A Grizim hegy a szamáriai hegyek része, csúcsa 886 méter. Itt él egy Kiriat Luza nevű településen, Schem (Nablusz) közelében a szamaritánus közösség mintegy fele. Itt gyűlnek össze a közösség tagjai a három zarándokünnep: peszach, savuot és szukot alkalmával, itt él főpapjuk és itt van a temetőjük is.

Az 1982-ben kezdődő, 22 éven át folyó ásatások eredményeként megállapítható, hogy a hegyen két szentélyt építettek: az i. e. V. században az elsőt, míg a másodikat, a nagyobbat az i. e. II. században. Körülöttük több, mint 400 dunam területen (1 dunam = 1000 négyzetméter) mintegy tízezer ember lakott. A területen több százezer állati eredetű csontot találtak: bárányok, kecskék, tehenek és galambfiókák csontjait, amelyek a Tóra alapján bemutatott állatáldozatokra utalnak. Emellett 17 ezer arany-, ezüst- és bronzérme, többezer cserép-, kő- és rézedény került elő a földből.

A szamaritánusok – héberül: somronim, azaz somroniak – az Izraeli Királyságban élt zsidók egyenes ágú leszármazottjainak vallják magukat. Nevüket úgy értelmezik, hogy ők a Tóra őrzői (őr héberül: somer). Írásuk hasonlít az ősi héber írásra. Számuk több százezerről mára drasztikusan lecsökkent, alig több, mint 800 fő él a Grizim hegyen és Cholon városában. A szamaritánusok szerint Mózes állapította meg a Szentély helyét a Grizim hegyen, ezért Jehosua Bin-Nun ott építette fel, Izrael minden törzsének egyetértésével, és ott látták el a főpapi teendőket Elázár Ben-Aharon Ha’Kohén és fiai, azaz az ő felmenőik. Egy 2004-ben elvégzett genetikai vizsgálat megállapította, hogy a szamaritánus férfiak valóban papok (kohaniták) sarjai, akik társaik száműzése után asszír és más népekhez tartozó nőket vettek feleségül. Erre utal a Királyok könyve (II. 17. 24.): „És hozott Assúr királya embereket Bábelből, Kútából, Avvából, Chamátból és Szefarvájimból és letelepítette Somron városaiban Izrael fiai helyett; birtokba vették Somront és laktak városaiban.”

A szamaritánusok lennének azon kevés zsidók leszármazottjai, akiket nem hurcoltak fogságba a babiloniak. A száműzetésből visszatért zsidók viszont nem kívántak elegyedni velük, ezért ellenséges viszony alakult ki köztük, melynek jegyében sikerült kellemetlenségeket okozni egymásnak: a szamaritánusok gáncsoskodásának köszönhető például, hogy a perzsa király a második Szentély felépítését egy időre betiltotta.

1842-ben a jeruzsálemi főrabbi elismerte őket, mint a zsidó nép egyik ágát. Izrael állam kikiáltása után teljes jogú állampolgárokká váltak, hovatartozásuk azonban a mai napig heves vitákat vált ki. Nem csoda, hiszen nemcsak szokásaik különböznek a zsidók többségétől. A szamaritánusok birtokában van a legrégibb Tóratekercs: állításuk szerint mintegy 3650 éves. Üvegszekrényben, vákuum alatt tárolják és csak a zarándokünnepeken tekintheti meg a közönség. Egyébként kizárólag Mózes öt könyvét tartják szent iratnak, ebből is csak a sajátjukat, mert úgy vélik, Ezra, az Írástudó változtatott az eredeti szövegen. Állításuk szerint nem kevesebb, mint hatezer (!) különbség van az általuk eredetinek tartott és a döntő többség által elismert Tóra szövege között. Többségük ugyan nyelvtani különbség – persze ez sem lebecsülendő, hiszen a Tóra minden betűje fontos.

A tórai ünnepeket maradéktalanul megtartják, de nem úgy, ahogy a többség. Peszachkor például nem széder estét tartanak, hanem bárányt áldoznak, ahogy a Tórában áll. Földbe ásott kemencékben sütik meg a húst, kovásztalan kenyérrel fogyasztják, és a maradékot, ahogy meg van írva, elégetik. Hétköznapokon a szamaritánus családok ugyanolyan öltözékben járnak, mint bárki a környezetükben, szombaton azonban hagyományos ruhákat öltenek. A férfiak a török uralom alatt megszokott turbánt vagy fezt viselnek, viszont hétköznap fedetlen fejjel járnak. Nőknek nem tilos zsinagógába menni, mégis inkább csak ünnepeken jelennek meg, akkor viszont nem különülnek el, hanem a férfiakkal együtt imádkoznak. A vegyes házasságokat nem tiltják, mert a származást apai ágon tartják számon – ahogy a zsidóságnál szokásban volt a babiloni száműzetés előtt. A hagyományokat mindannyian tartják és gondosan ügyelnek rá, hogy gyerekeiket is azok szellemében neveljék.