Mi másnak is nevezhetnénk azt a kiváló magyar tudósnőt, akinek munkái és szabadalmai a mai napig hatást gyakorolnak a világ energiatermelésére. A korabeli Amerika egyik legsikeresebb hölgyéről, Telkes Máriáról van szó, akinek kijár a királynőket megillető tisztelet. Akire méltán büszkék lehetünk!

1900. december 12-én született Budapesten, egy bankigazgató nyolc gyermeke közül a legidősebbként. Az Angolkisasszonyok után a Sophianum Katolikus Leánygimnáziumba járt, majd 1920-ban kezdte meg tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen. Érdekesség, hogy az egyetemre ekkor még csak alig negyedszázada, 1895 óta iratkozhattak be nők is.

Matematika-fizika szakon szerzett diplomát, majd Ribáry István fizikusprofesszor mellett dolgozott asszisztensként, és 1924-ben doktori fokozatot szerzett fizikai kémiából. Clevelandban élő, és ott konzulként tevékenykedő nagybátyja Ludwig Ernő meghívására Amerikába költözött. Egy év múlva már a clevelandi Biofizikai Intézetben dolgozik, ahol az agysejtek sugárzását kutatta munkatársaival. Az általa készített elektromos fényképezőgéppel meg tudta mérni az agysejtek infravörös sugarait, ezekkel az eredményekkel pedig komoly sikereket ért el kutatócsoportjával.

1939-ben Bostonba költözött, ahol a Massachusetts Institute of Technologyban tanítani kezdett, de a kutatói munkáját sem hagyta abba, melyet a napenergia felhasználása köré összpontosított. A napenergia hasznosítását célzó kutatások és kísérletezések a XX. század közepére egyaránt fontossá váltak Amerikában és Európában is. A kutatások finanszírozására egyre komolyabb összegeket fordított az állami és az üzleti szféra is. Egy ilyen, magántőkéből finanszírozott csoport tagja, majd 1940-től vezetője lett Telkes Mária, akinek fő feladata a napenergia-átalakítás lehetőségeinek kutatása volt. Legnagyobb problémáját a hőtárolás kérdése jelentette. Erre talált megoldást a glaubersó használatával.

A glaubersó 32–33 Celsius-fok körül olvad folyékony halmazállapotúvá, és sokáig, akár tíz napon keresztül is képes tárolni a hőt. Nevét Johann Rudolf Glauberről kapta, aki a XVII. században, egy magyarországi gyógyforrásból azonosította a nátrium-szulfátot, ami a nátrium kénsavval alkotott sója, fehér kristályos por.

 

A nátrium-szulfátot elsősorban tisztítószerek gyártására használják. Erős hashajtó tulajdonsága miatt a sal mirabilis, azaz a csodasó néven került használatba, hashajtóként egészen az 1900-as évek elejéig használták.

Telkes Mária tervezte a világ első napházának fűtésrendszerét is a Boston melletti Doverben. Ez volt az első, kizárólag napenergia hasznosításával fűtött kísérleti lakóház. A házba egy magyar család költözött, s igaz ugyan, hogy az 1948-as hideg telet nem bírta a kevés napsütés mellett a ház, ezért kiegészítő fűtést kellett hozzá tervezni, megépítése mégis óriási jelentőséggel bírt.

Telkes Mária a napenergia hasznosítására vonatkozóan számos szabadalmat jelentett be. Egyik legsikeresebb találmánya a második világháború amerikai pilótái számára kifejlesztett, napenergiát hasznosító tengervíz-sótalanító berendezés volt.

Komoly problémát és megoldandó feladatot jelentett ugyanis, hogy a háborúban szerencsétlenül járt, tengerre lezuhanó repülőgépek pilótáinak, ha sikerült is túlélniük a szerencsétlenséget, az ivóvízhiánnyal is meg kellett küzdeniük. A műanyag, átlátszó focilabdára emlékeztető eszköz belsejében volt elhelyezve egy fekete filcpárna, amelyet a sós vízbe kellett mártani, és a hő hatására a gömb belső felületén csapódott le az édesvíz. A szabadalmat sorozatgyártás követte, és a háborúban minden pilóta felszerelésében elhelyeztek egy ilyen berendezést. Telkes Mária végül a tengervizet sótalanító készülékek egész sorát fejlesztette ki, amelyek a napenergiát használják föl. Az egyik kísérletbe barátnőjét, Andrássy Stella grófnőt is bevonta, aki erről a New York Herald Tribune tudósításában számol be. A cikk érdekessége, hogy szerzője a szintén kivándorolt magyar származású grófnő volt, a kor ismert írónője, aki többek között a férje tulajdonában lévő legnagyobb példányszámú magyar magazint, a Kincses Újságot is szerkesztette.

