Katolikus testvéreink Mindenszentek napját ünneplik ma, holnap pedig, Halottak napján elhunyt szeretteikre emlékezik a keresztény világ. Kiváló szerzőtársam a Kóser Ház rovatból az elmúlás témáját járta körül a minap, tessenek elolvasni, érdemes.
Én az aktualitások okán egy néhol szomorkás, néhol vidám epizód alapján villantom fel az elmúlt 40 év egyik megkerülhetetlen rockzenekarának, a Red Hot Chili Peppers-nek (közismert rövidítéssel: RHCP) a karrierjét. Korosztályomnak, és talán mindenkinek a RHCP-el való első találkozásra az 1991. szeptember 24-én megjelent Blood Sugar Sex Magik album, és annak elementáris erejű “Give It Away” című slágere ugrik be; ez lett a zenekar egyik legismertebb dala, amivel 1992-ben Grammy-díjat nyertek a “Legjobb Hard Rock Teljesítmény Énekkel” kategóriában; és első lett a Modern Rock listán is.
A magyar nézők azonban jóval korábban is találkozhattak a zenekarral. Fiatalok, most figyeljetek, megpróbálom elmesélni. A szocializmus az utolsó évtizedére, a nyolcvanas évekre jelentősen veszett szigorából, különböző szelepek jelentek meg a rendszeren, melyek arra szolgáltak, hogy a lakosság közérzete jobb legyen. A menő nyugati zenekarok elkezdtek nálunk koncertezni (Iron Maiden 1984, Queen 1986, Deep Purple 1987,) Star Wars-t néztünk a moziban, és havonta egyszer volt egy furcsa szatirikus-humoros műsor a tévében Parabola címmel. A műsor kitalálója, motorja, műsorvezetője a nagy példányszámú heti vicclap, a Ludas Matyi főszerkesztője, Árkus József (1930-1992) újságíró volt. A műsor kezdetekor óramű pontossággal ott ültünk a televízió képernyője előtt, ugyanis a politikai kabaréjeleneteken kívül (melyek poénjait még nem mindig értettük) ebben a műsorban lehetett rendszeresen rövid néhány másodperces jelenetként fedetlen keblű hölgyeket látni, mely kis epizódok több mint felüdülést jelentettek az akkor még unalmasnak tartott Híradó és Családi Kör műsorok között.
Visszatérve a RHCP-re, ezekben az években már intenzíven turnézott a zenekar, és a fellépések emlékezetes pillanatai voltak, amikor a koncert vége felé úgy játszott a zenekar, hogy csak egy szál zokni volt rajtuk, és az sem a lábukon. (Nem merek linket idetenni, megöl a szerkesztőm, de a kíváncsiak a legnagyobb videó-megosztó keresőjébe írják csak be a RHCP és socks (angolul zokni) kulcsszavakat. (Vigyázat 18+!) Egy ilyen koncert-bejátszással örvendeztette meg a Parabola a nézőit a nyolcvanas években. Emlékszem, éppen vendégségben voltam, amikor ez a jelenet ment a tévében, nagymamáink ijedtükben majd kiejtették a kezükből a Zsolnay kávéscsészét. („Most mit szólsz ehhez, drága Bandikám, hogy ilyen szennyet adnak a tévében, küldjétek már ki a gyerekeket a szobából! Írni fogok a Kádár-titkárságra vagy az Aczélnak!”) Szóval, elmondható, hogy a magyar közönség még bőven a világhírnév előtt megismerhette a zenekart.
A zenekar énekese, Anthony Kiedis (Grand Rapids, 1962. november 1.-) ma ünnepli hatvanadik születésnapját. Életrajzi könyvének fülszövegéből megtudható:
„Anthony a Közép-Nyugaton töltötte gyerekkorát, majd tizenegy évesen Los Angelesbe költözött az apjához, aki akkoriban a hollywoodi elit legmenőbb tabletta-, fű-, és kokaindílere volt. A mindennapos tivornyákon, amelyeken olyan prominens Sunset strip-i csillagok is megfordultak, mint Keith Moon, Jimmy Page és Alice Cooper, az akkor még csak tizenkét éves fiúnak jutott bőven az apja csajaiból, illetve drogjaiból. Rövid gyerekszínész-karriert futott be, majd miután kihullott a UCLA-ről, fejest ugrott a Los Angeles-i underground szcénába. A díványlakó, kajatolvaj, koncertekre belógó, speedet, kokaint és heroint lövő Kiedis minden éjjel kétségbeesetten kutatta az igazi nagy flasht.”
