Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ikerpár, akik cseppet sem hasonlítottak egymásra. A nevük Ézsau és Jákob volt. Ézsau neve annyit tesz, hogy “kész”, mivel amikor született, már úgy nézett ki, mint egy meglett férfiember kicsiben. Szőre is volt bőven, a fején hatalmas vörös hajkorona ékeskedett, az izmai már akkor is csak úgy feszültek ki a pólyából. Az öccse neve Jákob lett, ami azt jelenti, hogy “sarkában”, mert úgy jött a világra, hogy végig Ézsau sarkába kapaszkodott. Ő pici volt és sokkal gyámoltalanabb, mint a nagy és erős bátyja.

Nőttek, cseperedtek az ikrek, Ézsaut az apja talán kicsit jobban szerette, cserébe Jákob a mamája kedvence lett. Ézsau a mezőn szeretett játszani, Jákob a házban, jobb is volt ez így, hiszen már az anyjuk hasában is csak tusakodtak egymással. Szerették egymást a maguk módján, de nem voltak jó testvérek. Nem játszottak együtt, szinte semmi közös nem volt bennük.

Akkoriban nagyon fontos és jelentős dolog volt elsőszülöttnek lenni. Aki először látja meg a napvilágot, ő áll az apjához a legközelebb, kétszer annyit kap a szülői házból, mint a testvérei, ő kapja az elsőszülöttek áldását, ha eljön az ideje. Az ikrek közül Ézsau született meg először, így a jog őt illette. Tudta ezt ő is, a testvére is, nem is volt köztük vita. Ézsau minden adandó alkalommal az apjához ment, tőle kért tanácsot, neki mesélte el a napjait. Sikeres vadász lett belőle, megszerezte Nimród varázserejű vadászruháját, amitől még erősebb és még ügyesebb lett. Ellátta a családját hússal, még szárítottak és füstöltek is belőle, annyit vitt haza. Ézsau vadászott nyíllal, íjjal, késsel, parittyával, sosem tévesztette el a célt. Nem volt ez másképp azon a napon sem, amikor egy hosszú portya után hazatért.

Ledobta az íját, a nyilát és a parittyáját, felakasztotta a zsákmányt az udvaron, mikor hatalmasat kordult a gyomra. Volt már éhes korábban is, de akkor mennydörgés hangját hallatta a bendője. “Ajjaj. Mire a húsból vacsora lesz, az jó sok idő” -gondolkodott magában. Bekukkantott a konyhába és látta, hogy a tűzön valami rotyog egy nagy kondérban. “Remek, eszem, aztán nekiállok a nyúzásnak, darabolásnak” -mormogta félhangosan. Ahogy jobban szemügyre vette a dolgokat, látta, hogy bizony nem az anyja főz, hanem az öccse, Jákob. Ekkor még egyet kordult a gyomra. Már nem mennydörgés hangja volt, hanem égszakadás-földindulás moraja tört elő a belsőjéből. Ennek a fele se tréfa, érezte, hogy gyorsan kell valami meleg étel, amitől csitul az éhsége. Jákobhoz fordult: “Adj egy tányérral abból, amit főzöl! Amúgy mi az?” -fordult a testvéréhez.

“Lencse. Adok, de nem ingyen. Add nekem az elsőszülöttségedet!” -válaszolta Jákob. Ézsau nem is gondolkodott, csak a lencsét látta és a gyomrát hallotta. “Legyen hát! Merj egy jó adaggal, hadd egyek végre!” -válaszolt Ézsau. Így történt, hogy a második fiúból, Jákobból lett az elsőszülött és az utódai nagy néppé lettek, Ézsau pedig ehetett egy tál lencsét.

 

Mit gondolsz?

Ézsau annyira éhes volt, hogy nem tudta, mibe egyezik bele?

Ézsau később vissza akarta kapni az elsőszülöttségét?

Ézsau kibírta volna evés nélkül még pár órát?

Jákob becsapta a testvérét, vagy csak egyszerűen “üzletet” kötött vele?

 

Rebeka nagyon boldog volt, amikor sok év után végre gyermeke lett, ráadásul nem is egy, hanem egyszerre kettő.

Ünnepeljünk Rebekával, készítsünk fordított tűzijátékot, néhány hozzávalóból, a jó meleg konyhában, tűz nélkül!

Szükségünk van ételfestékekre, egy deciliter étolajra, egy majdnem teli befőttesüvegnyi vízre és néhány fogpiszkálóra.

Az olajba csepegtessünk annyiféle színű ételfestéket, ahányféle van otthon. Pár csepp színenként elég lesz. Aztán a fogpiszkáló hegyes végével válasszuk szét a cseppeket apró cseppekké. Belenyúlunk a közepébe, széthúzgáljuk a színes pöttyöket, amíg egészen aprók nem lesznek. Az olajos keverékünket lassan ráöntjük a vízre és figyelünk. Az olaj felmegy a víz tetejére, majd lassan kiengedi az apró színes pöttyöket, amik úgy sorjáznak le a vízben, mint a tűzijáték a magasba.

 

Lencsesaláta, ami ugyan nem ér meg egy elsőszülöttséget, de kimondottan finom.

Hozzávalók:

– egy konzerv lencse, leszűrve, átpirítva

– 1 kisebb avokádó

– 6 db koktélparadicsom

– 2 ek kesu

– 2 ek dió, vagy pekán

– 1/3 pohár gránátalma

– ½ citrom leve

– ¼ lilahagyma

– 2 ek olívaolaj

– 4 dkg feta sajt (elhagyható)

 

A kihűlt lencsét, 3 lereszelt koktélparadicsomot, a citrom levét, az olajat és a többi, apróra vágott hozzávalót összekeverjük és egy óra állás után fogyasztjuk. Kellemes ízű, ropogós saláta, még azoknak is ízlik, akik nem rajonganak a lencséért. Karamellizált sárgarépát is tehetünk hozzá, némi chilivel érjük el a közel-keleti ízhatást.

Jó étvágyat!