodva, félig oldalra dőlve.

Vegyük sorra és nézzük meg, hogy az egyes ételek, eszközök mit jelentenek, és miért kell, hogy felkerüljenek az ünnepi asztalra!

 

Szédertál

Anyagát tekintve nincsenek kikötések. Készülhet üvegből, fémből vagy papírból, porcelánból.  Díszítése az egyszerűtől a díszesebb gazdag mintázatúig bármilyen lehet, ezt ízlésünk dönti el. De mit és hová helyezzünk el rajta? Balra felülre kerül egy főtt tojás, azaz a bécá. A tojás jelképezi a Szentélyben bemutatott ünnepi áldozatot, de a gyász jelképe is, azé a gyászé, melyet a Szentély lerombolása miatt érzünk és tartunk a mai napig. Hátám Szófér szerint a tojás egy picit olyan, mint mi zsidók. Ugyanis minél tovább főzik a tojást, az annál keményebb lesz. Bennünket is minél jobban gyötörnek, annál inkább ellenállóbbá válunk és keményebbek leszünk!

Jobbra felfelé teszünk egy csirkenyakat vagy szárnyat, neve: zroá. A sült hús a Szentélyben bemutatott pészáchi bárányáldozatot jelképezi, melyet egészben kellett megsütni és nem lehetett benne törött csont. Az egyenes szárny jelképezi még a kinyújtott kart is, mert „kivezetett az Ö-rökkévaló bennünket onnét hatalmas kézzel és kinyújtott karral”(5Mózes26,8). Ezt a darab húst szintén nem esszük meg, csak ránézünk és emlékezünk a szentélybeli áldozatbemutatásra.

A tojás és a sült hús alatt középen van a keserűfű, mely rendszerint reszelt torma, máror. Két darab macesz között fogjuk elfogyasztani a Szentély emlékére az áldásmondást követően.

Jobbra, a keserűfű alá teszünk chároszetet. Alma, dió, fahéj és bor keveréke. Ez az anyag emlékeztet bennünket a vályogra, amit őseink Egyiptomban vetettek. Ebbe a keverékbe fogjuk belemártani a márort.

 

Balra a keserűfű alá valamilyen zöldséget teszünk, ennek a neve kárpász. A kárpász lehet zeller, retek vagy főtt burgonya, melyek a tavaszra, az újjászületésre utalnak. Majd sós vízbe fogjuk evés előtt mártani. Legalul középen ismét keserűfű mely általában torma vagy saláta. Ez a keserűfű jelképezi az egyiptomi élet keserűségeit. Legalább egy olajbogyónyi mennyiséget kell majd a chároszetbe mártani.

A szédertál mellé egy kis tálkába sós vizet teszünk, mely azokat a könnyeket és a verítéket szimbolizálja, amiket őseink Egyiptomban hullajtottak. A szédertál alá vagy mellé három egész lap maceszt, úgynevezett mácát micvát teszünk. A három macesz jelképezheti a három ősapát, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, vagy a zsidóság három összetevőjét, a kohanitákat, a levitákat és a többieket.

 

Bor vagy kóser szőlőlé

Köteles az ember négy pohár bort meginni a széderen, mégpedig egyet az ünnep megszentelésére, aztán a Hágádá elmondására, majd az étkezési imához és végül a zsoltárok befejezésekor. Másik magyarázat szerint azért, mert négy kifejezéssel említi a Tóra az egyiptomi kivonulást!

Ezek pedig a következők:

• megszabadítalak – hocéti,
• megmentelek – hicálti,
• megváltalak – gáálti
• és népemmé fogadlak – lákáchti. (2Mózes6,6-7).

Értelemszerűen mindenkinek teszünk egy poharat, melyből az este folyamán inni fog.

 

Élijáhu serlege

Egy nagyobb és díszesebb poharat vagy serleget is teszünk az asztalra, és ezt Élijáhu serlegének nevezzük. „És beviszlek benneteket a földre… és nektek adom azt” (2Mózes6,8). A hagyomány szerint ez a vers a végső megváltásra utal, amelynek hírnöke Élijáhu próféta, s amely még nem jött el.

 

 

Hágádá

A szédereste fő micvája a kivonulás elbeszélése. Ez a mondat a Hágádában is olvasható:

„És beszéld el fiadnak azon a napon. Ez azért van, amit az Örökkévaló cselekedett velem, amikor kiszabadultam Egyiptomból.” (2Mózes13,8)

Maga a széder szó azt jelenti, hogy rend. Hiszen az este egy meghatározott rend szerint zajlik! A szédereste micvájából, azaz a kivonulás történetének elbeszéléséből egyetlen zsidó sem maradhat ki, számukra helyet kell biztosítanunk a széderasztalunknál.

„Minden éhező jöjjön és egyék”.

A hágádá szövegrészei egy tizennégy lépésből álló folyamattá állnak össze, melynek bizonyos pontjainál eszünk és iszunk.

 

Lássuk röviden a folyamatot:       

 

    

1. Kádés, az ünnep megszentelése borral.
2.Urhác, a széder rendezője, aki általában a házigazda, kezet mos, áldás nélkül.
3. Kárpász, sós vízbe mártott zöldség fogyasztása.
4. Jáchác, a középső macesz elfelezése, a nagyobb darab lesz az áfikomán. Az áfikománt elrejtjük, azt majd a gyerekeknek kell megkeresniük, aki megtalálja, kis ajándékot kap!
5. Mágid, ez a széder központi eleme, maga az elbeszélés.
6. Ráchcá, kézmosás a pászka evése előtt.
7. Moci mácá, áldást mondunk a maceszra és megesszük.
8. Máror, keserűfüvet és tormát chároszetbe mártunk és elfogyasztjuk.
9. Korech, tormából és maceszből készült „szendvics”.
10. Sulchán oréch, terített asztal, vagyis a vacsora.
11. Cáfun, megesszük az áfikománt.
12. Berach, étkezés utáni áldás, asztali áldás.
13. Hálél, a hálel ima elmondása.
14. Nircá, zsoltárok és befejező dalok.

 

Má nistáná hálájlá háze?

Miután kitöltjük a második pohár bort, a legfiatalabb gyermek feltesz négy kérdést.

Miben különbözik ez az este minden más estétől?

• Más estéken ehetünk kovászost vagy kovásztalant, ma este kizárólag kovásztalant?
• Más estéken mindenféle zöldséget eszünk, ma este csak keserűt?
• Más estéken nem kell mártanunk egyszer sem, ma este kétszer is mártunk?
• Más estéken egyenesen ülünk az asztalnál, ma este csak támaszkodva?

A négy kérdés négy fiút szimbolizál.

Ők pedig az okos, a rossz, az együgyű, illetve aki még kérdezni sem tud.

Itt tudjátok meghallgatni a dalt:

A következő dal szintén a Hágádában található, bevallom, nekem a kedvencem. Az Ö-rökkévalónak Izraellel szemben tanúsított sok jóságát sorolja fel a költemény. Minden jótétemény fölemlítése a „dájénu” szóval végződik, ami annyit jelent, hogy már csak ez is elég volna!

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe: