Sokat gondolkodtam, hogy a héten melyik filmet kéne megnéznünk „közösen”. Miközben a járvány talán csitulni látszik az országban, addig árgus szemekkel figyeljük, mi is történik a szomszédunkban. A feszültség itt is kézzel fogható és a kérdés nem bagatellizálható el, ám nem árt, ha adunk magunknak egy könnyed bő másfél órát, amikor a világ bajai helyett a romantikának és a könnyed humornak adjuk át magunkat….természetesen zsidó módra.

A DVD-s polcomat bújva találtam rá az Első a szerelem című filmre, amit az egyik bartánőmtől örököltem meg, amikor közölte velem; a DVD elavult technológia és szívesen nekem adja a régi lemezeit, lévén gyűjtöm őket. Igen, a mai napig!

Nem kertelek; abszolút a nőket célozza meg az alkotás, főleg az útjukat kereső harmincasokat és az igazi zsidó anyákat. Bizony, egy rendes kapcsolathoz ugyanis mindannyian tudjuk, édesanyánkon keresztül vezet az út, legyünk fiúk vagy lányok, a rendes mámék azért szeretik alaposan szemügyre venni gyermekük választottját. Pont ugyanezt teszi dr. Lisa Metzger pszichológus is, aki elég kellemetlen helyzetbe kerül az új páciense miatt. Rafi egy csinos, frissen elvált 37 éves nagyvilági nő. Minden tervbe derékba tört és éppen az újratervezés fázisában van, hiszen azt hitte, megvan mindene; álompasi, álommeló és lassan jöhet a baba is. A nő – terapeutája tanácsára – a gyászidő után újra belecsap a lecsóba és igazi New York-i szingliként beleveti magát az éjszakába. Itt gabalyodik össze a jóképű festővel, Daviddel. Az egyéjszakás kaland azonban mindkettőjükben felébreszt valamit, amire nem számítottak; lehet másképp is élni, mint korábban. Három icipici akadállyal azonban nem számoltak hőseink; a korához képest érett David alig múlt 20 éves, zsidó…jah és a slusszpoén; anyukája Rafi terapeutája.

A könnyed romantika mellé a zsidó hagyományok tisztelete is nagy hangsúlyt kap a filmben, ami újfent bizonyítja, hiába egy hatalmas világváros New York, a bevándorolt zsidók leszármazottjai – legyenek bármilyen társadalmi szinten – igyekeznek tartani a szokásaikat. Mindeközben a modern nő is más megvilágításba helyeződik a filmben; karrier vagy család? Vágyak vagy a realitás vezérel egy majdnem 40 éves nőt? Át lehet ugrani egy komplett generációnyi tapasztalatot a szerelem nevében és ha igen, készen állunk rá? És ha ezzel megsértjük a családunkat, hagyományainak? Egy romantikus vígjátékhoz képes elég komoly kérdések, nem?

Szerencsére itt van nekünk egy színészóriásunk Meryl Streep személyében, aki még egy fülpiszkálóból is képes rekeszizomszaggató poént csinálni. A profi terapeuta személyében a legenda egyszerre hozza ki magából a komikai oldalát, miközben a fiáért aggódó anya szerepében pillanatokra megcsillantathatja a drámai oldalát is.

A mostanában sajnálatos módon ritkán látott Uma Thurmant kifejezetten jó látni egy valódi nő szerepében. A színésznőnek nem kell szamurájkarddal rohangálnia ahhoz, hogy bizonyítsa a tehetségét a vásznon. Számtalan Rafi szaladgál a világban, sikeres, elvált nők, akik újra akarják kezdeni az életüket, sőt egyre több olyan is, aki nem riad meg attól, ha az új választottja egy fiatalabb férfi.

És ha már fiatalabb férfi; Bryan Greenberg a New Yorki-i értelmiségi zsidósrác prototípusa; jóképű, tehetséges, kicsit vagány, de ismeri a gyökereit. Sajnálatos, hogy ez a tehetséges színész azóta se kapott nagyobb lehetőséget az álomgyárban, pedig mind külseje, mind tehetsége sikerre predesztinálná.

A happy end mindig nézőpont kérdése, hiszen a mesésben se tudtuk meg, hogy Hófehérke és a hercege randizott-e másokkal, Csipkerózsika lovagja hány csinos királylányt szédített, míg megtalálta álomszuszék csodanőjét. Szerintem sokkal inkább a boldog!? végig vezető út az érdekes, főleg a mai világban. Készen állsz?