A főhős, Doron Kabilio már nem úgy fest, mint egy legyőzhetetlen harcos. Inkább úgy, mint egy összetört ember, aki igyekszik túlélni a traumát. A sorozat, amely eddig üldözésekkel és titkos akciókkal volt tele, most megtört, bosszúszomjas férfiak fájdalmas drámájává változik; az erőszak és káosz közepette az utóbbi évek nem gyógyuló izraeli sebébe nyúl.
Az 5. évad nyitójeleneteinek egyikében a sármos Doront (Lior Raz) Ayub kapitány (Itzik Cohen) irodájába hívják. A kapitány új, testreszabott küldetést szán neki. A néző számára azonban egyértelmű, hogy az egyetlen hely, ahová Doront most küldeni kéne, az a betegágy, és közben sürgősen időpontot kéne kérni számára egy jó pszichiáternél. Doron elgyötörtnek, megvertnek, fáradtnak és zavarodottnak látszik. Kimerült az óvóhelyre rohangálástól, az éjszakai rémálmoktól, a mindennapi életbe való visszatérésre tett kísérletektől, és – mint később kiderül – az erőfeszítéstől, hogy rájöjjön: hová tűnt az emlékeiből nyolc óra 2023. október hetedikén. Nincs mit szépíteni: James Bond poszttraumás stressztől (PTSD) szenved.
A Fauda 2015-ben kezdődött a Gázában tevékenykedő beépített ügynökökről szóló akciódrámaként. A keretet a küldetés adta, az irányító a biztonsági szervezet volt. Az alapelv a barikád két oldalán állók – izraeliek és palesztinok – emberi ábrázolása volt. Évadról évadra a súlypont egyre inkább áttevődött az akciókra, a „jók és rosszak” kategóriák felállítására. Az alkotók, Lior Raz és Avi Issacharoff ebben a szellemben írták az ötödik évadot – ám ekkor bekövetkezett az október 7-ei terrortámadás. A gyártás leállt, és tudatosult bennük, hogy mindent, amit írtak, be kell zúzni. A valóság sokkal súlyosabban volt jelen annál, hogy Doront és társait újabb kalandos körre küldjék a gázai övezetbe. A valóság beszivárgott a stáb soraiba is: Idan Amedi, a sorozat talán legszerethetőbb szereplője súlyosan megsebesült a gázai harcokban és hosszú rehabilitáción esett át, ami jelentősen leredukálta szerepét a mostani évadban. Matan Meir, az egyik veterán stábtag a Gázai övezet északi részén életét vesztette egy robbanáskor. Az első epizódot az ő emlékének ajánlják.
Amikor újra elkezdték a forgatást, úgy döntöttek, hogy az új évadot két évvel az október 7-ei események utáni időben kezdik, és a történteket a karakterekre gyakorolt hatásokon keresztül mesélik el. A túszok története kimaradt, mivel a forgatás idején még fogságban voltak, így sorsuk bizonytalan volt. Az új részekből többet Budapesten és Marseille-ben forgattak.
Egy kis előzetes az első rész tartalmából:
Éli (Yaakov Zada Daniel) és beduin barátja, Salem (Bian Anteer) Marseille-be utaznak, hogy elkapják azt a Hamasz tagot, aki meggyilkolta Salem fiát és Éli családját, és bosszút álljanak szeretteikért. Doron és Steve később csatlakoznak hozzájuk, ami miatt mindnyájan szembe kerülnek azzal a gépezettel, amelynek egykor szerves részei voltak. Még mindig profik, gyorsan rántanak fegyvert, folyékonyan beszélnek arabul, de már nem ugyanazok a rettenthetetlen, bátor harcosok. Olyan férfiak most, akiknek nincs veszteni valójuk. Már nem Izrael polgárait védik – legalábbis kezdetben –, hanem egymás összetört szívét; már a bajtársaikért élnek, nem a hazáért.
Ez az évad sokat foglalkozik a PTSD-vel, amely megjelent a sorozat korábbi részeiben is. Van egy nagyon szép jelenet, amelyben Éli és Salem együtt állnak és imádkoznak, mindegyik a saját imáját mondva. A józanság és a remény rövid közjátéka ez, amely gyorsan tovatűnik a rettegésben és az erőszakban.
Nehéz megjósolni, milyen valóságban fogunk élni, amikor ez az évad felkerül a Netflixre, hogyan fog hatni Izrael hivatalos megítélésére – de azt, hogy miként fog hatni a nézők érzelmeire, már lehet sejteni.
