Ádár hónap tizennegyedikén, ha két ádár van, mint ebben az évben, akkor a második ádár hónapban tartjuk Purim ünnepét, az első ádár tizennegyedik napján pedig „csak” megemlékezünk róla, ezt a napot Purim kátánnak, Kis Purimnak nevezzük. Purimot megelőző nap Eszter böjtje, Táánit Eszter, és Susán Purim napja követi.

Ádár 13. Eszter böjtje, Táánit Eszter

Emlékezésül rendelték el bölcseink, mert Eszter királyné rendelte el a Susánban élő összes zsidónak, hogy „ne egyetek és ne igyatok három napig se nappal, se éjjel”. Eszter a böjtölés révén remélte, hogy népe megmenekül a pusztítás elől. Napkeltétől napnyugtáig tartó, úgynevezett kisböjt. Nem eszünk és nem iszunk.

Ádár 14. Purim

A perzsa pur szóból származó purim szó jelentése: sorsvetés, sorsjáték, kockajáték. Ugyanis Hámán sorshúzással jelölte ki a zsidók elpusztításának napját. Szökőévben, mint ebben az évben, az első ádár hónapban is van 14-e, ezt a napot Purim kátán-nak, Kis Purimnak nevezzük. Purimkor szabad dolgozni. Mégis méltóbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot. Elterjedt szokás Purimkor jelmezbe öltözni, karnevált és egyéb összejöveteleket rendezni.  A jelmezviselés és a gyerekek számára rendezett hasonló mulatságok különlegesen népszerű formában hordozzák Purim ünnepének tartalmát.

Ádár 15. Susán Purim

Azoknak a városoknak az ünnepsége, amelyek fallal körülvett városok voltak Józsué idejében, mint például Jeruzsálem.

 

Purim a négy „m” betűs micvá ünnepe!

 

Megilá

Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk Eszter-tekercsének, közismertebb nevén a Megilát Eszternek felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a reggeli ima alkalmával újból felolvassunk a Megilát.

Misté

Purim megünneplésének parancsolata. Enni, inni, vigadni! Purim napján ünnepi vacsorát kell tartani. Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. Ád lo jádá, azaz addig és annyit kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni „az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között” mondják a bölcsek! (Megilá7b.)

Misloách mánot

Purim fontos eleme az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda megtörténtét, s erre való emlékezésül ételajándékokat szokás küldeni a barátoknak és rokonoknak. Mindenkinek legalább kétféle elkészített ételt kell küldenie legalább egy embernek. Ezt a csomagot misloách mánotnak, közismertebb vagy elterjedtebb nevén sláchmónesznek hívjuk. Ezeket az ajándékokat a gyerekekkel szokták elküldeni.

Mátánot l’ávjonim

Mindenki adjon adományt legalább két szűkölködőnek. Még a szegények is, akik esetleg maguk is rászorulnak az adományra, ha keveset is, de még nekik is kell adniuk. Maimonides törvényei szerint a szegényeknek küldendő ajándék parancsolatának teljesítésére több figyelmet kell fordítani, mint Purim összes többi parancsolatára együttvéve.

 

A következő hetekben mind a négy micvét külön külön megismerjük! Kezdjük a Megilával, Eszter könyvével. A történet Ahasvéros király idejében az i.e. 470-es években „játszódik”.

Ahasvéros Indiától Egyiptomig 127 tartomány felett volt hatalma. Uralkodásának harmadik évében, lakomát rendezett Susán városában álló palotájában. Ezen birodalma vezető emberei vettek részt, később pedig a nép apraja-nagyja is meghívást kapott. Megparancsolta, hogy felesége, Vásti királyi koronával felékesítve jelenjen meg a vendégek előtt és mutassa meg nekik szépségét. Vásti nem volt hajlandó teljesíteni a király óhaját, ezért Ahasvéros megfosztotta királynői méltóságától és elbocsátotta. Ezután a birodalom hajadonjai közül kezdtek új királynét keresni. Ezért a tartományokból Susánba vitték a legszebb hajadon lányokat. Így került oda Eszter is. A lány gyámja, nagybátyja Mordecháj volt, aki megtiltotta Eszternek, hogy a királyi udvarban felfedje zsidó származását. Ahasvéros annyira megkedvelte Esztert, hogy ő lett az új királyné. Időközben Mordecháj tudomására jutott egy a király ellen szőtt összeesküvés. Mordecháj Eszter révén tudatta ezt az uralkodóval, így megmentette a király életét. Érdemeit a király jelenlétében jegyezték fel a történetek könyvébe.

