Szia, Rabbi. Egy barátom, aki megpróbált megházasodni, azt mondta nekem, hogy elment a zsinagógába imádkozni, és többen is imádkoztak érte, és most várja a választ az imájára. A kérdésem, hogy mióta kérnek a zsidók áldást az emberektől? Nem csak közvetlenül I-tenhez szabad imádkozni?

A Rabbi válaszol:

 

Teljesen igazad van, mi zsidók nem az emberekhez imádkozunk, hanem a Mindenható I-tenhez. Csakhogy, néha másokat is felkérünk, hogy imádkozzanak velünk együtt azért, amire vágyunk.

A Tórában számos példát találunk erre, például Ábrahám azért imádkozott, hogy Abimelech meggyógyuljon, Mózes pedig számos esetben fohászkodott az Izraelitákért.

A Talmud (Bava Batra 116a) azt mondja nekünk: „Ha valaki beteg a házadban, menj a város bölcs emberéhez, és kérd, hogy imádkozzon érte.”

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy neked nem kell imádkoznod, hanem azt, hogy veled együtt kell imádkoznia.

Az igaz, hogy zsidóknak nem szabad, hogy közvetítőjük legyen maguk és I-ten között, de mivel minden zsidó kapcsolatban áll egymással, amikor ez a másik ember imádkozik érted, ezzel ő önmagáért is imádkozik. Az egész zsidó nép valóban egy, és bármi is történik egyikünkkel, az mindannyiunkra hatással van.

Van egy nagyon szép leírás a Talmudban, amely Mózes idejéből származik. A Talmud leírja, hogy Káleb, a Kánaán földjének kémkedésére küldött tizenkét kém egyike kitérőt tett Hebronba. Miért? Azért, mert imádkozni akart a barlangban, ahol Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka, Jákób és Lea van eltemetve azokkal, akik ott voltak. Ott imádkozott irgalomért a lelkében, és ezzel megmenekült a többi kém végzetes döntésétől.

Ez is jól mutatja, hogy sokszor az ilyen imák, amelyeket közösen teszünk meg, még nagyobb csodával bírnak, mintha ugyanezt magunkban tettük volna.

 

A rabbi