Tisztelt rabbi!

Remélem nem leszek provokatív a kérdésemmel, de ha Isten tudta, hogy Ádám és Éva enni fognak a tiltott fáról, miért tette oda a fát? Köszönöm a válaszát.

A rabbi válaszol:

Tisztelt kérdező, szerintem azért ültette az éden közepébe a rossz és jó tudásának a fáját, mert a fa nélkül nem lett volna igazán valódi választása az embernek. Ha az ember csak azt teheti, amit az Örökkévaló akar, akkor lehet ugyan engedelmes teremtmény — de nem lehet igazán szabad ember.

A Tóra egyik első nagy állítása az emberről az, hogy a szabadság kockázatos. Isten olyan világot teremtett, amelyben nemet is lehet mondani, viszont ennek ára van: a szabad választás lehetőséget teremt arra, hogy a döntéseknek vannak következményei.

Érdekes, hogy a történetben a fa neve nem „a gonoszság fája”, hanem „a jó és rossz tudásának fája” — עֵץ הַדַּעַת טוֹב וָרָע. Vagyis valami olyasmiről van szó, ami az erkölcsi tudat, a felelősség és a felnőtté válás kérdését érinti.

Ezért én nem egyszerűen úgy olvasnám a történetet, hogy „az ember elrontotta Isten tökéletes tervét”. Inkább úgy: itt kezdődik az ember története. 

Az Édenben ártatlanság van; az Édenen kívül felelősség. Az ember elveszít valamit, de közben valami nagyon fontosat is megkap: annak tudatát, hogy a döntéseinek következménye van.

És talán ez az egész Tóra egyik alapkérdése: hogy mit is kezd az ember a kapott szabadsággal.

A rabbi