Ahasvéros kitüntette egyik vezető emberét, Hámánt és megparancsolta, mindenki hajtson térdet és boruljon le előtte. Mordecháj ezt nem tette meg, mivel a zsidók szerint egyedül az Ö-rökkévalónak jár ki a tisztelet eme megnyilvánulása. Hámán haragra gyúlt magatartása miatt, s amikor megtudta, hogy zsidó származású, bosszút forralt. Kijárta a királynál, hogy adjanak ki rendeletet, amelynek értelmében egy kiválasztott napon az egész birodalomban irtsák ki a zsidókat. A napot sorsvetés (pur) útján határozta meg. A sors a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizenharmadik napjára esett. A rendeletet törvényként hirdették ki a birodalom összes tartományában. Amikor Mordecháj megtudta a megdöbbentő hírt, értesítette Eszter királynét és a segítségét kérte. Eszter a kezdeti habozás után közbenjárt a királynál. Ahasvéros elé járult és lakomára hívta a királyt Hámánnal együtt. Hámán ezalatt sikere biztos tudatában bitófát állíttatott, hogy a térdhajtást megtagadó Mordechájt kivégezzék.

Egy éjszaka a király nem tudott aludni, ezért felolvastatott a nevezetes történetek könyvéből. Éppen azt a feljegyzést találták meg, amely arról szólt, hogyan mentette meg Mordecháj az összeesküvés leleplezésével az uralkodó életét. Amikor Ahasvéros megtudta, hogy Mordecháj semmilyen jutalomban nem részesült, elhatározta, hogy kárpótolja őt. Hámán éppen az udvarban tartózkodott, így a király tőle kért tanácsot és ő, mivel saját jutalmazására gondolt, nyilvános tiszteletadást javasolt. Csalódottan vette tudomásul, hogy neki kell a gyűlölt Mordechájt kitüntetésben részesíteni. Ezután Hámán és Ahasvéros elment Eszter királyné lakomájára, ahol Eszter feltárta a király előtt zsidó származását és népe megmentéséért, valamint saját életéért könyörgött. A király kérdésére azt is elmondta, hogy üldözőjük Hámán. Ennek hallatára Hámán esdekelve Eszter lábaihoz vetette magát, de ezt Ahasvérós erőszakoskodásnak minősítette. A király Hámánt a Mordechájnak felállított bitófán végeztette ki. Mordecháj megkapta a király Hámántól visszavett pecsétgyűrűjét és azzal együtt a teljhatalmat. Eszter ismét az uralkodó elé járult és a zsidók ellen hozott rendelet visszavonását kérte. Mivel a királyi rendeletet nem lehetett hatályon kívül helyezni, ezért Mordecháj rendeletet adott ki a király nevében, hogy Ádár hónap tizenharmadikán a zsidók védekezhessenek és ellenségeiket megölhessék. Ádár hónap tizenharmadikán a zsidók az egész birodalomban megölték azokat, akik az életükre törtek. Királyi engedéllyel pedig Susánban még az azt követő napon is. Ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját Mordecháj és Eszter rendelkezése alapján minden évben meg kell ünnepelni.

Eszter könyvét olvasva észrevehetjük, hogy nincsenek benne látványos csodák és természetfeletti jelenségek, nem zúdul tíz csapás és nem válik ketté a tenger. Hámánt nem az égből jövő tűz emészti el, hanem a saját maga állíttatta bitófára kötik fel, amikor fordul a kocka. Eszter könyvének történéseiben a csoda a háttérben húzódik meg, és természetes módon jut kifejezésre. Talán ez az oka annak, hogy az egész Megilában az Ö-rökkévaló neve nincs megemlítve. A felolvasás alatt, amikor meghalljuk Hámán nevét, nagy zajt csapunk.

Ezt megtehetjük a rásánnal, azaz kereplővel, dobbal, trombitával, hangos szóval, de akár lábdobogással is! Következő alkalommal a konyhába látogatunk, főzünk, sütünk, sláchmóneszt állítunk össze!

Tartsatok velem!