„Mohácsnál győzni fogunk,

Dózsa lesz György királyunk,

Nagyhatalom századokon át.

 

Rákóczi világot hódít,

Kossuth-tal valóra válik

A Duna-menti Köztársaság.”[1]

 

Korosztályom a máig népszerű rockopera ezen sorai alapján ismerkedett meg az ún „alternatív történelem” későbbiekben egyre jobban kibontakozó műfajával, csak akkor még nem tudtuk, hogy ezzel a gyűjtőnévvel kell illetni. Ha definíciót akarunk használni, akkor az alternatív történelmi irodalom arra keresi a választ, „mi lett volna, ha a történelem másként alakult volna”. A műfajhoz sorolt művek többsége valóságos történelmi eseményeken alapszik, de olyan társadalmi, geopolitikai vagy ipari körülményeket teremt, amelyek egészen másként fejlődtek, mint ahogy mi ismerjük.

Ungváry Krisztián történész, egyetemi oktató, az MTA doktora a legújabbkori magyar történelem, ezen belül is a második világháború kiváló kutatója a közelmúltban új könyvvel jelentkezett, mely a második világháborúból Horthy Miklós kormányzó sikertelen kiugrási kisérletét veszi górcső alá, szinte percekre lebontva a drámai eseményeket, elvégzi azok történészi elemzését, és történelmi munkához képest formabontó módon eljátszik a „mi lett volna ha” gondolatával. Azaz a dolgozat 4/5-öt része klasszikus történelmi tanulmánykötet, míg a fennmaradó 1/5 rész fejezetei mondhatóak alternatív történelmi műfajúnak.

 

A kiugrási kísérlet a közvélekedésben ismert fogalommeghatározás szintjén: „1944. október 15-én tett sikertelen kísérletet a második világháborúból való kiugrásra Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. A román mintára eltervezett akció a Magyar Királyi Honvédség egyes tisztjeinek ellenállása, a szervezés hibái és a náci titkosszolgálat megelőző akciói miatt végül kudarcba fulladt, ennek következtében Horthy lemondásra kényszerült, a németek pedig zsarolás útján azt is elérték, hogy a kormányzó legitimálja az ország élére állított Szálasi Ferenc uralmát.”[2]

 

Közvetett személyes élményem a kiugrási kísérletről az „oral history”[3]-n alapul, a nyilas rémuralmat a budapesti gettóban átvészelő felmenőim így mesélték a történéseket gyermekkoromban: „..és akkor (1944. október 15-én) beolvasták a rádióban a Horthy kiugrási proklamációját, örültünk, hogy vége a háborúnak, letéptük a ruhánkról a sárga csillagot. Hamarosan a rádióból csak komolyzene szólt, sejtettük, hogy sok jót nem jelenthet, majd amikor elkezdte a bemondó folyamatosan ismételni, hogy „Beregfy-Berger Károly[4] azonnal jöjjön a Várba”, tudtuk, hogy nagy a baj!”

A könyvből a történelmi hűség részletességével, a tudós alaposságával köszönnek vissza a visszaemlékezés részletei.

 

Mi lett volna a kiugrás lényege? Számomra ifj. Horthy Miklós alábbi gondolatai fogják össze a lényeget: „Atyám nem akarja belátni, hogy bennünket mindenképpen kirúgnak a Várból, akárhogy is végződik a háború….Inkább szálljanak meg az oroszok. Én az első orosz katonához, akit meglátok, odamegyek, és megmondom: nem vagyok kommunista, nem is leszek soha, de megyek vele harcolni a németek ellen.”[5]

 

„Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelős kormányzatok le kell hogy vonják ennek következményeit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hűség oltárán. Történelmi felelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését.”[6]

 

„A magyar törvényhozás két Háza nagyméltóságú Elnökének!

A magyar országgyűlésnek kormányzói üdvözletemet!

 

A magyar történelem súlyos nehéz órájában ezennel kinyiltakoztatom azt az elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredményes folytatása és a nemzet belső egysége és összefogása érdekében kormányzói tisztemről és a kormányzói hatlommal kapcsolatos minden törvényes jogomról lemondok. Egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom.

 

Budapest, 1944. október 16.

Horthy”[7]

A magyar történelem legtragikusabb pálfordulása[8] egy nap leforgása alatt– ezen folyamatnak a megértésében segít Ungváry műve, ráadásként külön fejezetekben elmerengve a „mi lett volna ha” mindannyiunkban motoszkáló felvetésével.

 

Vitán felül 2022 legfontosabb történelmi műve, kötelező alapkönyv, tessék elolvasni!

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből – Horthy Miklós a világpolitika színpadán (Open Books 2022)

[1] Szörényi Levente – Bródy János: István a király – Véres kardot hoztam (részlet)

[2] Tarján M. Tamás: A kiugrási kísérlet

[3] Oral history: elbeszélt történelemnek is szokták fordítani, mivel történelmi ismeretek, információ gyűjtését és feldolgozását egyéni elbeszélések, interjúk feldolgozására építő módszer, tudományos irányzat. A szemtanúkra épülő történetírást jelöli.

[4] Beregfy Károly, egyes forrásokban Beregffy (Cservenka, 1888. február 12. – Budapest, 1946. március 12.) vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere, a vezérkar főnöke, a honvédség parancsnoka. 1946-ban a népbíróság halálra ítélte, kivégezték.

[5] Ungváry 2022.12.o.

[6] Horthy Miklós 1944 október 15-i kiáltványa a magyar nemzethez (részlet)

[7] HORTHY MIKLÓS LEMONDÓ NYILATKOZATA 1944. október 16.

[8] pálfordulás, Pál fordulása, jan. 25.: a keresztényeket üldöző Saul megtérése Pál apostollá. (Magyar. Kat. Lexikon) pálfordulás főnév (gyak. rosszalló) Az a tény, hogy vki véleményét, álláspontját hirtelen az ellenkezőjére változtatja. (A magyar nyelv értelmező kéziszótára)