Tisztelt Rabbi! Mindig is szerettem volna tudni, és most, hogy Jom Kippur végén is elmondtuk, így megkérdezem, hogy amikor azt mondjuk, hogy “Jövőre Jeruzsálemben” mi van azokkal, akik Jeruzsálemben élnek, nekik ezt a mondatot   nem kell mondani? Köszönöm!

A Rabbi válaszol:

Nagyon jó a kérdés, a válasz az, hogy még azoknak is, akik Jeruzsálemben élnek bizony kell mondani. Azért, mert Jeruzsálem sokkal több, mint egy város, Jeruzsálem a zsidó eszmeiség központja amelynek eléréséért bárhol is legyünk küzdenünk kell.

A zsidó történelem úgy foglalható össze, mint egy hosszú-hosszú utazás a szolgaságból a szabadságba, Egyiptomból Jeruzsálembe. Két ellentétes lelki állapotot szimbolizál a számunkra. Az Egyiptomból Jeruzsálembe vezető út egy spirituális utazás. Mind nemzetként, mind egyénként mindig is vágytunk és vágyunk megszabadulni az Egyiptom rabságától, hogy eljussunk az Ígéret Földjének szabadságába. Egyiptom héber neve Micráim, ami korlátokat, akadályokat jelent. Olyan állapotot jelöl, amelyben a lelkünk a testünkben ragadt, és nem tud kitörni onnan. Ez egy olyan világ, amelyben az igazságosság, és a szentség az önzés fogságában van.

Jeruzsálem jelentése “a béke városa” – a test és a lélek, a menny és a föld, az eszmény és a valóság közötti béke helye. Amikor a testünk nem a lélek börtönévé válik, hanem a lélek kifejeződésének eszközévé, amikor a világ a jóságot és a nagylelkűséget értékeli az önző nyereséggel szemben – akkor vagyunk Jeruzsálemben, akkor vagyunk békében önmagunkkal és a világgal.

A zsidó nép rabszolgaságban született Egyiptomban, de azt mondta nekik az Örökkévaló, hogy induljanak el, mert a hatalmas sivatag túloldalán fekszik a sorsuk, amit be kell teljesíteni. Amikor őseink kijöttek Egyiptomból egy hosszú út első lépéseit tették meg Jeruzsálem felé. Azóta minden nemzedék továbbhaladt a Jeruzsálembe vezető úton. És ez az út velünk folytatódik tovább. Még ha a Jeruzsálem nevű városban élünk is, amíg a világban szenvedés, igazságtalanság van, addig nem érkeztünk meg oda. Amíg a saját negatív önző vágyaink rabszolgái vagyunk, addig még küzdenünk kell azért, hogy valóban megérkezzünk Jeruzsálembe.

A rabbi