Ebben a hideg időben hagyjuk ott labdarúgópályákat és menjünk be a terembe. A nemzetközi focikupák úgyis szünetelnek, nézzük miként teljesít az idei szezonban Izrael legismertebb együttese, a Maccabi Tel-Aviv kosaras alakulata. Nos, az elmúlt hónapokban nem sok okuk volt az örömre a csapat szurkolóinak, de most talán… Az idei teljesítmény mellett idézzük fel – hosszabban – a dicső múltat.
Izrael egyetlen európai kupát nyert együttese a Maccabi Tel-Aviv, amely ráadásul hatszor győzött a bajnokok vetélkedésében. Továbbá, kilenc alkalommal a második helyen végzett az együttes úgy, hogy a ’80-as évek végén zsinórban három döntőt veszített el (87-89). Viszont a kétezres évek elején (2004, 2005) kétszer is a csúcsra jutott. Legutóbb a 2013-14-es szezon zárásaként ünnepelhette kedvenceit Tel-Aviv. A Maccabi azon túl, hogy több, mint ötvenszer nyerte meg az izraeli bajnokságot, az első európai csapat, amely NBA-s alakulat ellen lépett pályára, s ha már így alakult, le is győzte a regnáló bajnokot, a Washington Bullets-et. Abban is első az európai csapatok között, hogy elsőként nyert a tengerentúlon, amikor megverte a Toronto Raptors együttesét.
De térjünk vissza a kezdetekhez, mert ahhoz nem kevés köze van Magyarországnak, és azon belül a Maccabi VAC-nak. Ralph Klein Berlinben született (1931), a II. világháború kitörése előtt családjával visszaköltözött Budapestre. Aztán a holocaust során édesapját Auschwitzban meggyilkolták, míg ő, édesanyjával Raoul Wallenbergnek köszönhette az életét. Hősünk a háború után focizott, majd váltott és kosarazott a VAC-ban és az első osztályban is szerepelt. Húsz évesen aztán emigrált Izraelbe, s miután letöltötte szolgálatát a tengerészetnél, csatlakozott a Maccabi Tel-Avivhoz. Az együttessel nyolc bajnoki cím és hat kupagyőzelem részese lehetett, s az izraeli válogatott tagjaként részt vett az 1952-es olimpián, majd két évvel később a világbajnokságon. Ám mégsem – csak – ezért nevezték nemes egyszerűséggel úgy, hogy: „Mr. Basketball”. Több helyen edzősködött, így egy idő után korábbi csapatánál is, ám ekkor még kevés sikerrel. Másodszorra viszont…
Klein a kispad mellől és két zseni /Tal Brody és Miki Berkovich (Berkowitz)/ vezérletével „felkerült a térképre” a Maccabi – is. A csapatban összesen hat Amerikában született játékos is szerepelt, de közülük Brody a legérdekesebb. Mind a középiskolában, mind az egyetemen remekelt, s így nem számított meglepetésnek, hogy az 1965-ös NBA drafton az első kör 12. helyén a Baltimore Bullets (a fent említett Washington B. jogelődje…) kiválasztotta.
Mielőtt elkezdte volna a profik közötti karrierjét, augusztusban az amerikai csapat tagjaként szerepelt a Maccabiah-n Izraelben, s együttesét az aranyéremhez segítette. Rögtön a Játékok után a Maccabi Tel-Aviv menedzsere szerződést ajánlott neki, miközben arra kérte, segítse az izraeli kosárlabdát egy magasabb szint eléréséhez. A hírek szerint, sokak mellett Moshe Dayan, aki ekkor éppen sportért felelős miniszter (is) volt, szintén csatlakozott az invitálókhoz. Brody édesapja és az apai nagyapja korábban, az 1920-as években élt és dolgozott Izrael területén, ám hősünk eddig még sosem járt az Egyesült Államokon kívül. Ám beleszeretett az országba, magával ragadta a kulturális sokk, ami érte és úgy döntött marad. Feladta az NBA-s terveket, s ez a változtatás megváltoztatta az izraeli kosárlabda történetét is. Ezt követően még otthon diplomát szerzett, játszott az izraeli bajnokságban, majd bevonult az amerikai hadseregbe, aztán visszatért Izraelbe, hogy aztán ott is letudja a katonai szolgálatot. Közben azért persze kosarazott is. Aztán 1977-ben, az ismét Ralph Klein edzette Maccabi a rendkívül erős, számos szovjet válogatottal felálló CSZKA Moszkva ellen játszott a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK, a mai Euroliga elődje) döntőbe jutásáért. Dávid és Góliát csatájaként hirdették a mérkőzést, a moszkvaiak nem csak jóval erősebbnek számítottak, de a politika is szerepet kapott. Akkor nem volt diplomáciai kapcsolat Izrael és az arab országokat támogató szovjetek között. A belga kisváros tornacsarnokában a Maccabi 91-79-re győzött. A mérkőzés után mondta Brody: „Felkerültünk a térképre – és ott is maradunk, nem csak sportban, de mindenben.” A mérkőzésről 2016-ban, stílszerűen „On the map”, (A térképen) címmel izraeli film készült, melynek ajánlóját az alábbi linken elolvashatják, s ha kedvet kapnak hozzá, nézzék meg.
Otthon izraeliek százezrei ünnepeltek az utcákon, Tel-Avivban 150 ezren gyűltek össze a mai Rabin téren. Sokan beugrottak a szökőkútba, vízzel és pezsgővel fröcskölve. A BEK döntőt 1977. április 7-én játszották a Belgrádban, s Jugoszláviával szintén nem volt Izraelnek diplomáciai kapcsolata, a csapatot szállító El Al repülőgép volt az első izraeli repülőgép, amelynek engedélyezték, hogy az országban leszálljon. Az ellenfél ekkor is esélyesebbnek számított, ráadásul a Mobilgirgi Varese a selejtezők során kétszer is legyőzte a Maccabit. Ám a döntőben sikerült a visszavágás, 78-77-re az olasz bajnokot is megverték, majd a csapatkapitány büszkén emelhette fel a győztesnek járó serleget. Az újabb hatalmas bravúr után ezúttal már 200 000 ember gyűlt össze Izraelben, a Nemzeti Parkban, hogy ünnepeljen.
Néhány szó Miki (Mikey) Berkowitzról is, aki nem csak a következő, a négy évvel későbbi győzelem során volt vezéregyéniség, de az izraeli válogatott legnagyobb sikere, az 1979-es Európa-bajnoki ezüstérem megszerzésében is jelentős érdemeket szerzett. Nem csak minden idők (egyik) legjobb izraeli kosarasa, de az Európai szövetség beválasztotta a Hall of Fame-be is és számtalan listán került a legjobb 50 közé. No de a múltidézés után térjünk vissza a jelenbe! Az idei Euroliga szezont remekül kezdte a Maccabi, hiszen az első tíz meccséből hetet megnyert, s csupán háromszor veszített. Aztán kikapott Olympiakosztól úgy, hogy a görögök már majd 30 ponttal is vezettek. Ezt egymás után hét vereség követte! Ráadásul az izraeli bajnokságban is botladoznak a sárga-kékek, hiszen már otthon is hat zakónál tartanak. Viszont bő egy hete, az Olympiakosz elleni hazai meccsen 15-tel nyertek, majd megverték a Berlint is. Tel-Avivban pedig abban bíznak, ha a rossz sorozat a görögök ellen indult, akkor most az ellenük elért győzelem egy jó széria első lépése volt. Mindenesetre még 14 mérkőzés van hátra, s ezalatt még ki lehet harcolni a legjobb nyolc közé jutást.
