A korai tannaiták (1.) egyike, Avtaljon 100 évvel a második templom lerombolása előtt, a hasmoneus uralom vége felé, az i. e. I. század közepén élt. A negyedik párhoz (zugot) tartozott, és mint Av Bet Din, a Szanhedrin alelnökeként szolgált Nászi Semája alatt. Avtaljon betértek leszármazottja volt, és egyes vélemények szerint maga is betért.
A betérők fia
Vitatott, hogy Avtaljon maga is betért-e, vagy az apja volt az, aki betért. A legtöbb kommentár szerint Avtaljon betért családból származott, és az anyja zsidó volt. E vélemény szerint Avtaljon zsidónak született, és ezért lehetett a Szanhedrin alelnöke. Mások szerint Avtaljon maga is betért volt, és a törvény, amely megtiltja, hogy betért ember bírói tisztséget töltsön be, csak akkor érvényes, ha van más jelölt. Avtaljon esetében az egész nemzetben nem volt méltóbb a tisztségre. Különösen igaz volt ez annak fényében, hogy a bölcsek közül sokakat megöltek a szadduceusok. Az ókori római irodalomban vannak utalások egy Avtaljon nevű spirituális „gurura”. A beszámoló szerint ez az Avtaljon elszökött, és csatlakozott egy másik valláshoz. Bár könnyen lehet, hogy ez egy másik Avtaljonra utal, ez összeegyeztethető azzal a véleménnyel, amely szerint maga Avtaljon is betért.
Szanchériv leszármazottja
Avtaljon közvetlen leszármazottja volt Szanchérivnek, annak az asszír uralkodónak, akinek seregét angyalok semmisítették meg Jeruzsálem elfoglalására tett kísérlete során. Örökletes származása miatt Avtaljon nem tudta kiejteni a „Heh” betűt, és az azt tartalmazó szavakat rosszul ejtette ki, helyette az „Alef” betűt használta.
Kabbalisztikus reinkarnációk
A kabbala szerint Adramelech és Szarecer, Szanchériv két fia, akik áttértek a judaizmusra, Semájában és Avtaljonban reinkarnálódtak. Adramelech és Szarecer Szanchériv seregének azon kevés túlélője közül kerültek ki, akiket álmukban vertek le, amikor Jeruzsálemet ostromolták. A látottaktól elborzadva megölték saját apjukat, miután meghallották, hogy Szanchériv azt tervezi, hogy feláldozza őket istenének, Niszrochnak a megváltásért cserébe. Adramelech és Szarecer ezután az Ararátra menekültek, és áttértek a judaizmusra. Bár a szándékuk jó volt, Adramelechnek és Szarecernek mégis jóvá kellett tennie saját apjuk meggyilkolását. Ezt Semája és Avtaljon reinkarnációjukban orvosolták. Avtaljon Zecharja próféta és pap lelkének is reinkarnációja volt, akit a Templom területén gyilkoltak meg. Bár Zecharját ártatlanul gyilkolták meg, amikor megdorgálta Izrael nemzetét a bűneikért, mégis felelősségre vonták amiért súlyosan lealacsonyította a népét. Lelke Avtaljonban reinkarnálódott, szelleme pedig Semájában. Arisztotelész, a filozófus ugyanabból a lelki gyökérből származott, mint Avtaljon – élete első részét görögként élte le, majd áttért a zsidóságra.
A Szanhedrin alelnöke
Jehuda ben Tabai halála után Avtaljont nevezték ki Av Bet Din-nek, ami a Szanhedrin alelnökévé tette. Társa, Semája nászi (elnök) lett. Vezetésük nagy része Hürkanosz és Arisztobulosz (Hyrkanosz II. és Arisztobulosz II.) uralkodása alatt történt. Semája és Avtaljon együtt vezették a központi Bet Midrást (2.) elősegítve ezzel a Tóra tanulmányozását. A Bet Midrásukba való bejutásért korábban minden diáknak napi fél tropaika (3.) belépési díjat kellett fizetnie. Ez azután változott meg, hogy Hillel majdnem halálra fagyott, amikor egy téli éjszakán a tanulószoba tetőablakán keresztül próbált egy tórai beszédet hallgatni. Ez az eset sábesz reggelén történt, és Avtaljon és Semája megszegték a sábeszt, hogy megmentsék Hillel életét. Amikor kiderült, hogy ez azért történt, mert Hillel nem tudta megfizetni a belépődíjat, a fizetséget eltörölték, így a Tóra-tanulás mindenki számára elérhetővé vált.
Az Avtaljon név jelentése
Az Avtaljon az „av” szó, amely héberül apát jelent, és a „talja” szó, amely arámi nyelven kiskorút jelent, összevonása. Nevének megfelelően Avtaljon végül a „kiskorúak atyjává” vált azáltal, hogy az Av Bet Din őt jelölte ki a fiatal árvák vagyonáról és életéről szóló döntések meghozatalára.
