Leonard Cohen harmincévesen kezdett dalokat írni, és néhány évvel később lépett színpadra énekesként. Büszke zsidó volt, aki – ennek ellenére – egy ideig egy kaliforniai buddhista kolostorban élt, és aki költészettel és zenével fejezte ki az emberi lélek legszentebb és legsötétebb elemeit. Leghíresebb dalát, a Halleluját az is ismerheti, aki csak mások előadásában hallotta.
Egyetlen rocksztárra sem hasonlított, amikor 2008-ban megjelent az angliai Glastonbury Fesztivál fellépői között. Szürke ruhákban: gondosan vasalt, begombolt ingben és öltönyben állt a színek és a ragyogás világában, fején kalappal, amely kissé eltakarta éneklés közben amúgy is félig lehunyt szemét. A közönséget hipnotizáló mély hangja minden kiáltásnál jobban visszhangzott. A rajongók előbb csendben figyelték, majd kezeiket magasba emelve, halkan csatlakoztak az ismerős szöveghez, s a dal végén füttyszótól és kiabálásoktól tarkított tapsvihar hangzott fel. Az énekes levette kalapját és csendben meghajolt.
Hosszú volt az idáig vezető út.
Leonard Norman Cohen – zsidó nevén Eliézer ben Niszán ha’kohén – montreali ortodox zsidó családban született 1934. szeptember 21-én. Fiatal fiúként autodidakta módon tanult gitározni, a középiskolában zenekart is alapított, de saját bevallása szerint közepes hangszertudással nem álmodott zenei karrierről. Évtizedekkel később, 2011-ben Spanyolországban, az Asztúria Hercege Alapítvány díj átvételekor elmesélt egy régi történetet. Montrealban egyszer, egy teniszpálya mellett sétálgatva egy flamenco-gitárosra figyelt fel, akit 3-4 fiatal állt körül. Élvezettel hallgatta, és tudta, hogy ő soha nem lesz képes így zenélni, mégis megkérdezte, tanítaná-e. Megállapodtak az óradíjban, és a következő három napban a spanyol fiatalember mutatott hat akkordot a nála idősebb férfinek, akit akkor már költőként tartottak számon. A negyedik napon azonban a gitáros nem jött el. A szállóban, ahol lakott, annyit mondtak, hogy a fiatalember öngyilkos lett. Ezen túlmenően semmit nem sikerült kideríteni róla. A megtanult hat akkord lett – mondta Cohen – minden dalom kíséretének az alapja.
Visszatérve a kezdetekhez: az ötvenes-hatvanas években Cohen kiadott Kanadában néhány verseskötetet és két regényt, amelyek kedvező kritikát kaptak. Versei közül néhányat megzenésített, de nem merte előadni őket, amíg nem találkozott Nem Yorkban Judy Collins énekesnővel. Előre mentegetőzve gyenge ének- és zenetudásáért megmutatta neki Suzanne című dalát. Collins-nak annyira megtetszett a dal, hogy rövidesen lemezre énekelte. Ettől kezdve mindent megtett, hogy színpadra juttassa a férfit. Nem ment könnyen.
Cohen 33 évesen, 1967-ben szánta rá magát, hogy énekesi karrierbe kezd, de a New York-i menedzserek nem vették komolyan, pályakezdéshez öregnek tartották. Később valaki beajánlotta John Henry Hammond producernek, aki meglátta benne a lehetőséget. Dalait, melyek mindegyike egy-egy történet volt (ő maga filmdaloknak nevezte őket), egyre nagyobb közönség előtt adta elő.
A Halleluját évekig írta. Albumának kiadását, amelyen szerepelt volna, a Columbia Records visszautasította, ezért 1984-ben úgy döntött, hogy egy kis, ismeretlen lemezkiadónál jelenteti meg. Kezdetben nem aratott különösebb sikert, csak évekkel később, John Cale előadásában vált slágerré. Ezt követte Jeff Buckley 1994-es feldolgozása. Cale-től hangzott el a Shrek című filmben is 2001-ben az akkor már világhírűnek számító dal. Többszáz feldolgozása született, köztük nem egy híresebb lett, mint az eredeti.
Cohen számára az írás volt élete legnagyobb élménye: „Vallás, tanítók, nők, drogok, az út, dicsőség, pénz… ezek közül semmi nem részegít meg és nem nyújt megkönnyebbülést a szenvedéstől úgy, mint a betűkkel megtelő lapok” – írta. Ugyanazokról írt, mint mindenki más: szerelemről és elválásról, megcsalásról és jelentéktelen kapcsolatokról, fájdalomról, szépségről, önkeresésről és magányról, és – tudatosan vagy sem – éreztette, hogy az élet nagy kérdéseire nincsenek igazi válaszai.
- november 7-én halt meg.
A felvételen: részlet Cohen 50 évvel ezelőtti bécsi fellépéséről. A dal címe: Amikor a rabbi énekel.
Jegyzet
[1] A Lévi-törzs ivadéka (…), ma már nem papi funkcionárius, csak az istentiszteletek keretében élvez még bizonyos elsőbbségeket. Zsidó Lexikon, 1929.
