A Ros Hásáná és Jom Kippur közé eső Szombat, a Sábát Suvá, nevét az előírt haftará (prófétai rész) nyitó szaváról kapta: „Suvá Jiszrael ad Hasém Elohecha” – általában úgy fordítják, hogy „fordulj (vagy térj vissza), Izrael, az Ö-valóhoz, a te I-tenedhez” (Hosea 14/2). Így ezen a hétvégén „a megfordulás/visszatérés Szombatját” ünnepeljük. Általában, ha tévesen is, „Sábát Tesuvá” (a bűnbánat Szombatja) néven emlegetik – ez teológiailag találó, bár nyelvileg pontatlan. A haftará (a helyi szokásoktól függően) Hoseából, Joelből és Michából válogatott szentírási szakaszokat ötvöz. Ezek a próféták a „suv” – megfordulni/visszatérni – ige különféle ragozását és permutációit, valamint a kapcsolódó nyelvi szójátékokat használják, hogy feltárják a kifejezés jelentését, és megvilágítsák e kulcsfontosságú Szombat jelentőségét.

Ebből a prófétai szövegből azonban nem teljesen világos, hogy pontosan ki fordul meg vagy tér vissza. Ki fordul el egy bevett iránytól, és választ újat? Ki tanúsít ezen a Szombaton, – a bűnbánat tíz napja alatt – megbánást, átgondolást, lemondást, sajnálkozást?

Röviden, ezen Szombaton azt kérdezzük: ki a soros?

Több bizonyíték is van arra, hogy ez I-tenre vonatkozik. Hosea 14/5-ben I-ten kijelenti: „Meggyógyítom elpártolásukat, szeretem őket (Izrael) önkéntes szeretettel; mert elfordult (héberül: „sav”) tőle haragom.”. Itt egyértelműen I-ten az, aki fordulást végez: elutasítja a haragot, a felháborodást, a csalódást és nagylelkű, elnéző isteni szeretetet és a megbocsátás építő jellegű, konstruktívabb útját választja. Ezen a Sábát Suván hálásak vagyunk a Mindenhatónak, hogy visszafordult az Ő büntető-ítéletétől.

 

A Micha 7/19 is arról biztosít minket, hogy I-ten újra megfordul (héberül: „jasuv”); „Újra irgalmaz nekünk, eltakarja bűneinket – és bedobod a tenger mélyébe mind a vétkeiket.”. Most I-ten az – és nem mi -, aki megfordul. I-ten az, aki úgymond „tesuvát” tesz!

I-ten új módszert és új irányt választ: el fogja fedni a vétkeket – hangsúlyozza Micha ugyanebben a versben. „és bedobod a tenger mélyébe mind a vétkeiket”. A haftarából ez a szakasz ihlette és adta a nevét a „taslich” rituáléjának. Bűneinket szimbolikusan a vízbe dobva dramatizáljuk I-ten megbocsátó fordulatát.

A gondolat, hogy I-ten irányt változtat az áhítat napjaiban, – amelyekben most találjuk magunkat – a liturgiában is megerősödik az év folyamán. A négy kisebb böjt mindegyikén (Com Gedalja, Aszará b’Tevet, Ta’anit Eszter és Sivá aszar b’Tamuz) a Tórából a 2M32/12-t olvassuk fel: „Térj vissza (héberül: „suv”) fellobbanó haragodból és vedd fontolóra a népednek szánt balvégzetet.” Tanulságos, hogy ezt a verset szokás azzal a dallammal, kantillációval olvasni, amelyet a Tóra felolvasásakor használnak nagyünnepeken. Sábát Suvá – a „megfordulás/visszatérés” Szombatja – arra irányítja figyelmünket, hogy I-ten képes és hajlamos megfordulni és lemondani egy korábbi (és vitathatatlanul igazságos) ránk nézve keményebb útjáról.

 

Ezt látjuk Jona könyvében, amelyet Jom Kippur délutánján olvasunk: I-ten megfordul, megbánja korábbi tervét és lemond a tervezett büntetésről: Ninive bűnös lakói isteni bocsánatért esedeznek, így érvelve: „Ki tudja, hátha megfordul (héberül: „jasuv”) és meggondolja magát I-ten és megtér (héberül: „suv”) föllobbant haragjától, hogy ne vesszünk el.” (Jona 3/9).

 

Az biztos, hogy a niniveiek demonstrálják bűnbánatukat: gyászba öltöznek, böjtölnek, és I-tenhez fordulnak, ahogyan mi is tesszük ezen áhítat napjain. De ők – és mi is – sokkal inkább találnak vigaszt és üdvösséget I-ten sajátos megfordulásában – az isteni változtatás képességben -, mint sajnos az emberek többsége a sajátjában.

 

A Sábát Suvá az imitatio dei (I-ten utánzásának) gyakorlása. Korlátozott képességeinkhez mérten a lehető legteljesebben utánozzuk I-ten példáját, utánozzuk az istenit.

 

I-tent követni és utánozni alapvető zsidó érték, amelyet a meghatározó vers rabbinikus elemzéséből ismerünk, és amelyet az áhítat napjain többször is elmondanak: „Hásém, Hásém (az Ö-való, az Ö-való) irgalmas és kegyelmes I-ten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, és megtisztítja [azokat, akik megbánják bűneiket]” (2M34/6-7).

A Bölcsek (Szifré, Parasat Ékev) tanítják: „Járni minden útján… Ez azt jelenti, hogy ahogyan I-ten kegyes és könyörületes, neked is kegyesnek és könyörületesnek kell lenned… Ahogyan a Szent hűséges, neked is hűségesnek kell lenned. Ahogyan a Szent szerető, neked is szeretőnek kell lenned.”

Ahogyan I-ten megfordul és irányt változtat, megbán, lemond egy nem éppen termékeny megközelítésről és egy új, termékenyebb, életet megerősítő irányt választ, úgy kell nekünk is irányt változtatnunk, megbánnunk és lemondanunk terméketlen útjainkról. Új, produktívabb, konstruktívabb és életet megerősítő irányt kell választanunk.

Ebben a szellemben érthetjük meg világosabban a Sábát Suvá rendeltetését, és adhatjuk vissza pontosabban a névadó bibliai verset: „Suvá Jiszrael ad Hasém Elohecha” – „Fordulj meg, Izrael, az Ö-való, a te I-tened példája szerint!”.

I-ten megmutatta nekünk az utat. Most rajtunk a sor.

Ezekkel a gondolatokkal kívánom olvasóinknak:

גמר חתימה טובה (G’mar Chatima Tova) – Legyen jó a végső bepecsételés..!