„Az ima azt jelenti, hogy valamit mondasz magadban, amit Isten meg tud hallani.” „Isten megbüntette a nőket azzal, hogy érezzék a szülés fájdalmát, amiért Éva evett a tudás fájáról.” Ilyen mondatok hangzanak el a gyerekeink szájából a péntek esti családi vacsora alkalmával – olvashatjuk Rachel Fink újságíró cikkében[1], amelyből az alábbiakban részleteket közlünk .
A szerző amerikai, többé-kevésbé hagyományőrző zsidó családból származik, férje izraeli, aki világi szemléletűnek mondja magát. Kislányuk második osztályos, ötéves fiuk óvodába jár, így hát a házaspárnak bőven van tapasztalata azokról a kérdésekről, amelyeket a gyerekek tesznek fel Istenről, hitről, vallásról. A szülők feladatát több pontban lehet összefoglalni, és ha nem is használhatók ezek a tanácsok mindenki számára, mindenképpen adnak valamiféle támpontot a kérdések megválaszolásához.
Bizony, a gyerekek kérdeznek, ráadásul nem csak peszachkor, a széder este forgatókönyve szerint. A nagyon vallásos vagy nagyon világi szülők általában tudják, mit feleljenek nekik, mert a saját szilárd hitük vagy ideológiájuk vezérli őket. Sokan azonban se ide, se oda nem tartoznak, és azt szeretnék, hogy gyermekeik megértéssel és tisztelettel szemléljék a vallást, miközben kialakítják saját hitvilágukat. Nekik szólnak ezek a jótanácsok.
- Ne térjünk ki a beszélgetés elől. Sok nem vallásos szülő úgy dönt, hogy kerüli az Istenről való társalgást, mint a bonyolult témák egyikét. Ennek az lehet az oka, hogy nem érezzük magunkat felkészülve a „gyerekbarát” megfogalmazásra, vagy úgy gondoljuk, jobb, ha a csemetékre bízzuk a válaszok megtalálását. Ez az álláspont nem valami szerencsés, különösen Izraelben nem az, ahol a vallás áthatja a mindennapi életet. Az elutasítás azt eredményezheti, hogy a gyerek később már nem hagy beleszólni a magától (vagy mások befolyása által) kialakított véleményébe, mivel úgy értelmezi, hogy a vallás otthon tabutéma.
- Hangsúlyozni kell, hogy az emberek sokféleképpen hihetnek Istenben és a vallásban. Ez különösen fontos a gyereknek abban, hogy helyükön kezelje az egymástól eltérő, esetleg egymásnak ellentmondó üzeneteket. Zavarba ejtő lehet számára, ha az iskolában tanultak nem egyeznek meg azzal, amit otthon hall, különösen olyan korban, amikor a gyerekek hajlamosak az abszolút igazságban gondolkodni. Így viszont lehetővé válhat számukra, hogy kialakítsák saját véleményüket. Amikor felmerül a gyakori kérdés, hogy valóban megtörtént-e minden, ami a bibliában szerepel, rövid áttekintést adhatunk nekik a lehetséges válaszokról. Például: vannak, akik úgy hiszik, hogy minden szóról szóra történt, mások úgy vélik, hogy semmi sem igaz; vannak, akik hiszik, hogy a leírtak valóban megtörténtek, de talán nem pontosan úgy, ahogy lejegyezték őket; vannak, akik szerint a történetek valódiságától fontosabb a tanulságok levonása; senki sem tudja biztosan, mert a biblia nagyon régen íródott. És feltétlen hagyjunk lehetőséget rá, hogy a gyerek is elmondja a véleményét.
- Ne ítélkezzünk. Vékony a határvonal aközött, hogy mások véleményét tévesnek tartjuk, vagy hogy egyértelműen rossznak tüntetjük fel. Amikor emlékeztetjük gyermekeinket arra, hogy Istenről sokféle elképzelés létezik, néha akaratlanul is hajlamosak vagyunk ítélkezni azokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi. Természetesen őszintének kell lenni a saját álláspontunkkal kapcsolatban, de ne feledjük el tiszteletteljesen megvitatni mások véleményét sem. Ez különösen akkor fontos, amikor a gyerekek több vallással kezdenek megismerkedni.
Gyakori kérdések gyerekkorban: Ki Isten? Hogyan néz ki? Valóban létezik? Te hiszel Istenben? Érdemes előre átgondolni, hogyan szeretnénk megközelíteni ezeket a kérdéseket oly módon, hogy a válaszok az elméletek széles skáláját lefedjék, őszintén képviseljék a személyes véleményünket, ugyanakkor teret engedjenek a gyerekeknek saját véleményük kialakítására.
