A Holokauszt nagykőrösi áldozataira emlékezett a helyi zsidó közösség Prof. dr. Róna Tamással. A főrabbi a következő szavakkal emlékezett a mártírokra:
„Én, az Örökkévaló hívtalak igazsággal téged, és megfogtam kezedet, Izráel, és őriztelek és tettelek népek szövetségéül, hogy légy nemzetek világossága!”[1]
A nagykőrösi zsidó közösség minden tagja Jésája próféta[2] iránymutató gondolatait hordozta szívében és lelkében, így építve a közösséget. És most itt állunk a nagykőrösi zsinagógában. Az idő, homokát szitálva borítja be a XX. század legnagyobb tragédiájával a szeretteink emlékét. Itt állunk árván, veszteséggel a szívünkben. Itt állunk együtt, egymás kezét megszorítva. Itt állunk a tekintetünket a Magasságos felé emelve. Máig, 78 éve a Holokauszt tragédiájának az emlékével élnek atyáink, szüleink, és mi is.[3]
Felvetődik a kérdés: hogyan lehet, és hogyan tudjuk nemzedékek hiányát átlépni? Az irányt kereső, érző lelkű ember saját példaképet keres, akihez érdemes és méltó felnőni. Csiszolódni, építeni és képezni önmagunkat!
És újra szól a próféta;
„Én most hívlak téged magamhoz igazsággal azért, hogy megerősítsem a kezedet.”
Mit is jelentett a nagykőrösi közösség életében, hogy az Örökkévaló fényes jelenléte óvóan vigyázta a közösséget hosszú-hosszú évtizedeken keresztül? 1817-ben Nagykőrösön hangzik el először zsinagógában magyar nyelvű prédikáció Krakauer Salamon[4] rabbi által. Tudjuk azt is, hogy élt itt számos jeles család, akik aktívan és a mai napig láthatóan építették a várost, annak híres épületeit, főtereit. Ilyen például a Rosenfeld család, akik gyümölcsfeldolgozót működtettek Nagykőrösön. A Molnár család, akik téglagyárat működtettek, illetve Benedek József és fia, akiknek köszönhetően az Alföld termékei híressé váltak.[5]
Amikor elkezdődött a vészkorszak, a családok nem hitték el, hogy a nemzet, melynek részei, a város, melynek építő lakói, odaadó munkásai voltak, ellenük fordult. Egyszer csak rádöbbentek arra, hogy a zsidó fájdalom nem fájdalom, hogy a zsidó vér nem piros, és a zsidó élet nem élet. Így a 471 főből álló nagykőrösi zsidó közösségből 430 hitközségi tagot deportáltak, akik közül nem jött vissza senki.[6] Így szól Jésája proféta:
„Megóvlak téged, és a nép szövetségéül adlak.”[7]
1948-ban a Magyarországról elszármazott zsidóság[8] részéről két gondolat került bele az izraeli függetlenségi nyilatkozat szövegébe.[9]
- A zsidó nép Izrael földjén kelt életre. Ezen a földön formálódott szellemi, vallási és politikai egyénisége, a nemzeti létét innét adta a világnak.[10]
- Az országából erőszakkal történt elüldözés után a szétszórattatásban is hű maradt a nép hazájához. Hosszú távon soha nem szűnt meg az ajkán az ima, és szívében hitte, hogy visszaszerzi a függetlenségét.
Végezetül azt írja a próféta: „Nemzetek világosságává váljon a fény…”[11]
Ez a fény mintha eltávolodott volna azokban a borzalmas időkben, amikor a humánum mintha megszűnt volna létezni Magyarországon. Azon kevesek, akik visszajöttek, megpróbálták szavakba formálni a lélek veszteségét. Egyikük, a remek magyar zsidó költőnő így vélekedett:
Székely Magda: Az ítélet[12]
Nem enyhülhetek, mert helyettük élek,
akikben többé nem kelhet bocsánat.
Ők nem változnak. Mint föld a követ,
úgy viselik a mozdulatlan vádat.
Tavaszodik. Én eszem és növekszem.
Az eleven hús élőhöz hajolna,
kapaszkodnék a létező világhoz,
mint növény a karóra,
de úgy kell élnem, könyörtelenül
és enyhületlen, ahogy ők halottak.
Meg kell maradnom, mint földön a kő,
igazságukban meg nem ingatottnak.