Az emberek által tisztelt
Semája és Avtaljon nagy tiszteletnek örvendtek a nép körében. A Talmudban az egyik bölcs Gedolei Hador (4.) és Darshanim (5.) néven említi őket. Egyszer elhaladtak a főpap mellett, akinek a megdöbbenésére az egész nép elhagyta őt, és Semája és Avtaljon köré gyűlt. Amikor szétváltak, a főpap azt kiáltotta: „Béke nektek, népek fiai”, ami becsmérlő utalás volt a betérő származásukra. Semája és Avtaljon válaszolt, rámutatva, hogy jobb betérőnek lenni, aki úgy viselkedik, mint Áron pap, mintsem főpapnak, aki úgy viselkedik, mint a népek.
A felszabadított szota (6.) -rabszolganő
Abban az időben volt egy Karkemit nevű felszabadított rabszolganő, akit a férje házasságtöréssel vádolt. A Szanhedrin elnöki tisztét betöltő Semája és Avtaljon úgy vélték, hogy egy felszabadított rabszolganőnek szabad alávetnie magát a szota-eljárásnak, és adtak neki inni a keserű vízből. Az egyik bölcs megjegyezte, hogy valószínűleg azért tették ezt, hogy érvényt szerezzenek a hozzájuk hasonló áttérteknek, és a valóságban hamis vizet használtak úgy, hogy egy értelmetlen papírt töröltek bele. Büntetésül, amiért megsértette Semája és Avtaljon becsületét, ezt a bölcset halála napjáig kiközösítették, és a koporsóját megkövezték.
Tanítványok, munkatársak és utódok
Avtaljon fő tanítványai Hillel és Sammáj voltak. Hillel arról volt ismert, hogy amikor tanítóit idézte, nagyon ügyelt arra, hogy pontosan a tanítói szavait használja. Semája és Avtaljon vezetése hat évig tartott. Miután Semája és Avtaljon elhunyt, a zsidóság vezetése Beni Besera-ra hárult, aki végül Hillelre és Menáchemre ruházta át. Menachemet végül Shami váltotta fel. Más tannaiták, akik Avtaljon idején éltek, a következők voltak: Akavja ben Mehalalel, Admon, Channán, Besera fiai és Rebbe Jehuda ben Dursai.
Tanítások
Avtaljon ritkán szerepel a Misnában. Az Avotban (7.) arra figyelmezteti a bölcseket, hogy legyenek óvatosak a szavaikkal, nehogy tanítványaik félreértelmezzék azokat:
אַבְטַלְיוֹן אוֹמֵר, חֲכָמִים, הִזָּהֲרוּ בְּדִבְרֵיכֶם, שֶׁמָּא תָחוֹבוּ חוֹבַת גָּלוּת וְתִגְלוּ לִמְקוֹם מַיִם הָרָעִים, וְיִשְׁתּוּ הַתַּלְמִידִים הַבָּאִים אַחֲרֵיכֶם וְיָמוּתוּ, וְנִמְצָא שֵׁם שָׁמַיִם מִתְחַלֵּל:
Ávtáljon mondja: Bölcsek, vigyázzatok szavaitokra, nehogy a száműzetés büntetésével bűnhődjetek, és száműzessetek rosszvízű helyre, innának a tanítványok, akik következnek utánatok és meghalnának, és megtalálna I-ten neve szentségteleníttetni. (Misna-Avot 1:11)
Ez még akkor is igaz, ha a tanár biztos benne, hogy a tanítványai helyesen értik. Mivel egy nap lehet, hogy száműzetésbe kényszerül, és tanítványai idegen filozófiáknak lesznek kitéve, amelyek megronthatják a tanításokat, és ennek következtében halálukat és követőik halálát okozhatják. Ez talán egy olyan esetre utalhat, amelyet Avtaljon és tanítója, Jehuda ben Tabai élt át, amikor Alexandriában éltek, ahol sok zsidó élt hellenista görög befolyás alatt. Ez utalás lehet Antigonusz Is Szocho tanításainak Cadok és Bétusz által történő megrontására is.
Rebbe Jismáel Mechilta című művében Avtaljont idézik a Jam Szuf (Vörös-tenger) kettéválásával kapcsolatban.
A jeruzsálemi Szemét-kapu két szövőmesterének tanúvallomása alapján, Semája és Avtaljon nevében állapították meg azt a jól ismert Halachát, hogy ha a mikve 66,4 és 264,2 gallon között van, akkor nem lehet benne több, mint 3 log merített víz (ami 0,52 gallonnak felel meg), így a maradéknak természetes folyóvíznek kell lennie.
Semája és Avtaljon idején a halachikus viták lényegében nem léteztek a zsidó nép körében. Kivételt képezett az ünnepnapokon a korbán-on (áldozat) való szmicha (8.) elvégzésével kapcsolatos vita, amely három nemzedékkel azelőtt merült fel. Avtaljon véleménye az volt a kérdésben, hogy nem szabad szmichát végezni.
