Talán olvasóink között is vannak, akik találkoztak már a címlapon látható képeslappal vagy a fotóval, amiről készült. Számunkra külön érdekessége, hogy az eredeti felvétel készítője Kluger Zoltán kecskeméti születésű zsidó fényképész (1896-1977), aki 1933 és 1958 között számos fekete-fehér felvételen dokumentálta a zsidó állam létrejöttét és kezdeti éveit. Magyarországon először 2017 októberében rendeztek kiállítást alkotásaiból. Még egy további érdekessége van az említett képeslapnak: nem lehet tudni, ki a rajta szereplő katona és a kislány. Erről írt tavaly Amit Naor az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogjában.
1941 chanukáján sötétség lepte el Európát. A második világháború minden fronton tombolt, és az erec israeli kis jisuv is hozzájárult lehetőségeihez mérten a nácik elleni küzdelemhez. 1941 tele sötét tél volt. Előzőleg, nyáron törtek be a nácik a Szovjetunió területére, Leningrádot szeptember elején blokád alá vették. December 7-én újabb drámai fejlemény következett be: Pearl Harborban a japán haderők harcképtelenné tették az amerikai Csendes-óceáni Flotta nagy részét.
A Szovjetunió elleni támadással párhuzamosan a nácik megkezdték az európai zsidók tömeges kiirtását. Ukrajnában és Belorussziában zsidók százezreit lőtték bele a tömegsírokba. A lengyelországi Chelmnoban december 8-án működésbe hozták az első megsemmisítő tábort, amelynek első áldozatait, a környékről összegyűjtött zsidókat teherautókba zárva, a kipufogógázt a raktérbe visszavezetve gyilkolták meg.
Akkoriban még fennállt a veszély, hogy a Német Afrika-hadtest célba veszi Erec Israelt is. David Ben-Gurion, a Szochnut Végrehajtó Bizottságának akkori elnöke ígéretet tett az angol hadvezetésnek, hogy úgy fognak harcolni a közös ellenség ellen, mintha nem létezne az 1939 májusában kiadott, úgynevezett McDonald-féle Fehér Könyv, amelyben a brit parlament korlátozta a zsidók palesztinai bevándorlását. A jisuv több ezer tagja vonult be a brit hadseregbe, így 1941 telén sokan közülük a hideg Európában találták magukat. Ott érte őket kiszlev hónap 25, amely abban az évben december 15-re esett.
Volt egy erec israeli szervezet, amely az idegenben szolgálókról is gondoskodott: az Országos Bizottság a Zsidó Katona javára. Létrehozását Yosef Baratz, az első kibuc, Degania alapítóinak egyike kezdeményezte. A szervezet kapcsolatot tartott a brit hadvezetéssel, hogy gondoskodhasson a zsidó katonák szükségleteiről. Héber nyelvű újságok és könyvek mellett imakönyveket és a vallás gyakorlásához szükséges kegytárgyakat küldött számukra. Anyagi segítséget is nyújtottak a rászorulóknak, különös figyelmet fordítottak a sebesültekre és otthon maradt családtagjaikra.
Így volt ez 1941 chanukakor is, amikor az otthoni és a külföldön szolgáló katonák számára ünnepi csomagokat állítottak össze a Nők Nemzetközi Cionista Szervezete (WIZO), a Dolgozó Anyák Szervezete és iskolai tanulók segítségével. Az Európában szolgálók meleg pulóvereket és gyapjúzoknikat is kaptak az édességek, cigaretták, borotválkozó készletek, héber naptár és egyéb apróságok mellett. A kioszkokban és a könyvesboltokban pedig megjelent a bizottság által kiadott képeslap: egy zsidó katona a brit hadsereg egyenruhájában meggyújtja a chanukai gyertyákat, miközben a lángokba meredő kislány – bizonyára a lánya – odabújik hozzá. A kép alatti idézet a legismertebb chanukai dal, a Maoz cur 4. versszakának 3. sora: „Benjámin-beli fejét felemelted, az ellenség nevét kitörölted”. A szöveg Eszter könyve történetére utal, a „Benjámin-beli” nem más, mint Mordecháj, akit többek között ezzel a jelzővel mutat be a könyv (2. 5). A történelmi helyzetek párhuzamba állítása és a csoda remélése nem kíván különösebb magyarázatot.
A felvétel a feltevések szerint nem sokkal a képeslap megjelenése előtt készült Erec Israelben. Az eredeti fotó függőleges tengelyére tükrözve jelenik meg a képeslapon és a hátterét is megváltoztatták. A kép a Keren Ha’Yesod (Összefogás Izraelért Pénzalap) 1941-42-es naptárában is szerepel, de hogy ki volt a megrendelő, az nem derült ki – mint ahogy az sem, kik a képen szereplők és mi lett a sorsuk.
