A meghívottak fogadása – vendégváró falatok – chupa – tánc – vacsora – desszert. Így fest egy átlagos izraeli esküvő forgatókönyve, de persze vannak kivételek. Eitan Elhadez Barak, egy izraeli fotós multikulturális események, köztük érdekes esküvők megörökítését tűzte ki célul. Annak ellenére, hogy az utóbbi húsz évben több valláshoz, etnikumhoz és társadalmi réteghez tartozó pár életének nagy eseményén volt alkalma fotózni, még mindig érik meglepetések. Egyes emberek szívesen utaznak távoli országokba, mások érdeklődéssel nézik a National Geographic műsorait, pedig nem kell messzi tájakon keresgélnünk ahhoz, hogy lenyűgöző hagyományokat és kultúrákat fedezzünk fel – vallja a Haifán született fotós.
A számára legemlékezetesebb esküvők egyike egy hatalmas sportcsarnokban zajlott. Két híres haszid közösség – a Vizhnitz-i és a Sanz-i – rabbijainak az unokái házasodtak össze, királyi szertartás keretében. Délután négytől hajnal négyig tartott a lakodalom. A menyasszony lovak vontatta valódi hintón érkezett a terembe, a közösség lányai elérzékenyülten álltak az utcán, hogy üdvözölhessék. Mintegy ötezer meghívott vett részt az eseményen, akiknek a rebbékhez való rokonságuk és közelségük szerint biztosítottak helyet. A chupa sem volt hétköznapi, amint az elhelyezése sem: egy húsz méter magasan levő erkélyen állították fel, hogy mindenki láthassa a szertartást.
Férfiak és nők egymástól elkülönítve ültek, amíg aztán hajnal két órakor elkezdődött a haszidoknál szokásos micva-tánc. A menyasszony lefátyolozva lépett be a férfiak termébe, kezében hosszú, fehér kötelet tartva. A kötél másik végét a rebbe fogta, miközben körbetáncolta a menyasszonyt. Ez a szertartás egyik legszebb jelenete, de aki nem érti a jelentőségét, az könnyen ítélkezhet felette. Eitan projektjének éppen az az egyik célja, hogy megpróbálja lebontani az izraeli társadalom csoportjait elválasztó falakat.
Egy másik esküvő szintén szokatlan helyszínen, nevezetesen egy óvodában játszódott le. Az egyik óvónő ment férjhez és nagyon szerette volna, ha a gyerekek is részesei lennének az eseménynek. Munkatársai és a szülők örömmel segédkeztek: fehér papírból menyasszonyi ruhát készítettek, ketubát írtak, a gyerekek pedig virágokat szedtek. A nevezetes napra mindnyájan ünneplőbe öltöztek, és a pár jelképes esküvőt tartott a homokozó és a csúszda között.
Az esküvők egyedisége olykor éppen a korlátokból fakad. Eitan a koronavírus idején fotózott utcai esküvőket, sőt egy olyat is, amelyet a herzliai városháza épületének tetején tartottak. Egy pár pedig azt találta ki, hogy a labdarúgó-világbajnokság estéjére időzített menyegzőjükön hatalmas kivetítőket szereltek fel, nehogy a sportkedvelő vendégek lemaradjanak az izgalmas pillanatokról.
A Hamasz 2023. október 7-i mészárlása nyomán indított Vaskardok hadművelet alatt pedig ismét elterjedté váltak az úgynevezett háborús esküvők, amelyeket olykor katonai bázisokon rendeztek meg.
Eitánnak volt alkalma fényképezni különleges közösségek szertartásait. A szamaritánus esküvő fokozott jelentőséggel bír ebben a kihalófélben lévő közösségben. Náluk a nagy napot megelőző teljes hét előkészületekkel telik, melyek egy részének középpontjában hol a menyasszony, hol a vőlegény áll. Érdekesek a héber négerek – újabb elnevezéssel fekete héber izraeliták – hagyományai is. A színes ruhákat kedvelő közösségben a pár táncolva vonul az esküvői baldachin alá. Előttük a násznép halad ugyancsak táncolva, mintegy megnyitva nekik az utat. A pap, miután felolvassa a házassági szerződést, olajjal keni meg a pár homlokát.
Izrael kis ország, de szellemi értelemben nagy – összegzi Eitan a tapasztalatait. – Ha szét merünk nézni magunk körül, többféle világot fedezhetünk fel.
