A hagyomány szerint szukkot ünnepének minden napján más és más vendéget hívunk meg a sátorba. A zsidó nép kiemelkedő alakjai ezek, kezdve az ősatyákkal: Ábrahám, Jichák és Jákov, őket követi József, Mózes, Áron és Dávid[1]. A Tóra 5. könyvében olvashatjuk azt a mondatot, amely a vendéglátásra szólít fel:

„És örülj ünnepeden, te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, meg a levita és a jövevény, az árva és az özvegy, kik kapuidban vannak.” (Mózes V. 16. 14.)

Vendégek meghívása a béke légkörét erősíti, a béke pedig a szukkothoz kapcsolódó hagyományok egyik visszatérő és központi motívuma. Ilyenkor az ünneplő felnőttek meghívják a szomszédokat, a gyerekek a maguk társaságát; igyekeznek rászorultakat is megvendégelni, a spirituális élmény fokozására pedig megidézik a nemzet nagyjait. Van, ahol üresen hagyott széket tesznek a sátorba a jelképes vendégek részére, a peszachkor Elijáhu próféta számára fenntartott hely mintájára.

Az asszonyok és különösen a fiatal lányok számára fontosak a női példaképek, ezért egyre gyakoribb a judaizmus hősnőinek megjelenítése. Régmúltú hagyománya nincs ennek a törekvésnek, inkább mostanában kezd kialakulni valamiféle konszenzus. Alapul sokan a Talmud által említett hét prófétanőt tekintik: Sára, Mirjam, Dvora (Debóra), Channa, Avigájl, Chulda és Eszter azok, akiket az ünnepi asztalhoz invitálnak.

Van ennél összetettebb magyarázat is, amely férfiakhoz kapcsolja a hölgyeket a kabbala segítségével. Ábrahám a szerető jóságot testesíti meg (cheszed), mivel sátra előtt ülve vízzel kínálja szomjazó vendégeit, ezért női megfelelője Mirjám, akinek a pusztában a néppel együtt vándorló kút köszönhető. Jichák az erő (gevura) megtestesítője, mivel hősiesen viselte, hogy apja az oltárra kötözte. Az ő „párja” Lea, aki egy magyarázat szerint saját kezébe vette sorsát és inkább hajlandó volt becsapni Jákovot, csakhogy ne Ézsauhoz kelljen feleségül mennie. Jákov a szépséghez és harmóniához kötődik (tiferet), amely a kabbala életfájának közepén van, mint a szív – Channa pedig a szívből jövő imádkozás első megható példája. Az örökkévalóság és a dicsőség (necach és hod) Mózeshez, illetve Áronhoz kapcsolódik, az ő női megfelelőjük Sára és Rivka. József az alap (jeszod) szefira igaz embereként ellenállt Potifárné csábításának; az ő női párhuzama Támár, akiről apósa, Júda azt mondta: igazabb nálam. Dávid személyéhez, aki a királyságot (malchut) testesíti meg, többnyire Ráchelt rendelik, bár olykor Esztert vagy Ruth-ot állítják vele párhuzamba.

Egy jeruzsálemi illusztrátor, Aviv Sapir hét, általa kiválasztott ószövetségi hősnőt jelenített meg, mégpedig füzérként felfüggeszthető képek formájában, amelyekkel fel lehet díszíteni a sátrat. Nem csak Izraelben, de Amerikában is szívesen fogadták kezdeményezését, amelynek népszerűségét számos fotó bizonyítja. Egy másik grafikus, Dov Abramson pedig a bibliai időkön túlmenően a közelmúltból is választott nőalakokat, akikről 26 darabból álló plakátsorozatot állított össze.  Háromszög alakú zászlócskákat is nyomtat a sorozatból, így akár szukkotra is lehet válogatni belőlük. Megtalálhatók köztük olyan hírességek, mint Rachel, a költőnő, Golda Meir, Ofra Chaza vagy Channa Szenes.

Abramson munkái itt tekinthetők meg.

 

Forrás

 

Jegyzet:

[1] A felsorolás nem kronológiai, hanem kabbalisztikus rendet követ.