A kutatók több helyszínt is megjelölnek, mint feltételezett nyughelyek, ám valószínűleg a perzsa birodalom nyári fővárosában, Hamadan városában található Eszter és Mordecháj nyughelye, az elbeszélés szerint egy mauzóleumban, amelyet feltehetően az 1600-as években építettek.

Tudelai Benjamin (középkori zsidó utazó) feljegyzése szerint 50 000 zsidó lakos élt e városban, s a síremlék a zsinagóga előtt található.
Shahin Shirazi, a 14. századi Ardasir-nāmah korában volt az első ismert perzsa zsidó, aki Eszter és Mordecháj álmairól, valamint a Hamadanba tett útjukról írt. Sirazi elbeszélése származhat korábbi judeo-perzsa forrásokból, amelyek mostanra eltűntek.
Az Izraeli Nemzeti Könyvtár szerint egy francia felfedező a 20. század elején ékszereket, Eszter királyné koronáját találta meg a mauzóleumban, amit a Louvre-ban helyezett el.
1850-ben J. J. Benjamin meglátogatta a helyet, és azt írta, hogy körülbelül 500 zsidó család él ott, három zsinagógával. Az általa leírt sírok egy csodálatos épületben helyezkednek el, közvetlenül a város falain belül, amelyet a helyi zsidók havonta meglátogattak, és ahol Purimkor Eszter könyvét olvassák fel.

 

 

Tíz évvel később Yehiel Fischel Castelman is méltatta a sírok szépségét, idézve a helyiek hagyományát, miszerint azt Cyrus, Eszter fia építette; dátumot írtak a kupolára, de nem tudta elolvasni.
Jakob Eduard Polak ugyanabban az évtizedben írta, hogy a bent lévő tölgy koporsókon feliratokat talált: Eszter könyvének utolsó részei, három felújításban közreműködő adományozó nevével együtt, valamint a CE 1309/10 dátum. Egy külön helyiségben a CE 1140-es dátumot írták fel.
Eszter és Mordecháj síremlékei egyértelműen jóval idősebbek, mint az épület szerkezete. Egy nagy kőpár jelöli őket, hasonlóak azokhoz a típusokhoz, amelyek az ókori Izraelben és később Júdeában lezárták a sírokat. A rengeteg héber felirat a két sírt Eszter és Mordecháj sírjaként azonosítja.

 

 

Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Tomb_of_Esther_and_Mordechai