A zsidó vallásbölcselet és történelem tudósa, az Országos Rabbiképző Intézet tanára volt. Tammuz hónap 28-án hunyt el Kaufmann Dávid. Rá emlékezünk.
Morvaországban látta meg a napvilágot 1852-ben. Zsidó elemi iskolába járt, majd Boroszlóban, a Zsidó Teológiai Szemináriumban tanult tovább. A Boroszlói Egyetemen természettudományokat, filozófiát és orientalisztikát hallgatott, 1874-ben a lipcsei egyetemen a nyári szemeszterben pedig arabisztikát tanult. Lipcsében szerezte meg doktori fokozatát is. Amikor 1877-ben megnyitotta kapuit a budapesti Országos Rabbiképző Intézet, elfogadta a számára felkínált katedrát, és Magyarországra jött. A Rabbiképzőben zsidó történelmet, vallásfilozófiát és hitszónoklattant tanított, az alsóbb évfolyamokon pedig a görög nyelv és irodalom mellett német nyelvet és irodalmat. 22 évig vezette az intézmény könyvtárát is. Ahhoz, hogy elnyerhesse a tanári állást, Trefort Ágoston, az akkori közoktatási és vallásügyi miniszter azt a feltételt szabta, hogy Kaufmann tanuljon meg magyarul. E kérésnek a fiatal tudós rövid időn belül eleget is tudott tenni, és hamarosan magyarul tartotta előadásait.
Elismert, közkedvelt és szeretett tudós ember volt. Ezt támasztja alá az az eset is, amikor Erzsébet királyné, aki rajongott Heinrich Heine költészetéért, Kaufmannt hívatta magához, hogy tartson neki előadást a középkor legnagyobb zsidó költőjéről és gondolkodójáról, Júda Haléviről, akinek neve Heine két versében is felbukkan.
Kaufmann nevéhez fűződik az a felbecsülhetetlen értéket képviselő gyűjtemény, amelyet ő maga hozott létre szenvedélyes gyűjtőként, és amit jelenleg a Magyar Tudományos Akadémián őriznek. Ez az ún. Kaufmann-gyűjtemény 594 kéziratot és 1096 nyomtatott könyvet tartalmaz. Jelentősége a nemzetközi tudományos életben és a judaisztikakutatásában kiemelkedő. A középkori zsidó történelem és filozófia tudósaként és szakértőjeként Kaufmann pontosan felismerte, hogy mely köteteknek, kéziratoknak mi a vallási, kulturális és tudományos jelentősége. A gyűjtemény három nagy csoportra oszlik: az elsőbe tartoznak a kódexek és kéziratok, a másodikba a genizatöredékek, a harmadikba a nyomtatott könyvek. Gyűjteményének katalógusát özvegye kérésére 1906-ban Kaufmann tanítványa, Weisz Miksa készítette el.
A gyűjteményben bibliai, talmudi és egyéb rabbinikus szövegeket, hitvitázó iratokat, imakönyveket és tudományos műveket éppúgy találhatunk, mint responsumokat, XI. századi héber betűkkel, de arabul írt filozófiai traktátusokat, haggadát vagy Misna-kódexet, valamint jemeni pijutgyűjteményt is. A gyűjtemény nemcsak irodalmi, vallástörténeti vagy történelmi szempontból, hanem művészettörténeti, könyvészeti szempontból is hatalmas értékkel bír.
Kaufmann nemcsak gyűjteményével, hanem kutatásaival, történelmi tanulmányaival is hozzájárult a zsidó vallástudomány sokrétű műfajainak gyarapításához. Jelentős a zsidók ausztriai kiűzetéséről szóló munkája (A zsidók utolsó kiűzése Bécsből és Alsó-Ausztriából, Budapest, 1889.), illetve középkori zsidó filozófiával foglalkozó tanulmányai, Szadja gáon és Majmuni gondolatainak értelmezései.
Temetésén 1899. július 11-én Goldziher Ignác, a korszak legkiválóbb orientalistája mondott búcsúbeszédet, és megható szavakkal köszönt el tudóstársától és barátjától, kiemelve az együttérzés nemes tulajdonságát és az emberi szív mindenekfelett való erejét, melyet Kaufmann Dávid egész élete során példaértékűen képviselt:
„S te, a mint mestere valál a tudásnak, művésze a szónak és tollnak, úgy ünnepi pappá avatott közöttünk résztvevő lelked, hűséges szived, előkelő érzésed. S hadd mondjunk itt koporsód fölött köszönetet azért a résztvevő lélekért, melylyel örömeinkben és szenvedéseinkben, életünk viszontagságaiban mint érző lélek velünk voltál. Tudós életczéljaid mellett, nem fásult el szived, sőt fokozódott és erősbödött emberi szived emberséges dobbanása. Résztvevő barát voltál. Ezért sajgó szívvel mondok néked köszönetet a többiek nevében. (…) A szombati viszontlátásig, ומנוחה שבת שכולו בעולם azon a világon ott, ahol örök
szombat van, örök nyugalom. Isten veled, drága barátom, Isten veled, Kaufmann Dávid!”
Források:
Schmelzer Hermann Imre: Kaufmann Dávid emlékezete. Zsidó Történeti és Irodalmi Tár, Budapest, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, 2001.
