Ahogy az Uj Idők című hetilap 1938/46. számában olvashatjuk: a „Hajduföldön” született, pontosabban Berekböszörményben 1888. augusztus 11-én, „s ennek a vad, legényes és zord tájnak az ízeitől mámorosodott meg.” Talán az erről a tájról hozott, talán az ősöktől örökölt dacos büszkeség előbukkanásának tulajdonítható a Sárga folt című, egyik utolsó versének befejező szakaszából feltörő, mellbevágó kiáltás:

„Büszkébb vagyok Uram rája,

mint király a bíborára,

ilyet egy király se hord!

Uramisten, csak azért is

hátamon a sárga folt!” (1.)

Halála után (1938. szeptember 22.) a vers megjelent az Ararát Magyar Zsidó Évkönyv 1939-es számában, ám a fentebb idézett utolsó versszak valamiért lemaradt. A rövid méltatásban többek között ez olvasható a költőről: „…egyforma sikerrel szűrte dallá a magyar és a zsidó fájdalmat.”

Fleischer Miksa és Weiszlovits Irma gyermekeként született. Kolozsváron elvégezte az egyetem jogtudományi karát, aztán Nagyváradon helyezkedett el újságíróként. Itt kötött barátságot Ady Endrével, s ez a kapcsolat meghatározta további életét.

Hegedűs Géza szerint Emőd Tamás a magyar harmadrangú költők legjobbika volt, s ezt egyik találkozásuk alkalmával meg is mondta neki (2.). Meglepetésére Emőd egyetértett a meghatározással, hozzátéve, hogy az elsőrangú poéták listáján Arany, Petőfi, Vörösmarty és Ady szerepel. A beszélgetés elhangzásakor, kb. 1930-ban már kockázat nélkül sorolhatta Ady Endrét a mindenkori legnagyobb magyar költők közé. Saját magáról büszkén állította, hogy egyike az Ady-epigonoknak. Kétségtelen, hogy – különösen kötészete kezdeti időszakában – érezhetően a költőóriás hatása alá került. Büszke volt barátságukra és arra, hogy az Ady által 1908-ban létrehozott, mindössze két éven át működő, mégis nagy és egyben vegyes visszhangot keltő nagyváradi „A Holnap” nevű irodalmi társaság tagja lehetett. Rajtuk kívül Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Juhász Gyula és Miklós Jutka vettek részt a közös munkában.

1914-ben Emőd Budapestre költözött, ahol amellett, hogy sikeres kabarészerzői és dalszövegírói karriert futott be, több színházban töltött be vezetői állást, az Új Színházban pedig 1927-28-ban az igazgatósági vitte. Mézeskalács című, 1923-ban megírt librettójához az öt évvel később Amerikába emigrált neves zeneszerző, Szirmai (született Schönberger) Albert írt zenét. A darab sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Fedák Sári amerikai turnéra vitte önálló színtársulatával. Juhász Gyula Emőd Tamásnak ajánlott, 1924-ben írt verse e daljáték címét viseli. Sorainak megértéséhez szükséges a cselekmény rövid ismertetése. Egy Jóska nevű szökevény katonáról szól, aki a nekeresdi vásáron egy mézeskalács szívet vesz szerelmének. A gonosz és irigy Encella királynő beárulja a szökevényt, akit menekülés közben leterít egy lövés. Ahhoz, hogy visszatérjen az életbe, a szerelmének vásárolt mézeskalácsra van szükség. Végül minden kedvezően alakul, Jóska feltámad – ez a nemzeti értelemben vett feltámadás Juhász Gyula versének egyik kulcsszava. A meséknek megfelelően közben színre lép egy udvari bolond is, aki, amint az elvárható, titulusát meghazudtoló bölcsességgel mondja ki az igazságot.

Juhász Gyula versének egyik változata Kocsis Csaba megzenésítésében, a Körömvirág együttes előadásában:

1958-ban felújították a daljátékot. Az Állatkerti Szabadtéri Színpadon bemutatott, Vámos László által rendezett darab rangos szereposztásában olyan nevek olvashatók, mint Gózon Gyula, Tompa Sándor, Kiss Manyi, Váradi Hédi, Gyurkovics Zsuzsa és Márkus László.

2012-ben a nagyváradi Ady Endre Líceum előtt felavatták azt a szoborcsoportot, amely egy festmény alapján készült, s amelyen a „Holnaposok” négy tagja látható, köztük Emőd Tamás. Deák Árpád szobrászművész alkotásának érdekessége, hogy a bronzfigurák között egy üresen hagyott szék is helyet kapott, így a járókelő kényelmesen letelepedhet az irodalmi nagyságok közé, élvezve előkelő társaságukat.

Jegyzetek