„1954 tavaszának egy kellemes pénteki napján felvettem a telefont, és a következőket hallottam: – Kérlek, segíts egy fekete török törülközőt találni! – A telefonáló a barátnőm volt, Telkes Mária. – Természetesen – válaszoltam, bár nem voltam biztos benne, hogy hol találok majd ilyet. – De miért feketét? – Csak támadt egy hirtelen ötletem – válaszolta Telkes Mária. Kigondoltam egy csodálatosan eredményes módszert arra, hogy hogyan válasszam ki a sót a tengervízből, csak a napfény energiáját használva. De szükségem van egy fekete törölközőre a kísérlethez.

Túlzottan el vagyok foglalva a laboratóriumban, hogy kimenjek keresgélni. Lennél szíves keresni nekem egyet, hogy a hétvégén tudjak dolgozni az ötletemen? Sok időbe telt, de Blomingdale-nél találtam fekete törölközőt. Vasárnap kimentünk a tengerpartra, magunkkal vittük a szerkezetet. Ez egy nagy képkeretnek tűnt, a fekete törülköző szendvicsként volt a két üvegedény között. Hűvös, tavaszi, tiszta reggel volt, egy felhő sem volt az égen. Telkes Mária felállította a képkeretet arccal a Nap felé, és sós tengervizet öntött a tetejére, átáztatva a törölközőt. A Nap melegítette törölközőről a tengervíz elpárolgott, az üvegen lecsapódott, és meleg, de só nélküli víz folyt az alsó csapon át. Megmértük a mennyiségét. Az eredmény egy liternél több volt naponta minden dm2 felületen. Telkes azt mondta, hogy ez 20 százalékkal több, mint amennyit bármely napenergiával működő sótalanító adott eddig.”

Andrássy grófnő hirtelen álmodozni kezdett:

„Egy ilyen típusú sótalanítóból építünk egy nagyot, és az emberek képesek lesznek a sivatagokat bőven termő vidékké alakítani. Telkes Mária, a gyakorlatias tudós józanul reagált: Ne hidd, hogy ilyen könnyű lesz. Hosszú út van odáig, amíg egyszerű agyjátékból valóság lesz, amit tömegesen gyárthatnak, bevezethetnek, használhatnak a világ távoli sarkain. Különböző teszteket kell elvégezni, különböző anyagi próbák, klimatikus viszonyok tanulmányozása szükséges. Félek, hogy a Szahara még sokáig nem fog rózsakertté változni!”

Tervezett ezen kívül egy napenergiával működő hússütőt is, amely Indiában vált elterjedtté, ahol a magas napsütéses órák száma garantálta a háziasszonyoknak, hogy az ételeik kellőképpen átsüljenek a berendezés segítségével. A találmány nagy sikerét itt is az egyszerű elven alapuló működés és a könnyű hétköznapi használat, valamint a készülék alacsony fogyasztói ára jelentette.

Telkes Mária munkásságát és sikerességét jelzi húsz szabadalma, több mint száz tudományos publikáció, és az általa elnyert tizenkét nemzetközi kitüntetés, köztük az Amerikai Tudományos és Kutatásfejlesztési Hivatal díja. 1934-ben a The New York Times összeállításában, amely a korabeli Amerika tizenegy legsikeresebb hölgyéről szólt, egyetlen tudósnő szerepelt, aki nem más volt, mint a magyar származású Telkes Mária.

2012-ben posztumusz választották be Steve Jobs és Gábor Dénes fizikussal egyidőben a Feltalálók Nemzeti Dicsőségcsarnokába, amely az emberiség javát szolgáló újítások elismerését, bemutatását és bátorítását szolgálja. Több mint száz tudományos publikációja jelent meg, 39 szabadalom fűződik a nevéhez. Az utolsót 90 éves korában jegyezték be. Egyetemi oktatóként, és később tanácsadóként is tevékenykedett, részt vett több államilag támogatott tengerészeti és űrkutatási programban. 1995-ben tért haza Magyarországra, még ebben az évben 95. születésnapja előtt nem sokkal hunyt el Budapesten.

 

Ezen a videón pár másodpercre feltűnik maga Telkes Mária is.