Ariel (Arik) Saronról (1928-2014) nem könnyű rövid cikket írni, mert életútja, katonai és politikai pályafutása hosszú oldalakat tölt meg. Aki ismeri a nevét, bizonyára tudja róla, hogy ő volt a jom kipuri háború egyik hőse, aki a Szuezi-csatornán átkelve sorsfordító hadműveletet hajtott végre páncélos egységével az egyiptomi fronton. Mint ahogy ő volt az is, akinek az akkori hadvezetéssel (is) nézeteltérése támadt.
Amit viszont Izraelben mindenki vall és hangoztat: korábban ő vezette be a „tisztek elől, katonák utánuk” elvet. Bizonyíték arra, mennyire elterjedt ez a felfogás, hogy a háborúkban elesett és megsebesült tisztek számaránya magasabb a katonákénál. Február 26-án töltené be a 94. évét.
Vakmerő és egyben önfejű, sokszor felettesei parancsait megkérdőjelező katonai vezető, később minden oldalról bírált, elvein változtató politikus volt. Hosszú katonai pályafutása 14 éves korában kezdődött a Hagana soraiban. Húsz évesen, 1948-ban már elöljáróként harcolt a függetlenségi háborúban, utolsó katonai akciója pedig nemcsak nemzetközi viszonylatban, de Izraelen belül is sokat kritizált libanoni invázió, amelyet 1982-ben védelmi miniszterként indított el. Egyike volt a Likud párt megalapítóinak. Három évtizednyi politikai munkásságát a terror elleni folyamatos küzdelem és sokáig a zsidó telepesek feltétel nélküli támogatása jellemezte. A 2003-as választások előtt azonban Izrael 11. miniszterelnökeként kijelentette, hogy hajlandó fájdalmas lemondásokra a békéért cserében. Két évvel később nehéz szívvel ugyan, de véghezvitte az elszakadási tervet, a gázai kivonulást.
Ellentmondásos megítélését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Joszi Beilin baloldali politikus az izraeli politika rossz arcának, míg Hasszán Naszrallah, a Hezbollah terrorszervezet vezetője elismerően Izrael utolsó királyának nevezte.
Néhány további vélemény róla:
Jichák Rabin: „Egy olyan ember, mint Saron, áldás a vezérkarnak, tíz hasonló viszont nemzeti katasztrófa!”
Rafael Eitan tábornok: „Saron átgondolt, tervező, hideg ember – néha egészen vérfagyasztóan az.”
Rasid Abu Sabak, a palesztin biztonsági erők parancsnoka: „Azon kevesek között van az izraeli társadalomban, akikre lehet építeni.”
Ari Savit írta róla 2014-ben a Ha’arec című napilapban:
„Ariel Saronnak volt egy elve: nem vonulunk vissza tűz alatt. A második intifáda idején miniszterelnökként kitartott amellett, hogy Izrael nem tesz politikai lépéseket, amíg meg nem szűnik a palesztin terror és legalább egy hétig nem lesz teljes nyugalom. Sok logika volt ebben az elvében. Nyomás hatására tett minden visszavonulás újabb nyomásgyakorlást eredményez az ellenfél részéről abban a reményben, hogy további engedményeket csikarhat ki.”
A Jediot Achronot című napilap, 2017: „Saron mindig azt mondta az embereinek, hogy ha politikai tárgyalásokat folytatnak, nem szabad túlságosan látványos sikert aratni. A másik félnek is éreznie kell, hogy elért valamit, senkit nem szabad a sarokba szorítani.”
Az alábbi idézetek pedig tőle származnak:
„Valahányszor hallok a szörnyű ’vért áruért’ ajánlatról, amelyet Eichmann tett Israel Kasztnernek és Joél Brandnak, a fejembe száll a vér. És épp annyira megdöbbenek, amikor látom ma azokat az ügyleteket, amelyeket a kormány a PFSz vezetőivel bonyolít abban a hitben, hogy ezzel zsidó életeket mentenek meg.” (1994.)
Az újságírók kérdésére, vajon Simon Peresz, aki csatlakozott a Kadima párthoz, nem fogja-e balra téríteni, Saron így felelt: „Elismeréssel adózom Peresz testi erejének, de ugye nem gondoljátok komolyan, hogy képes lesz engem balra mozdítani?” (2005, a Kadima párt megalapításakor)
„Nincs szándékomban golyóálló mellényt magamra ölteni, különben sincs az én méretemben.” (A gázai kivonulás alkalmával)
Végül egy ugyancsak 2005-ben, Izrael Függetlenségi Napján elhangzott idézet, amellyel ellenlábasai sem tudtak vitába szállni:
„Aki átélte a harcokat, az ágyúzásokat, aki a karjában cipelt súlyos sebesültet és magán érezte elfolyó vére melegét és utolsó lélegzetét, aki látta a háború szörnyű árát, az megtesz mindent, ami módjában áll annak érdekében, hogy a ma és a holnap gyermekeit megkímélje a következő háborútól.”
