A Tórában megjelenő ősanyának Évának és az ősapának Ádámnak kettős személyisége volt. Különbséget kell tennünk Éva metafizikai személyisége és a történelmi Éva, az első ember felesége között. A Tóra két különböző helyzetben mondja el Ádám és Éva történetét, az egyiket az Édenkertben és a másikat a mi világunkban. A két történetből kitűnik, hogy két szinte teljesen különböző karakterről van szó. Az Édenben Ádám és Éva metafizikai-szellemi lényként léteznek, míg világunkban fizikai testi valójukban.

Az első emberpár test nélküli lélekként élt az Édenben. A történet, ami a kígyó és a fa gyümölcsének megevését írja le, a test nélküli lelki világban zajlik, az Édenben. Ezzel szemben ebben a világban Ádámnak és Évának emberi testű gyermekei születnek. Az első emberi pár lelke bűnbeesés után ölt testet:

“Az Örökkévaló pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (1Mózes 3:21)

Ez a fizikai test, és ettől kezdve Ádámról és Éváról, mint fizikai világunkban létező személyről beszélünk. Az ember kiűzetése az édenkertből naponta több százszor is megismétlődik. Valahányszor egy gyermek megszületik, az tulajdonképpen az ő kiűzetése az édenkertből a világunkba. Éva ősanyánk egyfelől metafizikai lény, a történelem során végigkísérő női identitás archetípusa, másfelől a történelmi Éva a hús-vér nő, Káin, Ábel és Seth anyja.

“Ádám pedig megismerte Évát, az ő feleségét” (1Mózes 4:1)

Rasi (Rabbi Salamon ben Jichák középkori franciaországi tekintélyes Szentírás- és Talmud tudós, 1040-1105) ennek a Tórai versnek nyelvtani problémájára hívta fel figyelmünket. A Szentírás héber nyelvtana szerint a mondat így hangozna helyesen: Megismerte Ádám Évát, az ő feleségét. Vagyis alany előtt áll az állítmány. Rashi magyarázata szerint, “Ádám pedig megismerte Évát, az ő feleségét” fogalmazás arra utal, hogy ez az esemény a múltban már megtörtént. Azaz Ádám megismerte Évát a feleségét még az Édenből való kiűzetés előtt. Kérdezhetjük, Rási miért tartotta fontosnak a mondat ilyetén magyarázatát? Ezzel a nyelvtani indoklással akart ellentmondani a mennyből való kiűzetés nem zsidó tanításának. Mert e felfogás szerint először volt a bűn, és csak azután a házasélet, vagyis a házasélet a bűn következménye, ha ősbűn nem lett volna, akkor egyáltalán nem lenne a házasélet. Ezzel szemben a judaizmus a házaséletet a legszentebb dolgok egyikének tartja, és ezért nem is magyarázza a házaséletet az első emberpár bűne következményeként. Bár Káin, Ábel és Seth a bűn után születtek, így testi születésük a bűn utáni e világban zajlott, de lelki születésük még a bűn előtti szellemi világban történt meg.