1937-ben, az akkor 7 éves Inge Eisinger egy bécsi luxuslakásban élt, körülvéve minden jóval és szolgálókkal, akik társaságot biztosítottak neki. Apja nem volt, anyjával feszült volt a viszonya, de anyai nagymamámájával, Annával nagyon szép életet éltek.

Ezzel a képpel kezdődik a “Running for Shelter” című új regény, melyet a 16 éves Suzette Sheft írt, nagymamája holokauszt történetéből. A könyvet az Amsterdam Publishers, egy holokauszt memoárokra szakosodott könyvkiadó adta ki, mert nagyon fontosnak tartják, hogy megmaradjanak a családi történetek.

Suzette ezt pedig hamar megtanulta: még csupán 13 éves volt, mikor édesapja meghalt és rájött, ahogy telik az idő, kezdi elfelejteni a történeteket, melyeket apukája mesélt neki a gyerekkoráról – számol be a Jewish Telegraphic Agency.

„Arról ábrándoztam, hogy visszafordítom az időt és rögzítem az ő elmesélésében a kedvenc történeteimet a gyermekkorából. Bárcsak leírtam volna a történeteket, amikor volt rá lehetőségem, mert a halála megértette velem, hogy milyen fontos megőrizni a szeretteink történeteit, mielőtt túl késő”– írta szerkesztői jegyzetében.

„Napról-napra csökken a holokauszt túlélők száma. Az én generációm valószínűleg az utolsó, akinek még lehetősége van velük élőben beszélni. Nagyon fontos, hogy megosszuk ezt a könyvet és tanítsuk az embereket, mielőtt túl késő lesz” – mondta Suzette a New York Jewish Weeknek adott interjújában.

Végül, édesapja emlékére a kislány nagymamája történeteit rögzítette, aki egykor Bécsben élt és Inge Eisingernek hívták. A háború előtti Ausztriában Inge teljesen asszimilálódott életet élt, annyira, hogy szülei azt se mondták meg neki, hogy zsidó. Mikor a nácik átvették a hatalmat Bécs fölött, anyukájának sikerült lányával együtt Svájcba, majd Párizsba menekülni, de nem sokkal később elhagyta őt. Ekkor Inge visszakerült a nagymamájához és egy francia faluban telepedtek le, hogy kivárják a háború végét. A beilleszkedés reményében még nevét is megváltoztatta a francia hangzású Monique-ra.

Sheft regénye 1946-ban ér véget, amikor a kislány és nagymamája New Yorkba tartanak egy hajón, itt beszélnek először arról, hogy ők zsidók.

Az unoka, a regényíró Suzette Manhattanben él családjával és nagyon fontos számára zsidó identitása.

„Bár a nagymamám soha nem gyakorolta vallását, édesapám számára nagyon fontos volt a zsidósága. Nagyon elkötelezett volt a zsidó ügyek iránt és önmagában a judaizmus iránt. Miatta én is fontosnak érzem” – fejtette ki a szerző.