Hanuka, a fények ünnepe talán az egyik legismertebb zsidó ünnep a nem zsidók körében is. Ekkor emlékezünk a Makkabeusok győzelmére a szír-görögök felett, a Szentély megtisztítására és újraavatására, és a csodára, amikor az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. A hit, a remény és a szabadság csodája lett nekünk ez az ünnep, amikor a kevés képes lett győzelmet aratni a sok felett; amikor valóság lett az, ami lehetetlennek tűnt. Hanuka csodája számtalan képzőművészt is inspirált arra, hogy kifejezzék és visszaadják az ünnep hangulatát és tartalmát. Az alábbiakban egy röpke kitekintést teszünk, hogy felfedezzük hanuka csodáját, az ünnep bensőségességét néhány festőművész ecsetvonásán keresztül.
A Szentpéterváron született Boris Dubrov 18 évesen aliázott Izraelbe. Művészeti fejlődésére nagy hatással voltak az Izraeli Védelmi Erőkben eltöltött évek katonai szolgálata, ahol a mindennapokban közel állt a háborúhoz és a halálhoz. Dubrov a hadseregben kezdett Tórát tanulni, majd később magával ragadta őt a modern Izrael haszid kultúrája, amely megőrizte a stetl, a háború előtti kelet-európai zsidó közösségek elveszett világát. A haszid világ iránti nosztalgia jelenik meg realisztikus alkotásainak témáiban. Hanuka ünnepe című festménye jól tükrözi a stetl légkörét: a régmúlt bútorai, öltözékei megjelenítik a múltat, ezzel együtt az ősi szokásokhoz, az értékekhez való ragaszkodást. Apa és fiai kifejezik a hagyomány láncolatának folytonosságát, a véget nem érő csodák újraélését minden nemzedékben.
A szintén orosz Elena Flerova a XX.-XXI. század fordulóján a judaizmus életeseményeinek megörökítője, s egyben legkedveltebb alkotója lett. Flerova rendkívüli finomsággal képes ábrázolni a vallási élet pillanatait. Dreidel I. című alkotásán a hanuka jellegzetes játékát játszó gyermekek csapata tárul elénk. A játék pillanatának hevét és izgalmát örökíti meg a művésznő. A fények, árnyak, színek összhangjában az alakok reális ábrázolása mellett visszatükröződik az ünnep belső tartalma, mely a gyerekek számára is elhozza a játék felszabadult örömét.
Alex Levin Ukrajnából aliázott 1990-ben, és művein Jeruzsálem legkülönbözőbb arculatai tárulnak elénk. Levin is impulzusokat és pillanatokat ragad meg és visz vászonra. Képein megjelennek Jeruzsálem aranyló színei, meseszerű épületei. Hanuka Jeruzsálemben című festményén a legidősebb és legifjabb generáció együtt gyújtja meg a lángokat. A múlt és jövő összeér, benne ott rejlik a hit, a remény, a fény. A zsinagóga is fényárban úszik, a hanukia pedig nem az ablakban, hanem az épület előtt, kint van, így hirdetve a csodát.
Sarah Brayna Ginsburg 1999-ben született Németországban. Már három éves korától kezdett festeni, részt vett országos képzőművészeti versenyeken, és nyolc évesen első egyéni kiállítását rendezte meg. Később kialakult sajátos stílusa, melyben fotószerű realisztikus portréi és csendéletei valóban azt az érzést adják a szemlélőnek, mintha egy fényképet látna. Ginsburg jelenleg New Yorkban él szabadúszó művészként, számos kiállítást rendez. Hanuka című festménye, mintha egy jól beállított fénykép lenne. Minden kiváló rendben helyezkedik el, a fények-árnyak aránya tökéletes. Az ünnep jellegzetes szimbólumai láthatóak a képen: hanukia a fénylő 9 gyertyával, fánkok és a tóratekercs. Egyszerű, letisztult, valósághű formák, melyek a stabilitás, állandóság érzetét adják.
Az izraeli kortárs festőművész Yossi Rosenstein sajátos szimbólumvilága tükröződik vissza alkotásain, melyet átjár a judaizmus eszmeisége. Klasszikus technikai eszközöket használva juttatja kifejezésre a modernitást, miközben a zsidó vallás ünnepeihez kötődő tartalmi üzenetekkel szövi át képeit. Hangsúlyos számára a múlt és a jelen összekapcsolódása. Az impresszionista jegyeket tartalmazó Hanuka című alkotásán az aranyló hatalmas hanukia a magasban helyezkedik el. Körülötte számos ember – a nép maga. Szimbolikus értelmében Rosentein kiemeli az ünnep összetartó erejét, egy nép identitástudatának megerősödését. Azt, ahogyan képes volt a fény felülkerekedni a sötétségen, és a hit ereje győzelmet aratni.
