A Pékudé heti szakasszal zárul Smot, Mózes II. könyve. Az utóbbi öt hetiszakaszban, a  Pusztai Hajlék, a Miskán építéséről olvashatunk. A zsinagógában erre a “Chazak, Chazak ve-nitChazek”, azaz “erős, erős, és erősödjünk!” felkiáltással emlékeztetjük egymást.

Rabbi Ovádjá Szforno (1470-1550 kommentátor, filozófus, orvos) tanította: „A Sehiná (isteni jelenlét) olyan szorosan kapcsolódott a Hajlékhoz, hogy elkészülte után,  nem is távozott onnan, amíg Izrael fiai a zsidók,  negyven évig a pusztában vándoroltak. Azután, már nem volt így Józsua idejében majd utána a Birák kora végéig, amikor a Hajlék Silóban volt, és a két Jeruzsálemi Szentély működése idején se.”

Rabbi Ovádjá Szforno a remény hangján zárja tanítását. Azzal, hogy ismét ez a különlegesen szoros kapcsolat lesz az idők végén, Isten jelenléte és  nép között, a harmadik Szentély idején. Az előbbieket tovább gondolva, idézzük Zehárjá próféta szavait:

וַאֲנִי אֶהְיֶה-לָּהּ נְאֻם-יְהוָה, חוֹמַת אֵשׁ סָבִיב; וּלְכָבוֹד, אֶהְיֶה בְתוֹכָהּ.  „Én pedig leszek neki, úgymond az Örökkévaló,  tüzes fal gyanánt köröskörül, és dicsőségül leszek közepette”. (2/9)

Hogyan lehet, vagy kell, ezt értelmezni? A prófétai szövegben előbb az áll: „És leszek…Tüzes fal gyanánt….” Majd: „dicsőségül leszek közepette”. Ez az Isteni Jelenlét: a viszony megváltozása I-en és népe között!

Amig a Pusztai hajlék, majd a két jeruzsálemi Szentély „működött” az érvényes parancs így hangzott: „ …..ne menjen be minden időben a szentélybe…..hogy meg ne haljon…” ( III.M. 16/2.)

„ ….mert a felhőben megjelenek a födél felett…” (u.o.) I-en jelenléte látomás…”felhő borulat”

És lett  változás: I-en jelenléte a pusztai Hajlék és a Szentélyek működésé után spirituális bizonyossággá szublimálódott? Erre vonatkozik a bíztatás:

„Minden helyen, ahol Nevemen említeni engedem, eljövök hozzád és megáldalak….!”   ( II.M.20/21.)

És erre vonatkozik hát a zsoltár szava: „ ..védőpajzs Ő mindazoknak, akik benne bíznak…” ( 18/31.)

Báhir könyvében olvassuk: „Miért van írva? „áldva legyen az Ö-való dicsősége az ő helyéről”

(Jesája. 3/12.)

Azért, mert senki sem ismerheti az Örökkévaló helyét?

Pedig ismerjük!……

„ Isten ott van, ahova beengedik….” (haszid mondás)