Heged a föld, kihasított helyük
a születőkkel lassan megtelik,
minden nyomukat benövi az élet.
Magam vagyok az utolsó ítélet.
Végezetül emlékezzünk azokra, akikről a korabeli sajtó dicshimnuszokat zengett, akik arcuk verejtékével keresték a család számára a betevő falatot. Emlékezzünk zseniális tudósokra, az egyszerű emberekre, szülőkre, édesapákra, édesanyákra, akiket a karjukon bélyegeztek meg. Ezeket a számokat mi, a kései generáció, a szívünkben hordjuk. Ez a feladat csak akkor lehet folytonos és teljes, ha nem csak átvesszük az emlékezés lángjait, hanem át is adjuk az utat.
[1] Jésája 42, 6.
[2] Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá (héber יְשַׁעְיָהוּ sztenderd: Yəšaʿyáhu, tiberiasi Yəšaʿăyāhû; görög: Ἠσαΐας, Észaiasz ; arab اشعیاء, Asíja). Az időszámításunk előtti 8. században élt júdeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének tartanak. Több mint négy évtizeden keresztül hirdette Isten szavát Jeruzsálemben időszámítás előtt 740–700 körül, és az utókorra nagy hatást gyakorolt. Az 1947-ben megtalált, Krisztus előtt keletkezett holt-tengeri tekercsek közt megtalálták a teljes Jesájá-könyvet is, amely nem mutatott lényeges eltéréseket a későbbi másolatokban (a keresztény és a zsidó Bibliában egyaránt) fennmaradt szöveghez képest.
[3] A magyarországi Holokauszt vidéki történéseiről bővebben lásd: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, főszerk. Randolph L. Braham, Budapest, Park Kiadó, 2007.; Csősz László–Kádár Gábor–Vági Zoltán: The Holocaust in Hugnary. Evolution of a Genocide, Lanham, AltaMira Press, 2013.
[4] Krakauer Salamon, a 19. században élt nagykőrösi rabbi, aki először tartott magyar nyelvű prédikációt a nagykőrösi zsinagógában. A prédikáció szövege könyvben is megjelent: Krakauer Simon: Prédikáczió, mely tartatott ujonnan épült templomnak felszentelésének alkalmatosságával Nagy-Kőrösön… szept. 7. 1817. Pest, 1818. (Magyar és német szöveggel.)
[5] A nagykőrösi zsidóság történetéről lásd bővebben: Novák László Ferenc: A zsidóság Nagykőrösön, Nagykőrös, Pest Megyei Múzeum, 2001. A magyarországi vidéki zsidóság történetéről bővebben lásd: Cseh Viktor: Zsidó örökség. Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon, Budapest, Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, 2021.
[6] Vö. pl. Botos János (összeáll.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei levéltárból. Budapest, Magyar Auschwitz Alapítvány–Holocaust Dokumentációs Központ, 1994.; illetve: Vági Zoltán – Végső István: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, in A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, főszerk. Randolph L. Braham, Budapest, Park Kiadó, 2007, 808–889.
[7] Jesájá 42, 6.
[8] Az izraeli függetlenségi nyilatkozatot aláíró politikusok közül David Zvi-Pinkas (1895–1952) magyar születésű volt, Sopronban látta meg a napvilágot. 1951-től 1952-ben bekövetkezett korai haláláig Izrael közlekedési minisztere volt.
[9] Izrael állam függetlenségi nyilatkozatát magyar nyelven lásd: http://oneg.club.hu/Izraeli%20F%FCggetlens%E9gi%20Nyiatkozat.txt Letöltés ideje: 2022. május 27.
[10] Izrael állam megalakulásának történetéről lásd bővebben: Sébastien Boussois: Izrael, szembesítve a múlttal. Tanulmány az „új történelem” hatásáról, Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2013.
[11] Jesájá 49, 6.
[12] Székely Magda (1936–2007), Kossuth-díjas költő, műfordítói, Budapesten született asszimilált zsidó családban. Nyolcéves volt (1944), amikor édesanyját a szeme láttára elhurcolták a nyilasok. Ritkán és keveset publikált, verseiben Pilinszky János költészetéhez hasonlóan gyakoriak a vallási utalások. Életének utolsó két évtizedében visszavonultan élt a Nagybányai úti lakásban. 2007. április 30-án halt meg.
