­­“Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!” (5Mózes 6.4 )

Amikor a Sömát mondjuk – a judaizmus központi hitvallását – elfogadjuk magunkra az I’sten királyságát és uralmát. A Tóra arra utasít bennünket, hogy naponta kétszer mondjuk el azt – „amikor lefekszel és amikor felkelsz” 5 Mózes 6:7)

 

Miért nem elég naponta csak egyszer elmondanunk? A napnak két része van. Vannak nappali órák, amikor kapcsolatba lépünk a külvilággal. És van az este, amikor visszavonulunk otthonunkba, magánéletünkbe. A Sömát minden reggel és este elmondva elfogadjuk a égi királyságot a nap mindkét időszakában. Más szóval, a Sömá megerősít és irányít bennünket a nappali tevékenységeinkben, valamint a magánéletünkben.

A Sömá elmondása a nap kezdete előtt segít felkészíteni a nappali órákra, hogy társadalmi kölcsönhatások és nyilvános tevékenységeink megfeleljenek a Tóra etikai normáinak. Az esti Sömá pedig arra hivatott, hogy a magánéletünket átitassa szentséggel és tisztasággal.

Mindkét megerősítés létfontosságú. Az összeszedett életvitel nem korlátozódhat a magánéletre, ahogyan a közügyekre sem. Mivel a társadalom egészére vonatkozó morális irányelvek mások, mint az egyénre vonatkozók. A közélet túl sokrétű és összetett ahhoz, hogy ugyanazok az irányelvek vezéreljék, mint a magánembert. A Misna- a zsidó vallási törvény gyűjtemény első szabálya  az esti Sömá mondásának legkorábbi idejét így adja meg:

„Attól az órától , amikor a papok visszatérnek a rituális fürdőből és kezdenek enni a terumából – áldozatokból a papoknak járó részből” (Bráchot 1.1 ).

A rituálisan tisztátalanná vált papnak el kellett mennie a rituális fürdőbe és ott megfürdött. Majd várt  sötétedésig, mielőtt terumából  evett. Vallási előírások szerint mikortól ehettek a papok  ismét az áldozatokból járó részből ? Amikor az első csillagok megjelennek az esti égbolton.  Kérdezhetjük miért nem ez az időpont van a Misnában? Miért van az a kitérő, hogy a papok hazatérnek, hogy megegyék a terumájukat azaz megvacsorázzanak?

Valójában ez az esti Sömá gyönyörű metaforája. A papok fő szolgálata nappal volt, de a teruma evése, a vacsora az I’steni szolgálat egyik formája. A pap, aki belép az otthonába terumát enni , megfelel az esti Sömá mondásoknak, ahogyan mi elfogadjuk I’sten uralmát a magánéletünkben. Amikor este elmondjuk a Sömát  ezzel mi is a „papok birodalmához” tartozunk  otthonunkban és magánéletünkben.