A könyv címe: „Scar Tissue – Chili a sebre” erősen ajánlott olvasmány, jómagam a kétezres évek elején olvastam, de idén januárban újra kiadta a Konkrét Könyvek kiadó, vélhetően a nyári Puskás-stadionbéli RHCP koncertre időzítve.
A RHCP egyik alapító tagja Hillel Slovak (Haifa, Izrael, 1962. április 13. – Los Angeles, Kalifornia, 1988. június 25.) izraeli–amerikai gitáros. Slovak Haifában, Izraelben született holokauszttúlélő zsidó szülőktől. Édesanyja lengyel származású volt, édesapja pedig Jugoszláviából származott. A család akkor emigrált az Egyesült Államokba, amikor Slovak ötéves volt.
Először Queensben telepedtek le, majd átköltöztek Kaliforniába. 1983-ban többedmagával megalapította a zenekart, Red Hot Chili Peppers néven. Az alapító tagok Anthony Kiedis, Mike ‘Flea’ Balzary, Hillel Slovak és Jack Irons voltak. Hillel és Anthony nemsokára elmerültek a heroinfüggőségükben, és Hillel egyre mélyebbre süllyedt. Halála előtti időszakban annyira súlyos volt állapota, hogy már a fellépéseken sem volt képes koncentrálni, ezért Anthony és Flea elhatározták, hogy kiteszik a csapatból. Ám végül belátták, hogy Hillelnek ebben a helyzetben lenne leginkább szüksége a barátaira, így mégsem küldték el. Hillel és Jack a “What is this?” nevű projektjük miatt elhagyták a zenekart, de Hillel még egyszer visszatért 1985-ben, és együtt rögzítették a Freaky Styley-t majd 1987-ben az The Uplift Mofo Party Plan-t is. Hillel 1988. június 25-én, 26 évesen kábítószer túladagolásban elhunyt.
A napokban kaptuk a szomorú hírt, hogy meghalt D.H. Peligro, a zenekar egykori – rövid ideig – funkcionáló dobosa. Peligro 1988-ban csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez Jack Irons dobos helyére. Folyamatos drog- és alkoholproblémái miatt a zenekar 1988 novemberében úgy döntött, hogy kirúgja Peligrót, évekkel később Kiedis azt mondta, hogy Peligro eltávolítása az egyik legnehezebb dolog volt, amit a zenekarnak valaha is meg kellett tennie. Chad Smith néhány héttel később váltotta Peligrot a dobok mögött, és azóta is a zenekar tagja. Peligro a RHCP-ös kalandja előtt és utána is a The Dead Kennedys nevű punkzenekar dobosaként csinált karriert. Életének 64. életévében hunyt el idén október 28-án az otthonában. A rendőrség közlése szerint elesett, fejsérülés okozta a halálát, de a pontos körülményeket még vizsgálják.
Flea, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosa, egykori zenésztársa így búcsúzott Peligrótól, egykori dobosuktól a közösségi médiában:
„Kedves barátom, testvérem, annyira hiányzol. Nagyon felzaklatott a hír, patakokban folyt a könnyem, de minden másodpercet kincsként őrzök. Amikor először láttalak a Dead Kennedysben ’81-ben játszani, eldobtam az agyam. Az erő, a lélek, a vakmerőség. Jó barátommá váltál, nagyon sok jóban, örömben volt együtt részünk. Teljes szívemből szeretlek, igazi rocker vagy, és a Red Hot Chili Peppers történelmének legfontosabb része.”
Peligro és Slovak már az égi zenekarban emelik magasra a punk és a rock zászlaját, itt, a földön a rock pedig örök és elpusztíthatatlan, hiszen:
