A mai nap mindenki a döntések lázában ég; kire, mire szavazzak, mi határozza meg az életünk következő periódusát. Nos, most nem egy politikai kortesbeszéd következik, remélem senkit se ábránditok ki ezzel. 

Sokkal fontosabb, az egyént és magát a világtörténelmet megváltoztató döntésekről, bátorságról, a barátság és a szeretet erejéről szeretnék pár szót szólni. Ehhez „segítségül” az 1977-es, sajnos hazánkban kevésbe ismert Júlia című filmet hívtam.

A huszadik század egyik legnagyobb hatású amerikai drámaírónője, Lillian Hellman saját élményein alapuló műve nem csak a korszakra, de magára az írónőre is sorsfordító hatással volt. A film két barátnőről, Lillianról és Juliáról szól. Szinte elválaszthatatlanok voltak, ám ahogy a náci ideológia egyre inkább beférkőzik az osztrák és német közéletbe, úgy változik meg hőseink sorsa is. Júlia az egyik bécsi egyetemen tanult, ám „liberális” gondolkodása miatt gyógykezeléseken kell részt vennie és megszakad a kapcsolata a zsidó Lilliannal, aki közben híres írónő lesz Amerikában. Évekkel később a II. világháború alatt Lillian felolvasó körútra indul a Szovjetunióba, ám egyszer csak feltűnik Júlia, aki egy életveszélyes kéréssel fordul az írónőhöz.

Mint sejthető, mindkét asszony komoly veszélybe kerül a háború és nácizmus árnyékában, dacára annak, hogy mindkettőnek meglenne a lehetőssége arra, hogy nyugodtan, csendben vészeljék át a legnagyobb világégést a történelem során. Politikusok helyett azonban a kisemberek sorsa társul elénk és mutatja meg a film, kik is voltak a valódi hősök a háború és a Holokauszt alatt.

Az alkotás nem működne a kiváló stáb nélkül. Jane Fonda nem véletlen volt a hetvenes évek legnagyobb sztárja és most 85 évesen is aktívabb, mint valaha. Nála is megrendítőbb alakítást nyújt az idén szintén ugyanennyi idős Vanessa Redgrave, akit Oscar-díjjal jutalmaztak a játékáért. Érdekesség, hogy az angol színésznőből sose lett hollywoodi nagyasszony, dacára annak, hogy közel hatvan éve a világ leghíresebb filmjeiben láthatta már a közönség. Külön érdekesség, hogy egy kis szerepben itt láthatták először a mozinézők Meryl Streepet, aki már rövid szerepében is kitűnt a tömegből.

A három Oscarra kitüntetett drámát sokan csak a feminista Schindler listájának szokták becézni. A hasonlat nem alaptalan, a korszak és a mondanivaló adott, de talán pont attól a kis extrától, amit ez a két karizmatikus nő tudott hozzátenni a történelemhez, történik meg a csoda és lesz a Júlia egy összehasonlíthatatlan és egyedi remekműve a filmtörténetnek.

Én ma erre voksoltam!