Noé igaz ember volt. Így mondja róla a Tóra, és hozzáteszi: a maga nemzedékében. Olyan nemzedék volt ez, amelynek romlottsága miatt az Örökkévaló elhatározta, hogy özönvizet bocsát a földre. Noé kegyet talált a szemében, és megmenekült.

Egy haszid mester azt tanította, hogy az igaz embernek imádkoznia kell a nemzedékéért, mert ő is felelős azért az ítéletért, amely rájuk vár. Nemzedékek teltek el Ádám óta, és nem jött özönvíz. Amikor Noé megjelent, kimondták az ítéletet.

 

Hogyan lehetne az igaz ember felelős mások vétkeiért?

Amíg egy közösségben senki sem él másként, az emberek elhihetik, hogy nincs is más lehetőségük. Így szokás, így él mindenki. Aztán megjelenik valaki, aki ugyanazok között a körülmények között becsületes marad. Nem csal, nem követi a többieket. A jelenléte megmutatja, hogy lehetett volna másként is élni. Attól kezdve nehezebb mentséget találni.

Az igaz ember nem akar senkit bevádolni. Talán egyetlen szemrehányó szót sem ejt ki. Az élete mégis ítélet lesz rajtuk. Ezért neki kell irgalmat kérnie értük.

A hagyomány szerint Noé százhúsz évig építette a bárkát, hogy az emberek lássák. Megálltak mellette, megkérdezték, mit csinál, és ő megmondta nekik: özönvíz jön. Aztán dolgozott tovább. Azt azonban sehol nem olvassuk, hogy könyörgött volna értük.

Ábrahám másként cselekedett. Amikor megtudta, mi vár Szodomára, közelebb lépett, és megszólalt: „Hát elsöpröd az igazat is a gonosszal együtt?” Ötven igazat említett, és hozzátette: „Az egész föld bírája ne tenne igazságot?” Aztán negyvenötöt mondott, negyvenet, harmincat, húszat, végül tízet. Nem állította, hogy Szodoma lakói ártatlanok. Mégis könyörgött értük.

Korábban egyszer már legyőzte a négy királyt, akik Szodomát kifosztották. Szodoma királya akkor azt mondta neki: „Add nekem az embereket, a vagyont pedig vedd magadnak.” Ábrahám semmit sem tartott meg magának. Az emberek hazamentek, olyanok, amilyenek voltak. Egy magyarázat szerint Ábrahám úgy érezte, Szodoma romlásában az ő mulasztása is benne van.

Amikor Noé belépett a bárkába, az Örökkévaló bezárta mögötte az ajtót. Az igaz ember odabent volt.

A többiek odakint maradtak.