A 118. zsoltár szövegében elhangzik a két megismételt kérés:

אנא יי הושיע נא  Kérünk, Örökkévaló, segíts meg !

אנא יי הושיע נא  Kérünk, Örökkévaló, segíts meg !

אנא יי הצלחה נא Kérünk Örökkévaló adj nekünk sikert!

אנא יי הצלחה נא Kérünk Örökkévaló adj nekünk sikert!

Gyakran szokás a הצלחה-t úgy fordítani, hogy „ szerencse”! Tehát az אנא יי הצלחה נא elmondásakor úgy értjük kérésünket az Örökkévalóhoz: „ Kérünk Örökkévaló adj nekünk szerencsét!”

Egy nap, Szura tanházában a babilóniai Nagy Kalifa felkereste Szaadja gaont.

– Rabbi! Már több mint tíz éve és nagyok a Kalifa! Mindenki, parancsomat várja és félnek tőlem! Mond meg nékem rabbi! Miből fogom megtudni, mi lesz a jele annak, hogy vége lesz a hatalmamnak? Miből fogom megtudni, mi lesz a jele annak, hogy hamarosan el fogom veszteni uralmamat?

– Miért hozzám jöttél Kalifa? Miért engem kérdezel nagy Vezér! Tán nincsenek bölcsek néped fiai között? Tán nem találsz embert rajtam kívül, ki választ adna kérdésedre?

– Rabbi! Ha azokat kérdezem, azok azt mondják, amit hallani akarok. Ha birtokába is lennének az igazságnak, nem mernék elmondani nekem a titkot. Válaszolj hát te kérdésemre!

– Nézd nagy Vezér! Mi a biztosítéka annak, hogy ha olyat mondok, ami nem fog tetszeni….mi a biztosítéka, hogy nem fogod fejemet venni?

– Allah nevére esküszöm: Beszélj bölcsességed szerint, mond az, amit tudsz és nem fog bántódás érni.

– Lásd nagy Vezér! Ha tényleg nincs más, aki választ adhat kérdésedre, ha nincs más aki megmondaná, megmondom hát én neked!

– Abból fogod megtudni, az lesz a jele annak, hogy rövidesen már nem te leszel a Nagy Kalifa… abból fogod megtudni, hogy rövidesen megszűnik hatalmad és más lesz a Kalifa,…..ha azt fogod látni, tapasztalni,……. hogy elfogyott a szerencséd!