Létrejötte óta számos legenda szövődött a Cahal (Izrael Védelmi Hadserege) akciói köré. Különösebben nincs rá szükség, hogy kiszínezzük a valóságot, mert például egy olyan akciót, mint amilyet Izraeltől mintegy 3.600 kilométerre, Ugandában hajtott végre egy kommandós egység, nehéz lenne a legélénkebb fantáziával is túlszárnyalni.

Érdekes lehet elgondolni, mi fordulhat meg egy izraeli miniszterelnök fejében, amikor palesztin foglyok – köztük gyilkos terroristák – szabadon bocsátásáról egyezményt ír alá. Izrael Állam nem mindig követte ezt a politikát, sőt esetenként harcosok és civilek életét is kockáztatta, hogy elkerülje a tárgyalásokat a terroristákkal. Ez történt abban a világhírűvé vált akcióban, amely utólag a Yonatan akció elnevezést kapta vezetője, Yoni Netanjahu[1] nevéről. Ő volt a harcosok közül az egyetlen, aki életét vesztette a túszok kiszabadításáért vívott tűzharcban.

A túszdráma 1976. június 27-én kezdődött, amikor a Tel-Avivból Párizsba tartó Air France 139-es járata athéni leszállás után továbbindult úticélja felé. Az Airbus A-300 típusú utasszállító gépet 248 utassal és 12 fős személyzettel négy terrorista térítette el: a Palesztin Népi Felszabadítási Front és a német marxista Forradalmi Sejtek két-két tagja. Először Bengáziba kényszerítették a gépet, ahol feltöltötték üzemanyaggal, felvettek további három palesztin terroristát, majd hét órával később Uganda felé vették az irányt. Az entebbei reptér régi termináljába vonultak el túszaikkal.

Június 29-én az izraeli állampolgárságú és a zsidó származású utasokon kívül a többit szabadon engedték. Ezután 105 túsz maradt a kezükben, beleértve a gép személyzetét Michel Bacos kapitánnyal az élen[2], akik nem voltak hajlandók sorsukra hagyni utasaikat.

Idi Amin Dada ugandai elnök közvetített Izrael és az általa támogatott géprablók között, akik pénzbeli váltságdíj mellett összesen 52, általuk szabadságharcosoknak nevezett elítélt szabadon bocsátását követelték: negyven Izraelben, öt Kenyában, hat Németországban és egy Franciaországban töltötte büntetését. Követeléseik teljesítésének határidejére július elsejét jelölték meg, hangsúlyozva, hogy ha nem érik el céljukat, kivégzik az összes túszt.

A tárgyalások során sikerült három nappal meghosszabbítani a határidőt, és eközben Izraelben megkezdték a mentőakció tervének kidolgozását. Mind a katonai, mind a politikai vezetésen belül megoszlottak a vélemények, végül azonban elfogadták a rajtaütési javaslatot, és a légierő négy C-130 Hercules típusú gépe kommandósokkal és egy orvosi stábbal a levegőbe emelkedett.

Az akció július 3-án, röviddel éjfél előtt kezdődött. Az első Entebbében leszállt repülőgép egy ejtőernyős osztagot szállított, amely biztosította a másik három gép landolását, miután átvette a felügyeletet az irányítótorony fölött. A kommandósok útban a terminál felé két ugandai katonába ütköztek és tüzet nyitottak rájuk. A lövések hangja felriasztotta a terepen tartózkodó ugandai erőket, így gyakorlatilag meghiúsult a meglepetés ereje. A kommandósok kiszálltak a járműveikből és futva indultak a régi terminál felé, ahol a túszokat fogva tartották, miközben a helyszínre érkező ugandai katonákra tüzeltek. Yoni Netanjahut, aki a harcosok élén haladt, a túszok kiszabadítása előtt lelőtték. Közben egy másik osztag megsemmisített 11 parkoló ugandai vadászgépet, hogy lehetetlenné tegyék az izraeli gépek üldözését.

A művelet során három túsz meghalt és hat megsebesült, míg a kommandósok megölték a hét gépeltérítőt, valamint 45 ugandai katonát.

A merész akciót világszerte csodálták, ugyanakkor a kommunista blokk országai – élükön a Szovjetunióval – elítélték, sőt Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár is szörnyű agressziónak nevezte.

Ennek ellenére gyors egymásutánban három film készült: Victory at Entebbe (Győzelem Entebbenél) 1976, Raid on Entebbe (Támadás Entebbe-nél) 1977, Mivtza Yonatan (Yonatan akció) 1977, majd 2018-ban megszületett a negyedik is 7 Days in Entebbe (magyar átírásban: 7 vérfagyasztó nap) címmel.

 

 

Forrás

 

Jegyzetek:

[1] Binjamin Netanjahu miniszterelnök testvérbátyja.

[2] A kapitány megkapta a francia Becsületrendet, őt és a személyzetet Jichák Rabin miniszterelnök is kitüntette. Netanján utca viseli a 2019-ben elhunyt Michel Bacos nevét.