Savuot ünnepét a Talmud áceretnek, vagyis zárásnak nevezi, mert az egyiptomi kivonulás végcélja a Tóra átadása volt. A Szináj-hegyen történt esemény meghatározó lett a zsidóság számára. Az ünnep pátosza megihlette az első kiváló magyar zsidó költőnket, Kiss Józsefet (1843–1921) is. 1888-ban Ünnepnapok címen jelent meg az a kötete, melyben személyes hangvételű lírai művei által érzékelteti olvasóival a zsidó ünnepek légkörét. Felidézi benne a hegyek által körülölelt kis falujának emlékeit, gyermekkora helyszínét, Rimaszombatot, az ottani zsidó életet, az imádkozó férfiakat és asszonyokat, az ünnepek atmoszféráját. Ő maga a kötet előszavában így ír erről:
„S magamat is ott látom a gyülekezetben: gyermekarczczal, áhítatosan… Képes vagyok visszaidézni magamnak azt a hamisítatlan, naiv és boldogító gyermekáhitatot, mely szivemet és képzeletemet elfoglalá…látom az alakokat, hallom a hangokat… És e távolban elenyésző hangok sajátságos zümmögő melódiájára írtam én meg ez imákat, énekeket…”
Savuot ünnepéhez két vers kapcsolódik a kötetben. Mindkettőt áthatja az odaadó szív imája. Im ez a törvény! című költeménye figyelemfelhívás arra, hogy a régmúltban kapott mózesi Tan nem veszti el érvényét. A jelenben és a jövőben éppúgy ez fogja megtartani a zsidó lelket, mint ahogy annak idején atyáinkat is ez tartotta meg. Hangsúlyossá teszi a jó és a rossz választásának lehetőségét, melyben a tórai útmutatásokat veszi alapként. Vallást tesz az egyistenhit mellett, és végkicsengése elvisz a zsidóság egyetlen hitvallása, a „S’má Jiszrael”, vagyis a „Halld Izrael” imájához.
IM EZ A TÖRVÉNY!
Im ez a törvény! Tekintsétek!
A mely fölemelt és megvédett,
Melyért apáink megszenvedtek.
És vértanúink elvérzettek.
Gránit elmálik, vas elkorhad:
Ez ellenáll pusztulás, kornak.
Az Isten maga irta kézzel,
Azért daczol romlással, vészszel.
Im ez a törvény! Kövessétek!
S legyőzitek a sötétséget.
Izrael mind ide tekintsen
És zengje-zúgja: Egy az Isten!
Ezt írjátok a kapufélre,
Ezt véssétek a szivbe mélyre,
És jártatokban, keltetekben
Előttetek mind ez lebegjen.
Im ez a törvény! Szeressétek!
Ez megtanít: mi jó, mi vétek;
Mit kell követned, mit kerülnöd,
Hogy itt lehessen üdvözülnöd,
Még mielőtt pályád bevégzed,
E földön, a mely osztályrészed.
Jó és balsorsban ez hevítsen:
„Halljad Izrael, egy az Isten!”
Kinyilatkoztatás című verse magához az eseményhez vezet vissza. Gondolatainkat a Szináj-hegyhez tereli, ahol a természet is megérezte az i-teni Szó tekintélyét. A monumentalitás, a dinamika jelenik meg a sorokban, miközben végig áthatja a költeményt a szív odaszánása, a szeretet ereje, mely megalapozza az összekapcsolódást, a szövetséget I-ten és az ő népe között. S bár a Szináj-hegytől indulnak el szavai, mégis, teret és időt átívelve a végtelenség felé vezetnek, hangsúlyozva a Törvény örökidejűségét és állandóságát.
KINYILATKOZTATÁS
A mindenség megrendült
Ég és föld reszketett,
Hogy szózatod megzendült
„Én vagyok istened!”
És ezredek multával
Ma is zeng szózatod
S az idők végeiglen
Örökké zengni fog.
Visszhangozzák a népek,
Világok hirdetik,
Hisz a te szent törvényed
Örök törvény nekik.
De Izraelre bíztad
Kincseid legjavát,
Szövetkezésünk napján
Fogadd hálánk dalát.
Feléd, feléd repülnek
Szivünk érzelmei,
Lelkünket szent hevület
Tehozzád emeli.
Hited örök világa
Sugározzék nekünk.
Dicsőség égen, földön
Tenéked, istenünk!
Forrás:
