A héten olvasott szakasz ősanyánk, Sára halálával kezdődik. A Tóra azt mondja nekünk (1Móz.  23/2), hogy Sára elhalálozása után Ábrahám búcsúbeszédet mondott érte, és sírt:

וַתָּמָת שָׂרָה בְּקִרְיַת אַרְבַּע הִוא חֶבְרוֹן בְּאֶרֶץ כְּנָעַן וַיָּבֹא אַבְרָהָם לִסְפֹּד לְשָׂרָה וְלִבְכֹּתָהּ:

És meghalt Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebrónban, Kanaán országában; és eljött Ábrahám, hogy meggyászolja[1] Sárát és megsirassa.

Hagyományunk szerint a (וְלִבְכֹּתָהּ) „v’livkota” („és sírt érte”) szóban a „kaf” betű kisebb, mint a szó többi betűje. Kohelet Izsák kommentátor ezt a kis „kaf” betűt úgy értelmezi, hogy Ábrahám csak egy kicsit sírt Sára halála miatt. Ez a megjegyzés meglepőnek tűnhet számunkra. Ábrahám bizonyára mélyen megrendült szeretett felesége elvesztése miatt. Miért ne siratta volna meg igazán?

Ez a kérdés még nagyobb jelentőséget nyer, ha megvizsgáljuk Rási magyarázatát (1Móz. 23/2) Izsák feláldozásának, és Sára halálának egymás mellé helyezéséről. Rási szerint, amikor Sárához eljutott a hír, hogy Ábrahám Izsákot áldozatul vitte I-tennek, Sára annyira megrendült, hogy meghalt. Ebben a helyzetben azt mondani, hogy Ábrahám alig gyászolta a feleségét? Nemcsak elhunyt a felesége, de úgy tűnik, hogy közvetve saját cselekedetei okozták a halálát!

Ábrahám indítékainak alaposabb vizsgálata segít nekünk megoldani ezt a zavarba ejtő kérdést. Amikor Ábrahám visszatért a Mórija-hegyről, és megtudta, hogy Sára meghalt, könnyen megbánhatta volna, hogy engedelmeskedett I-ten akaratának. Ez érthető reakció lett volna, elvégre I-ten iránti engedelmessége szeretett felesége halálához vezetett! Ábrahám azonban tisztában volt azzal, hogy a megbánás milyen hatalmas erővel bír, amely képes semmissé tenni a múltbeli cselekedetek következményeit. Amikor a bűnbánatot pozitív módon, a tesuva folyamat részeként alkalmazzuk, képes megsemmisíteni bűneinket. A megbánás azonban száműzheti a micvák teljesítéséért járó jutalmat is. Ha Ábrahám megbánta volna, hogy Izsákot áldozatul vitte, számtalan jövőbeli nemzedék elvesztette volna azt a lehetőséget, hogy részesüljön cselekedetei érdemeiből.

Ezért Ábrahám csak kissé gyászolta szeretett felesége elhunytát, hogy megmutassa: a nehézségek ellenére sem bánta meg, hogy teljesítette az isteni akaratot. Tudta, hogy a micvák teljes szívből való teljesítésének nincsenek negatív következményei, és hogy cselekedetei ezért nem lehettek Sára halálának valódi okai. Azzal, hogy kiállta ezt a hitpróbát, Ábrahám megőrizte Izsák feláldozásának érdemét, mint hatalmas lelki örökséget a jövő nemzedékei számára.

Ez az álláspont segít megértenünk az esti ima egyik rejtélyes szakaszát is. Mielőtt elmondanánk az esti Ma’ariv Amidáját, arra kérjük I-tent, hogy távolítsa el a Sátánt előlünk, és hátunk mögül (וְהָסֵר שָׂטָן מִלְּפָנֵינוּ וּמֵאַחֲרֵינוּ) (v’haszér szatan mil’fanénu u’mé’acharénu). Mit jelent ez a furcsa megfogalmazás?

A Sátán az a gonosz hajlam (יֵצֶר הַרַע) – „jécer hara”, amely megkérdőjelezi I-tenhez fűződő kapcsolatunkat. A „előttünk álló” Sátán az a jécer hara, amely megpróbál megakadályozni bennünket abban, hogy a micvákat teljesítsük, és az isteni akaratot kövessük. Ha azonban a jécer harának nem sikerül meggyőznie bennünket arról, hogy még mielőtt elkezdenénk, adjuk fel, akkor utólag újra megpróbálja. Ez a „mögöttünk lévő” Sátán, készen áll arra, hogy megsemmisítse az általunk teljesített micvák pozitív hatását azzal, hogy megbánásra késztet minket tetteink miatt. Ha a jécer hara elhiteti velünk, hogy a micvák teljesítésével valamilyen módon rosszul jártunk, akkor megfosztanak minket a teljesítésükért járó jutalomtól.

Ezért kérünk I-tentől erőt, hogy ellenálljunk a „előttünk álló” kísértésnek, – hogy végrehajthassuk az Ő akaratát –, valamint képességet arra, hogy utólag is kitartsunk döntéseink mellett, és ne veszítsük el a jutalmat.

Legyen részünk abban, hogy minden micvát teljesítsünk, és örömünket leljük bennük, abban a biztos tudatban, hogy az isteni akarat teljesítése nem okoz bennünk semmiféle negatív érzést vagy keserűséget. Legyen részünk a micvák teljes szívű teljesítésének köszönhetően jutalomban – mind ebben a világban, mind a túlvilágon.

Minden olvasónak békés, szép Szombatot!

 

Jegyzet: 

[1] Kli Jakar a “meggyászolja ” kifejezést úgy magyarázza, hogy Ábrahám gyászbeszédet mondott Sáráért…