A zsidók, miután kivonultak Egyiptomból a vándorlásuk alatt egészen egysíkú étrendhez kellett, hogy alkalmazkodjanak. Képzeld el, hogy hétfő reggel kiteszik a suliban a heti menüt és minden nap, minden étkezése pontosan ugyanabból készül. Mondjuk krumpliból. Krumplifőzelék, krumpligombóc, krumplileves, paprikás krumpli, sült krumpli, krumplifánk és krumplipüré. Minden nap. Tízóraira, ebédre és uzsonnára. Mire este hazaérsz, már nem is kéred a vacsorát, mert lehet, hogy az is krumpli. Valahogy így voltak a zsidók a mannával. Jó, hogy van, mert nem éheznek. Nem is rossz az íze, nincs is neki túl sok, a hasuk sem fáj tőle és sokat dolgozni sem kell érte, hiszen minden reggelre megterem. Mire elmúlt a negyven év, a fiatalok már nem is emlékeztek arra, hogy hogyan kell földet művelni, fát metszeni, szüretelni, aratni, mikor terem a szőlő és mekkora egy jól megtermett olajbogyó.

“…nem egyedül kenyérrel él az ember…”

Térjünk vissza az iskolás példára. Bemész, tudod, hogy a menza határeset, már a krumpli látványától is minden irányba forgatod a szemed, de befizettek és éhes sem szeretnél lenni. Így szépen eszel belőle, annyit, hogy ne korogjon hangosan a gyomrod. Reggel, amikor elindulsz, várod Tamás bácsi töri óráját, mert annyira érdekesen tanít, hogy az egész osztály már a becsengetés előtt a helyén ül, kitett könyvvel, füzettel, tolltartóval, hogy nehogy egy perc is kárba vesszen a negyvenötből. Aztán Judit néni féle angol óra jön, ahol repül az idő és amikor feliratos filmet nézel, már érted szinte minden szavát, olyan sokat tanultál az elmúlt két évben. Alig várod a fizikát a hatodik órában, mert ugyan fel kell menni a negyedikre, de András bácsi bemutatja a gyorsulást egy olyan kütyüvel, amit ő maga készített és ez elég király. Hittanon hallod, hogy a gyermeket tanítani micva, még akkor is, ha majdnem egyidős veled. Ha délután megkérdezik, hogy mi volt az iskolában, nyilván azt válaszolod, hogy semmi, vagy, hogy rossz volt az ebéd, de este elmagyarázod az öcsédnek, hogy mit jelent a gyorsulás és meg is mutatod neki a konyhaasztalon a kedvenc kék autójával.

Ez a tudás, ami egyik fajtája a szellemi tápláléknak, ami majdnem olyan fontos, mint a víz és az étel, amivel a testedet működteted. Így voltak ezzel a zsidók is a sivatagban. A manna menza kissé egyhangú, de Mózes tanításai, melyek egyenesen az Örökkévalótól származtak, táplálták a szellemüket és a lelküket is.

 

“…a te Istened elvisz téged jó országba…”

 

A jó ország maga Izrael földje, annak adottságaival, terményeivel és kincseivel.

A száraz sivatagot felváltja a patak, folyó és tenger vize, a kopár sziklákat a vasban és rézben gazdag hegyek. Sokszor találkozol a hét termény, vagy a hét szent gyümölcs fogalmával, melyek bőven teremnek majd a földön. Ezek a búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma olíva és méz, amely nem a méhek által előállított termék, hanem a datolyapálma gyümölcse.

Kenyér és áldás

Az áldások mondására való parancsolatok általában nem a Tórából származnak, kivétel ez alól a Smá és az étkezés utáni áldás. Mi számít étkezésnek? A teljes étkezés, amikor legalább egy olajbogyónyi kenyeret eszünk. Gondolj bele, hogy régen a kenyérsütés micsoda nagy munka lehetett és a kenyér volt az, amit a zsidók teljesen nélkülözni kényszerültek a negyven év alatt. Az étkezés utáni áldás neve Birkát Hamazon, melynek mondását vagy éneklését bencsolásnak hívjuk.