Kever Smájá és Avtaljon (Smájá és Avtaljon sírja)
Avtaljon és Semája az észak-izraeli Gus Chalav arabok lakta városban vannak eltemetve. Adramelech és Szarecer, Szanchériv fiai közelében vannak eltemetve, akik Avtaljon és Semája vérrokonai voltak, és bennük is reinkarnálódtak. Arizal (9.) Semája és Avtaljon sírjánál szokott imádkozni a tanítványaival. Egyszer azt mondta a tanítványainak, hogy Semája és Avtaljon arra kérték őket, hogy imádkozzanak Messiach ben Joszef életéért. A tanítványok nem vették észre, hogy ez magára a mesterükre – Arizalra – utal, aki nem sokkal később elhunyt.
Semája és Avtaljon Mikvéje
Mosav Szafszufá-val szemben, Meron-tól mintegy 4 km-re északra található egy természetes forrásvízzel rendelkező mikve, amelyet Semájának és Avtaljonnak tulajdonítanak. A hagyomány szerint Avtaljon életében egykoron megmártózott a mikvében.
Jegyzetek
(1.) A „tanna” név az arámi „teni” vagy „tena” (=,,tanítani”) szóból származik, és általában a szóbeli törvény tanítóját jelöli, különösen a Misna bölcseinek egyikét, a szóbeli törvény azon tanítóit, akiknek tanításait a Misna és a Baraita tartalmazza. A kifejezést először a Gemarában használták a Misnában vagy a Baraitában említett tanító megjelölésére, ellentétben a későbbi tekintélyekkel, az amorákkal. Nem minden, a Misnában említett szóbeli törvény tanítóját nevezik azonban tannaitának, hanem csak azokat, akik a Sammáj és Hillél tanítványaitól kezdődő és I. Jehuda ha-Nászi kortársaival végződő időszakhoz tartoznak, az ezt megelőző időszak tekintélyeseit pedig „Zeḳénim ha-risonim”-nak (a korábbi véneknek) nevezik. Az amorák idején a „tanna” elnevezést a Misnában és a többi tannaita hagyományban jártas személyre is alkalmazták.
(2.) Középiskola; szó szerint: „a tanulás háza”, vagy hely, ahol a törvény tanulói összegyűlnek, hogy meghallgassák a Midrás-t, a törvényről szóló beszédet vagy magyarázatot. A Bét ha-Széfer-rel, az általános iskolával ellentétben használják, ahová a tizenhárom év alatti gyermekek jártak a Szentírás tanulására.
(3.) vagyis körülbelül tizenkét cent.
(4.) A Gadol Hador vagy a nemzedék óriása a zsidó nép par excellence szellemi vezetője.
(5.) A darsán zsidó Szentírás-tolmács. A középkor óta tágabb értelemben hivatásos prédikátorra utal. A címet az i. e. 1. században Avtaljon és Semajá adta.
(6.) A Tóra szotája egy olyan nő, aki házasságtörés gyanújába keveredett, bár férje figyelmeztette, hogy ne tegye ezt. Ha a nő továbbra is a férje felesége akart maradni, a Szentélybe vitték, és „keserű vizet” adtak neki inni. Ez a halálához vezetne, ha valóban bűnös lenne házasságtörésben, de nagy áldást hoz számára, ha ártatlan.
(7.) A Pirkei Avot héberül: (פִּרְקֵי אָבוֹת), magyarra fordítva: Az atyák fejezetei, a rabbinikus zsidó hagyomány etikai tanításainak és maximáinak gyűjteménye. A didaktikus zsidó etikai irodalom része. Tartalma miatt néha az Atyák etikája néven adják a nevét. Az Ávot egyedülálló abban a tekintetben, hogy ez a Misna egyetlen traktátusa, amely kizárólag etikai és erkölcsi elvekkel foglalkozik; a Pirkei Ávotban viszonylag kevés halakha (törvény) található.
(8.) Szmicha (סמיכה – jelentése „támasztás [a kezeknek]” a jeruzsálemi Templom idején a korbán („áldozat”) felajánlásra történő kézrátétel.
(9.) Jichak ben Slomo Luria Askenazi (1534 – 1572) (héberül: יִצְחָק בן שלמה לוּרְיָא אשכנזי, zsidó vallási körökben általánosan ismert “Ha’ARI” (jelentése: “Az oroszlán”), “Ha’ARI Hakadosh” (a szent ARI) vagy “ARIZaL” (az ARI, áldott emlékű (Zikhrono Livrakha)), vezető rabbi és zsidó misztikus volt az oszmán Szíria, ma Izrael galileai régiójában, Szafed közösségében. Őt tartják a kortárs kabbala atyjának.
