A zsidók többsége a régóta vágyott egyenjogúsításuk megszületésében bízva örömmel és lelkesen csatlakozott az 1848. március 15-én kitört forradalomhoz. A hőn áhított reményeik megvalósulása azonban még váratott magára. A Pozsonyban, Sopronban, Székesfehérváron, Pesten, majd országszerte fellángoló antiszemita pogromok késleltették a kormány számára is az egyenjogúsítás törvénybe iktatását. A zsidók ennek ellenére nagy buzgalommal vettek részt a fegyveres küzdelemben is, és jócskán kivették részüket a honvédsereg felállításához szükséges anyagiak megteremtésében.
Az értelmiségi foglalkozások közül az orvosi pálya nyílt meg legelőször a zsidók számára. Így nem meglepő, hogy a szabadságharc orvosi karában nagy többségben zsidó orvosok szolgáltak. Közülük is kiemelkedő szerepet töltött be Kunewalder Zsigmond, az aradi 2. számú tábori kórház sebész főorvosa, Vécsey Károly törzsének ezredorvosa, aki elsőként jelentkezett e szolgálatra a honvédseregbe. 1849 májusában kapta meg a legmagasabb orvosi beosztást: törzsorvossá léptették elő és áthelyezték Bem József tábornok törzséhez. Bem mellett része volt a temesvári csatában, melynek elvesztése után menekülnie kellett. Török földön keresett menedéket, majd 1850-ben Bécsben telepedett le és magánorvosként praktizált. 1861-től visszatért Pestre, ahol az erzsébetvárosi zsidó közösség orvosaként működött haláláig, rendelője és lakása a Dohány u. 7. szám alatt volt.
A márciusi ifjak egyik vezető alakja lett a fiatal zsidó orvos, Korányi (Kornfeld) Frigyes, aki 1848 tavaszán a Szabolcs vármegyei gyógyszertár parancsnoka, majd honvédorvosként a nyíregyházi katonakórház főhadnagya, és a 104. honvédzászlóalj főorvosa volt. A világosi fegyverletétel után sikerült elkerülnie a fogságot, 1852-ben orvosdoktorrá avatták, Bécsben szerezte meg sebészi és szülésmesteri képesítését. Szülőhelyére, Nagykállóba került vissza, ott apja orvosi praxisát segítette, majd megalapította 1859-ben a helyi kórházat.
Nem csak gyakorló orvosként működött, a tudományos munka terén is maradandót alkotott. Tanulmányokat írt a hazai orvosképzés reformjának lehetőségeiről, társaival tudományos körutat tett Európa legnevesebb orvosi intézményeiben, melyről „Uti levelek” címmel számolt be az „Orvosi Hetilap” 1857-58-as hasábjain. 1861-ben Szabolcs vármegye főorvosává választották, de nem sokkal később visszatért Pestre, ahol tervei alapján 1880-ban építették fel az Üllői úti új klinikát. Itt a kezei alatt nőt fel a modern magyar belgyógyászat egyik legjelentősebb csoportja, az ún. Korányi-iskola. Nevéhez fűződik az 1905-ben megnyílt Erzsébet királyné Tüdőszanatórium megtervezése, kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem hazánkban, kötelezővé tette a himlő elleni védőoltást. Kiemelkedő belgyógyászati tankönyveket szerkesztett, egyetemi rektor, orvosi dékán, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.
A szabadságharc zsidó orvosai erejük felett küzdöttek és álltak helyt az egészségügyi hiányosságok ellenére is. Szaktudásuk kimagasló volt, akárcsak emberségük. Közülük többen is magas, vagy a legmagasabb pozícióig jutottak el: törzsorvosi, főorvosi és kórházigazgatói rangra emelkedtek. Említésre méltó még a megannyi név között Langer Ignác törzsorvos, aki a szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült, ott is orvosként dolgozott, de később visszatért hazájába. Vagy Grósz Albert, aki a nagyváradi nemzetőrség főorvosaként Bácskában lett kórházigazgató. A tábori kórházak kialakítása során a frissen végzett orvostanhallgatókat is felvették, így került az egyetemről szinte egyből Komáromba Klapka György tábornok mellé az ifjú dr. Manovill Miksa, aki száműzetését követően visszatért Pestre, majd Temesváron telepedett le.
Sok oldalon át sorolhatnánk a kimagaslóan tehetséges és lelkiismeretes zsidó orvosok nevét, akik oroszlánrészt vettek ki 1848-49-ben a szabadságért harcolók életének megmentésében. A zsidó vallásgyakorlatban az élet védelme a legfontosabb parancsolatok közé tartozik. Elhivatottságuk során a zsidó orvosok minden időben ehhez az erkölcsi normához tartották magukat, melyhez hozzájárult kiemelkedő szakmai tudásuk. E kettő együttes megléte és az 1848-as forradalom eszmeiségével való azonosulás vezérelte őket a szabadságharc vérzivataros ideje alatt is.
Források:
Bernstein Béla: Zsidó orvosok a honvédseregben. In: https://mek.oszk.hu/05100/05112/pdf/Bernstein_zsidoorvos.pdf
Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke-Toronyi Zsuzsanna: A magyarországi zsidóság képes története. Vince kiadó, Budapest, 2018.
Kapronczay Károly: Orvosdinasztiák I. A Korányi család. In: https://web.archive.org/web/20020314115645/http://www.geocities.com/tapir32hu/dinast1.html
Kapronczay Károly: Kunewalder Zsigmond. In: http://mek.oszk.hu/05100/05112/pdf/Kapronczay_Kunewalder.pdf